Címkék

Utolsó kommentek

  • elzee: Ma kóstoltam a bort... 19 éves kora ellenére tökéletes állapotban van, talán még mindig nincs a cs... (2022.12.25. 14:32) Éljen, itt a legdrágább vörös!
  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

Nincs megjeleníthető elem

Alkoholista a Facebookon

A válasz: negyvenkettő

Király-furmint egyenlet

2010.05.27. 06:00 - palack

Volt egyszer egy kísérlet, amiről mi is hírt adtunk majdnem másfél évvel ezelőtt. Aki nem emlékszik, olvassa el bátran, röviden azért én is összefoglalom. Történt, hogy Barta Károly, a mádi Király-dűlő felélesztője, 2007-ben kitalálta, hogy érdekességképpen ad a dűlő terméséből még két borásznak. Így az akkor nála (is) vincellérkedő Orosz Gáboron kívül Bodó Judit és Bárdos Sarolta is szüretelhetett a kivételes adottságú termőhely gyümölcséből. A kísérlet érdekes kérdéseket vetett fel, amelykre nem egyszerűen 42 volt a válasz. Mi még abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy emlékszünk a kérdésre, ami így szól leegyszerűsítve: mennyi szerepe van/lehet/kell legyen a termőhelynek és mennyi a borásznak abban, hogy milyen lesz végül egy bor? Annak idején Albert Gazda az én olvasatomban arra jutott, hogy bár fontos a termőhely, a borász munkája és stílusa egyáltalán nem elhanyagolható. Sőt. Hiába szinte ugyanonnan származik a szőlő, mégis három markánsan különböző bor született a Király-dűlő terméséből.

A kísérlet utóellenőrzését régen tervezgettem, míg végül most hétfőn én is felbontottam a másfél éve kalandosan őrzött három palackot. Megkóstolva őket és visszaolvasva az akkori posztot komolyan gondolkodóba estem, érdemes-e megírnom a magamét? No, nem azért, mintha ezek a furmintok nem volnának említésre méltóak, hanem azért, mert szinte elég lenne belinkelnem az eredetit, és azt mondanom, hogy egyetértek. Persze, biztosan érettebbek lettek a borok azóta, ám az akkor feltett kérdésre ugyanazt felelik. Mi több, talán én még sarkosabban is fogalmazok. Szerintem a Bott Király inkább hasonlít egy Bott Csontosra, mint a Nobilis Királyra, ami meg inkább olyan, mint egy Nobilis Barakonyi. Az egyenletet még tovább lehetne bonyolítani, ha bevonnánk a 2008-as Barta Királyt, amit már nem Orosz Gábor, hanem Homonna Attila készített, az évjárathatást azonban nehéz lenne kivonni mindebből, ezért maradtam az eredeti szereposztásnál.

A Bodó-féle furmint intenzív illatában érett körtét, sült almát, narancsot, mézes diót, virágokat és mogyoróvajat éreztem. Ez úgy hangzik, mintha valami édes gyümölcsbomba illatról írnék, ám egy kis hűvös ásványosság tartást, eleganciát ad az egész orrbéli élménynek. Szájban gazdag, kerek, arányos borral van dolgunk: szép savak, gazdag gyümölcsösség elegyítve finom sóssággal. Az alkohol kissé túlfűt néha. A savak derekasan tartanak, a kezdeti kerekség nem fullad unalomba, elegánsan száraz marad a korty, anélkül, hogy elveszítené báját, finomságát. Lecsengése hosszú, hihetelenül késleltetett: lenyelés után hosszú másodpercekig még ízt és nem utóízt lehet érezni. Stílusban nekem ő tetszik leginkább, ám ez már valóban csupán ízlés kérdése.

A Barta-furmint illata kevésbé intenzív, bár ő is alapvetően gyümölcsös, köves, ám több idő kell neki, de meghálálja: szépen nyílik. Kóstolva jóval markánsabb, savai élénkebbek, hangsúlyozottabbak. Szikárabb, cseresebb bor, ízében nagyon finom, fűszeres, sült alma és finom sósság persze. Az alkohol itt sem kevés, ezzel együtt a legszárazabb érzetű bor a háromból, hosszú, intenzív utóízében is ez dominál. Benne van minden a fajta rusztikus darabosságából, az a karakter, aki leginkább a furmint fetisiszták körében számíthat sikerre.

