Biodinamikus bor Chiléből - tudjuk már, hogy ez nem oxymoron. Nemcsak tartályhajón úsztatott, útközben fajélesztővel erjesztett, szintetikus hiperbor érkezhet onnan hozzánk. Az Antiyal egy 1996-ban alapított, újvilági mértékkel nézve kicsi, de annál híresebb családi gazdaság a Maipo-völgyben. Az egészséges növekedés eredményeként a termékpiramis szó szerint egyről kettőre bővült, a palackszám pedig már elérte a 19 ezret. A tulajdonos-borász, Alvaro Espinoza, a biodinamika úttörője Dél-Amerikában, aki az egyenborok készítésbe beleunva Rudolf Steiner eszméiben látta meg az egyediség és a terroir hiteles kifejezésének lehetőségét. A 2007-es évjárat mindkét borát volt szerencsém alaposabban megvizsgálni, bontották chilei-bor sztereotípiáimat rendesen.

Kuyen 2007

Holdat jelent mapuche nyelven, ez a másodbor, bár a gazda nem szereti így nevezni. Összetétele: 47% syrah, 43% cabernet sauvignon és 10% carmenere. Alkoholja 14,5%, összesen kb. 12 ezer palackot töltöttek le belőle. Nálunk a Wineage forgalmazza, a Radovinnél 6 ezer forintért lehet hozzájutni.

Sötét rubinszínű halvány, kissé lilásba hajló gyűrűvel. Illata intenzív, vonzó, elegánsan meleg karakterű. Nyoma sincs lekvárosságnak vagy kátránynak, helyette tiszta gyümölcsösség: szamóca, apró kék szilva, csipkebogyó. Keleti fűszerek, étcsokoládé, néha fuvallatnyi füstösség és vegetális felhang, illetve végig diszkréten simogató lágy kapucsínó adják a díszítést a gyümölcsök mellé.

A kortynak nehéz dolga van innen, ám nem okoz csalódást a legkevésbé sem. Nagyon egyben van, nem lehet fogást találni rajta, de miért is kellene? Az illathoz hasonlóan elegánsan hízelgő: kerek és kedves, de egyáltalán nem buta - okosan csavarja el inkább a fejeket. Elsősorban elképesztően finom tanninjaival, amihez foghatót szerencsés, aki mindennapinak mondhat. A korty első fele szinte tökéletes: érett gyümölcsök, finom fűszeresség, alig észrevehető izgalmas sósság, határozott tartást adó, mégis finom és sima tannin, ráadásként még egy kis plusz magasságot adó sav. A korty második felére felerősödnek némileg a hordófűszerek, így a tannin és gyümölcs édessége mellé nekem hiányzik valami extra lendület vagy vibrálás – persze csak a nagyon magasra tett léchez mérve - mintha cseppet lustulna a bor. A lecsengés, hosszú, finom, a tanninok segítségével jólesőn hosszan kitart. Nagyon élő anyag: a három nap alatt, amíg kitartott a palack, változott hol hátrányára, hol előnyére. Az erős 7 pont nem lehet kérdéses.

Antiyal 2007

A nap fiai - ezt jelenti a birtok és a bor neve. Ebben az évben 52% carmenere, 23% cabernet sauvignon és 25% syrah adta a házasítás alapját, alkoholja 14,5%, összesen 7 ezer számozott palack készült belőle, nekem az 5597-es jutott. Ugyanott érhető el, ahol a Kuyen, picit több mint kétszer annyiért.

Sötét rubinszínű, vékony, halványodó, lilás gyűrűvel. Ránézésre szinte egyformák a Holddal, talán egy picit több lilás fény játszik ebben. Illata intenzív, mély, egyszerre lehengerlő és friss - nem lehet betelni vele. Feketecseresznye és feketeribizli, tisztán és hódítóan. Hogyan kerülhetett szomolyai feketecseresznyéből cukor nélkül készített lekvár illata ilyen direkt módon egy chilei borba? Ha mindenképp tovább akarom bontogatni az orrbéli élményt, akkor valami nagyon finom, különleges csokoládé és ibolya villan még be néha, de a mély gyümölcsösség itt a lényeg mindenképp.

Kóstolva ismét pontosan azt kapjuk, amit az illat ígért, pedig az bizony nem kevés. Elsőnek - bármilyen szakszerűtlen is - az tűnt fel, hogy mennyire finom, gazdag, mégis elegáns ez a bor. Persze, hiszen gyakorlatilag hibátlan szerkezettel, sima felszínnel, tökéletesen integrálódott tanninnal és savakkal áldotta meg a biodinamikusok istene. Nem terül szét rögtön a nyelven, érzete mégis eljut mindenhova, tanninjai még a Kuyenénél is szebbek, izgalmasabbak. Először gömbölyűek és puhák, aztán kinyílnak, húsossá, finoman rághatóvá teszik a kortyot, hogy legvégül jólesőn tapadjanak egy cseppet. Persze melyik férfiember bánná, ha Hil Yesenia Hernandez tapadna rá (hölgy olvasóinktól elnézést kérve kérem, hogy helyettesítsenek be valaki érdemest.) Összeségében az Antiyalban megvan az a plusz, amit a Kuyenből hiányoltam. Még elegánsabb, még izgalmasabb. Lecsengése hosszú, intenzív, egy cseppet szárító, vitán felül nagyon finom: 8 pont ez bizony.

[Az első két fotót a pince honlapjáról importáltam.]