Nem állítom, hogy szakértője lennék az ausztrál boroknak, de az biztos, hogy ki lehet kergetni velük a világból. Talán sehonnan nem ittam még annyi rossz bort, mint Ausztráliából – kiráz a hideg ettől a szemérmetlen szirupos enyelgéstől, a gumimacis-eukaliptuszos uniformistól, a mesterkélten puha tanninoktól, az elomló, mégis sokszor túl savanyú kortytól. Mostanában azonban – ahogy az lenni szokott – többször is felfeslett az előítéletek szövedéke, oszlott az undor, nőtt a vágy. Ausztrál shirazok a Terroir Clubban, Halász Attilával.

A nálunk európai néven kommentelő Halász Attila már jó 25 éve él Ausztráliában, 20 éve foglalkozik borkereskedelemmel és óriási figura. Előadóként minimum szuggesztív, igazi verbális örökmozgó, sajátos humorával bizonytalanságban tart és terrorizál: amit mond, annak a fele se komoly, de a fele se tréfa. Három mondatával vérig sérti, megsemmisíti a teljes magyar borvilágot. Aztán közli, hogy viccelt. 

Attila elmondta, hogy az enyémhez hasonló sztereotípiák nem ritkák és nem véletlenek, az ausztrál export ugyanis szinte teljes egészében „szemét”, amit érdemes meginni, helyben meg is isszák. Ennek megfelelően a kóstolt tételek java Európában beszerezhetetlen, és valóban pillanatok alatt elmosták az évek alatt felgyülemlett averziókat; kiderült, hogy van élet az eukaliptusz után is. Előadónk - legalábbis szándéka szerint – aszcendens borsort komponált, 8 pontos magasságokból lépkedtünk a 10 pontos mennyország felé, remélem, megbocsátja nekem, ha néha durván összekeverem a létrán a fokokat.

Mount Pleasant Rosehill Shiraz 2000

A Hunter Valley egy viszonylag kicsi borvidék Új-Dél-Walesben, Sydneytől nem messze, sok apró birtokkal, roppant forrósággal és rengeteg csapadékkal. Dűlős bor, az alapanyag kizárólag a „Rózsadomb” 65 éves tőkéiről érkezik, ahol a szőlőt indikátorként rózsabokrok szegélyezik. Nevéhez méltóan igazi arisztokrata, óvilági típusú, érett, elegáns bor. Orrban komplex, hűvös, szinte északinak tűnik. Csipkebogyó, aszalt meggy, rózsa, bors, kávé és kókusz az amerikai tölgyből. Tele van izgalommal, játékkal, már érett, de még van benne erő, igazi klasszis. A korty arányos, hosszú és kifejezetten sós. Az egyes pályáról is felúszott a dobogóra nálam, ha valaki azt mondja, 80 euró, simán elhiszem. Erős 8 pont. (cca. 30-35 ausztrál dollár)

Balnaves Coonawarra Shiraz 2005

Úgy tartják, Coonawarra híres vörösföldjén, a Terra Rossán inkább a cabernet sauvignon virít nagyot,  de ezzel a shirazzal sem lehetett okunk a panaszra. A Balnaves családi pincészet, a borvidék egyik élmenője, még Európában is ismert. Átláthatatlan bíbor szín, és az előzőnél sokkal nyilvánvalóbban ausztrál illat: szilva, áfonya, fahéj és eukaliptusz hömpölyög gazdagon a pohárból. Igazi nagy, kényeztető bor, tipikus és populáris, de a műfajában igazán jó. Kóstolva kifejezetten finom – nem tudok jobbat kitalálni rá – a szerkezetét mégsem szeretem igazán, nincs igazi tartása a kortynak, mégis savanyúbb eggyel a kelleténél. 7 pont. (cca. 25-30 ausztrál dollár)

Alain Graillot Crozes-Hermitage Le Guiraude 2005

Észak-rhone-i kakkuktojás, Kató András csempészte a sorba két Kaló Imre Shirazzal együtt. Alain Graillot régebben agrokemikáliákkal foglalkozott, jó ideje viszont organikusan borászkodik, és nem mellesleg Crozes-Hermitage legnagyobb neve. A Le Guiraude a csúcsválogatás, nem is készül minden évben, majdnem olyan sötét és intenzív, mint ausztrál elődje. Felismerhető észak-rhone-i karakter (legalábbis így, hogy tudom, biztosan) borssal, füstölt sonkával, éretlen szilvával, csipkebogyóval – érezhetően kevesebb a napfény, több a komolyság. Szájban sokkal nagyobb presztízsű területeket idéz, beillene akár Cote-Rotie-nak is, de az újvilági felvezetés után kicsit sok az él, sok a szálka, egy pillanatig sem kényeztet. Savalapú, koncentrált bor, a végén a tannin (talán a fából?) komolyat húz a nyálkahártyán, és megfélemlít. Jó ideig békén hagynám. Eléri a 7 pontot. (cca. 45-50 euró)

Soul Growers Barossa Shiraz 2005

A Barossa-völgyről talán itthon is mindenki hallott, Ausztrália leghíresebb borvidékéről van szó, melynek neve menthetetlenül összeforrott mára a shirazzal. A Soul Growers négy ember vállalkozása, keresik és kóstolják a szőlőt, csak csúcsminőséget vásárolnak, tradicionális módszerekkel készítenek mikrotételeket. A Shirazból például mindössze 90 karton készül, szigorúan levelezőlistás tétel. Meghökkentően gazdag, széles, egzotikus illat. A szokásosnak mondható fahéjas-szilvás-kókuszos jegyek mellett kávé és déli gyümölcsös izgalmak. Kóstolva sós és édes, fekete bogyósokra és trópusi gyümölcsökre emlékeztető aromák keverednek benne, egészen különlegesen. A savak nem hiányoznak, a tanninok vajpuhák, viszont az alkohol könyörtelenül éget (15.5%). Utóbbi miatt csak erős 7 pontra adtam, de ha arra gondolok, mennyire szeretném újra megkóstolni, valószínűleg túl szigorú voltam.  (cca. 50 ausztrál dollár)

Kaló Imre Shiraz 2006

A Soul Growers után bemutatkozni nem egy leányálom, de most úgy tűnt, ez az egri shiraz ilyen mezőnyben ezer sebből vérzik. Kidomborodtak a hibák, a nem teljesen optimális érettség, a bizonytalanság. Csipkebogyó, égett gumi, és zöldes aromák halvány dohos felhanggal. Nem tudtam biztosan eldönteni, hogy hibáról van-e szó, vagy sem, de abban biztos vagyok, hogy ehhez még nem vagyok elég nyitott, és nem innám meg. Nem pontoztam.

Hogy a 2007-es Kaló Shiraz megmenti-e a mundér becsületét, illetve hogy meddig sikerült felmásznunk az ausztrál létrán, megtudhatják a következő részből.