A Bárdos-féle furmint a leghízelgőbb a három közül, viszont neki sem árt egy kis szellőzés. Illatában mandarinos, körtés, konyakos gyümölcssalátát véltem felfedezni egy kis füstölt sonkával. A legkönnyedebb, legmosolygósabb a három féltestvér közül. Kóstolva is ő a legkedvesebb: nagyon finom, egy cseppet több maradékcukor jelenléte pedig egészen más arcát tudja mutatni ennek a sokszor szigorú fajtának. Fontos, hogy a cukor nem fed el semmi lényegeset: egyszerre lehet érezni a borban mélységet és rétegzettséget miközben könnyen iható és jóízű marad. Lecsengése intenzív, alkoholtól fűtött és újabb kortyokra csábító.

Tehát a kísérlet sikerült, az utóellenőrzés is ezt igazolta. A kivételes termőhely és a remek borászok biztosítják a magas minőséget. Mindhárom bort hét pontra lőném be, és biztos vagyok benne, hogy a tőkék öregedésével jutunk még feljebb is. Van egy olyan sejtésem is, hogy, ha késöbb megismétlődne a kísérlet, akkor a terroir egységesítő hatása is erősödne: a mélyebb gyökerek többet tudnának mesélni a földről, és jobban, mint a vogon költészet.

Címkék: kóstolás fehér tokaj furmint hétpontos 2007 mád orosz gábor bott pince bárdos sarolta barta károly király dűlő

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr32031432

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

töppedt 2010.05.27. 09:05:31

Engem a Király elbűvöl, van is még belőle 2X3 palack, még tartogatom. De a 42 és a Vogon költészet zseniális miként az asszociáció is. Gratulálok.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2010.05.27. 09:27:53

A Bott-féle változatot tudtam egyedül kicsit "követni", márciusban a termelő többi dűlős bora között néztük, nekem nagyon-nagyon tetszett:
borrajongo.blog.hu/2010/04/08/dulofaggatas_bott_furmintokkal

Abban is egyetértek, hogy sokkal jobban hasonlít inkább az évjáratmegfelelő Csontosra, mint a többi Királyra.

e_easy 2010.05.27. 10:05:26

Szuper kiserlet szerintem - elmeny lehet a 3at egymas mellett kostolni.
Legutobb mikor a Barta felet ittuk, pont arrol beszelgettunk h illatra volt jobb a sorban, de izeben fergeteges volt.

demisec · http://thepit.blog.hu 2010.05.27. 11:18:29

sajnos (?) csak Bárdos Sarolta boraival volt alkalmam eddig megismerkedni a fentiek közül...elképesztő, mennyire jól áll a borainak a maradékcukor, mennyire átüt a maradékcukron az ásványosság, a dűlő, a fajta, az évjárat, a borász. Jó a téma, jó a poszt, jó, hogy újra előkerült, még jobb lenne megkóstolni a borokat is hozzá! Még sok ilyet!

Szegediszomelijé 2010.05.27. 20:45:18

No, ezeket évről évre kóstolni! Hogy a borok eltérnek, nem meglepő: a 2 hét szüreti időpont óriási eltérés, még 3-4 nap is erősen jelentkezhet. Mennyit ázott héjjal -12 óra, 18 óra, 1 -2 nap, esetleg hét, hónap. Mennyi ideig és milyen hordóban érik, a pincék szinte biztos hogy eltérő adottságai és flórája... ezer variáció. Itt inkább az a kérdés, hogy mely pontok mutatják a közös termőhelyet.
Van még egy hasonló kísérlet, amiről tudok: Zöldveltelini, ha jól emlékszem, és Kaló Imre szőlőjéből, Demeter Zoltán biztos benne van, és 4 v 5 fős a kísérlet. No, sírnának a sógorok...:-)
Jó beszámoló volt (ez is), köszönöm!

demisec · http://thepit.blog.hu 2010.05.27. 21:51:51

@ironman: Demeter Zoltán mintha azt mondta volna, hogy Bott Frigyes és Takács Lajos is kapott a Kaló-féle szomolyai Zöldveltelini-kísérletből. Néha összejönnek, aztán megkóstolgatják egymás veltelinijét. A Demeteré bizony nem lett rossz.

kezdő alkoholista · http://physicist-student.deviantart.com/gallery/ 2010.05.28. 00:34:12

@demisec: Nem bizony. Na, az a bor itatta magát! Én ennyit írtam fel mellé: bármikor. :)
süti beállítások módosítása