Kiss Gábor a villányi fiatal generáció legismertebb önálló arca az én fejemben nem kevés ideig tanninkirályként trónolt. Egy budai gourmet-n kóstoltam először néhány borát: emlékezetes volt mindenképpen, lelkesítő már nem annyira egyértelműen. Teltek-múltak az évek, gömbölyödtek a tanninok, edződtek az ízlelőbimbók: így aztán már nem újkeletű a terv, miszerint otthon alaposabban is megvizsgálok néhány (nem dadogok) Kiss Gábor-bort. Vettem is négyet, amiből kettő vendégek segítségével, írásos emlék nélkül lecsúszott hirtelen. A rozé és a Kissvörös is sikert aratott, tetszettek, utóbbi 1700 Ft-ért több, mint korrekt vétel. Mostanra maradt szépen a szortiment alsó és felső végéről is egy-egy darab, igazi villányi reprezentánsok: egy portugieser és egy cabernet franc válogatás.

Kiss Gábor Portugieser 2009

Inkább halvány bíbor színű még halványabb gyűrűvel, mozgása fürge. Illata közepesen intenzív, nem annyira mosolygósan gyümölcsös, mint sok más kékoportó társa. Inkább kékfrankosnak hinném a határozott meggylé, és borsos fűszeresség miatt. Aztán szamóca, mandarin és joghurt sikeresen elbizonytalanítana ebben. Kóstolva sem az a könnyed, játékos portugizi, a fajtához és műfajhoz képest sűrű, mondhatni szigorú anyag. Vékonynál vastagabb testű, borostásak a savai, és bizony a tanninje sem csupán érintésnyi. Fonák Tamás úgy mondaná: az édeskésbe hajló gyümölcsösség egész jól ellenpontozza kemény de jóízű savait. A korty vége felé felbukkan és túljátssza szerepét az ezáltal nem éppen elegáns kesernye – belőle kevesebb is elég lenne. Cseppet szokni kell, de összességében egy jóízű, tartalmas és kissgáborosan zabolátlan portugiesert ismertem meg benne, aki szokatlansága miatt és ellenére akár 5 pontot is megérdemel. (Kézműves Borok Háza, 1500 Ft)

Kiss Gábor Code 2007

Egyáltalán nem olyan sötét, mint azt sokan (el)várnák egy villányi csúcsbortól, mozgása sem lomha egyáltalán. Illatra viszont már rögtön érezni, hogy más műfajra tértünk át: közepesnél intenzívebb, leginkább puncsos, rumosdiós, csokis és édesen fűszeres. Nem bánnám, ha a gyümölcs jobban ki tudna bújni az amúgy szép hordó mögül. Határozottan van még benne egy kis adag villányibordóias istállós animalitás, ami jól is áll neki. Nem éppen egydimenziós, de nem túl összetett és nem is változik nagyon. A kortyot elsősorban a tannin tartja, ám a savak is kiveszik a maguk részét, mármint a munkából, a tartásból. Nem annyira vastag, mint inkább izmos, sűrű bor. Nyoma sincs lekvárosságnak, túlzott édességnek, de savanyú savasságnak még annyira sem. Alkoholja 15% - nem lóg ki belőle egyáltalán. Valahol egyensúlyban van, de ez egy kicsit túl magas, telített, némileg izzadtságszagú balansz. Lecsengése, szép hosszú, kicsit csetteg benne a tannin. Tartalmas, bőven van benne anyag, nekem azonban hiányzik belőle az a bizonyos plusz: izgalom vagy elegancia vagy mittudomén. Így is erős 6 pont. (Kézműves Borok Háza, 4950 Ft)

Vitán felül tiszta, tartalmas, karakteres borok ők. Bennük van a nagy ugrás lehetősége. Gábor (és nem csak ő) azt mondja a komolyabbakról, hogy érdemes őket elrakni és érettebb korukban kóstolni. Ez lehet a következő terv számomra.

A második fotót a Pécsi Borozótól vettem, a szöveget is érdemes elolvasni.