Ugyanabban a Pécsi Borozó cikkben, ahol Kiss Gáborról olvashattunk, szerepel Iványi Zsófi is, aki borvidék új generációjának másik, a vájtnyelvűek körében ismert és elismert neve. Ezen információk szerint Zsófi igazi keményvonalas terroirista, a hagyományos borkészítés híve. Példaként általában azt szokták felhozni/mesélni, hogy vörösborait az édesapjától tanult sárréteg a törkölykalapon technológiával készíti: az almasavbontás így természetesen megy végbe, a színlé vadélesztővel történt erjedése után. A borok maguktól stabilizálódnak, szűrés és derítés nélkül. Ami a külsőségeket illeti: minimalista cimkék, még ennél is kevesebb marketing (saját honlapot például nem találok), vendégek nem mehetnek a pincébe, mert vigyázni kell a tisztaságra - szóval nem egy sztereotip, villányi kirakatborászatról van szó, éppen ellenkezőleg. A hajtás után két cabernet bort vizsgálok meg a pincétől: egy sauvignont és egy késői szüretelésű válogatott franc-t.

Iványi Zsófi Villányi Cabernet Sauvignon 2007

Sötétbe hajló bíborszínű, vastag lilás gyűrűvel. Illata intenzív, de nem tolakodó, gazdag és nyugodt. Elsősorban kék: szilva és ibolya. Aztán más szín is szóhoz jut: feketeribizli, málna és étcsokiba mártott keksz képében. Ízben ugyanez a vonal folytatódik: mindez nagyon sokat számít abban, hogy milyen harmónikusnak érezni ezt a bort. Élénk ám a testtel majdnem arányos savak repítik a korty első felét, bekapcsolódik a tannin is még félút előtt, ő gömbölyű, de nem puha. Rengeteg gyümölcs, lendületes, finom, ám a savaknak köszönhetően kissé kemény karakterű bor. Étellel épp ezért nagyon jól kijöhet, magában cseppet lassabban csúszik. Lecsengése finom, közepesen hosszú. Nagyon egyben van, nagyon rendben van: eléri a 6 pontot, bontás utáni második és harmadik napon egyre határozottabban.

Iványi Zsófi Villányi Cabernet Franc Selection 2007

Bíborvörös, világosabb a sauvignonnál. Illata intenzív, édes karakterű, kedvesen gyümölcsös. Friss eperdzsemre emlékeztet, karamelles, kávés étcsokis, banáncsipszes, aszalt meggyes villanásokkal. Kóstolva túlérett ízjegyekkel találkozhatunk egy letisztult, feszes szerkezetben. Élénk savai a nagyon kellenek, hogy ne hagyják elfolyni az illatból már megismert, édes, érett, túlérett finomságokat. De nem hagyják. Tanninjai simogatóak, a savakra hagyják a piszkos munkát, mintha inkább a díszítésből akarnák kivenni a részüket. Nekem egy kicsit sok benne a túlérettség: úgy érzem egysíkúbbá teszi a bort, az elegancia és intelligencia rovására. Bontás után a második és harmadik napon csak erősödött ezen érzésem, egyre kevésbé tetszett, egyre jobban el tudtam volna képzelni kevesebb túlérettséggel. Biztos vagyok benne azonban, hogy vannak akiknek pont így tetszik jobban, nekem meg meg kell néznem a sima franc-t. Első nap ő is elérte a 6 pontot, később már csúszott az öt felé.

Ezt a két palackot a Kézműves Borok Házában vettem, illetve még a Pinceáron webshop is forgalmaz Iványi-borokat igen széles választékban.

Az első fotót a már hivatkozott Pécsi Borozó cikkből vettem.