Az Újvilágból a merlot mellett a malbec az a fajta, ami nem egyszer okozott már csalódást, valódi sztereotip borokat produkálva, amelyekben a hordós vaníliával felszteroidozott édes gyümölcsök alatt megroggyant a sav- és tanninszegénységben gyengélkedő gerinc. Mentségükre szóljon, nem éppen top borok voltak ezek, mindenesetre az újvilági merlot-t mai napig kerülöm. A malbec viszont már meggyőzött, hogy igencsak jó is tud lenni, persze ha igencsak jó, akkor ezt meg is kell fizetni rendesen. Nemrégiben egy ilyen drága palacknak, az argentin Salentein csúcsborának néztünk a fenekére,  és ahogy szoktuk, egy ellenfelet is kerítettünk mellé. Logikus választás lett volna a fajta óvilági otthonában kutakodni, például az Albert Gazda által nemrégiben megénekelt Chateau Lagrazette eszményi ellenfél lehetett volna, de kéznél volt egy hasonlóan érdekes versenyző, melyet Chilében szűrtek palackba. Merthogy ott is van malbec szőlő nem kevés, a szóban forgó bor készítője egyenesen erre a fajtára specializálódott. [A képen az ő ex-borászuk, Grant Phelps látható]

Salentein Primus Malbec 2004

Holland tulajdonú pincészet a legfelkapottabb argentin borvidéken, az Uco Valley-ben. 1150 méter tengerszint feletti magasságon termett az alapanyag a borhoz, mely 19 hónapot töltött új francia hordóban, szűretlenül került letöltésre. Átlátszatlan rubin szín, illata elképesztően koncentrált, mély, viszont kevésbé intenzív, minta picit zárkózott lenne. Ez még jól is áll neki, így nem egy arcbamászó gyümölcsbomba, és a hordó is csak egy finom kávés jeggyel egészíti ki az aszalt szilvás jegyeket. Változik, fejlődik a pohárban, csipetnyi animalitás is felüti a fejét idővel. A szilva dominál ízében is, sava és közepes tanninja is rendben, megtartják a roppant sűrű kortyot, az alkohollal viszont megbillen az egyensúly, a 15,5% egyszerűen sok, még egy ekkora anyagba is. De ez csak egy kis botlás, bár e nélkül 7 és 8 pont határáról feljebb is juthatott volna. Mediterrán jellegű, nehéz bor, még aromáiban is emlékeztet halványan nagy dél-franciákra. (Radovin, 13110 Ft - bár most épp akció van, ha még tart)

Viu Manent Single Vineyard Malbec, San Carlos Estate 2005

254 hektáros, "kisméretű" családi birtok Chilében, 50 éves tőkék, kézi szüret, 14 hónap újhordóban, ami 93%-ban francia, 7%-ban amerikai. A 2007-es évjárat Jamie Goode-t vette le a lábáról, úgy sejtem, elég hasonló lehet ehhez a 2005-öshöz. Közel panel-jellegű érlelésben is részesült három éven át a palack, de láthatóan ez nem viselte meg. Újfent nagyon sötét szín, még most is bíbor árnylatokban játszik. Extravagáns illat árad a pohárból, az egzotikus gyümölcsök meglepnének egy vörösbornál, ha nem találkoztam volna már hasonlóval korábban. Szeder és szilva, rozmaring és egyéb fűszerek, fenyő, medvecukor, mindezek tetejébe még valahogy sósnak is hat. Nem kicsit komplex, és szájban sem adja alább. Az édeskés ízeket jó savak és rengeteg tannin ellensúlyozza, utóbbi még ha picit sorjás is, remek szerkezetet ad. Testes, szép mediterrán bor a hosszú élet ígéretével. Eléri a 8 pontot, huszon-egynéhány euró körül remek vétel volt (elvileg itt most is kapni, árat nem látok.)