Nyáron könnyed, gyümölcsös fehérbort vagy rozét kell inni, télen nehéz, testes vöröset esetleg ugyanilyen fehéret. Ezt ugye mindenki tudja és szigorúan be is tartja. Mit kell azonban inni ilyenkor nyárutón, ősz elején? Természetesen sillert, ez nem is lehet kérdés – vágom rá az Országos Siller Szövetség és Terméktanács ajánlásával. Én mindjárt kettőt bontottam, és nem bántam meg, hogy nem csirkét.
Kislaki Bormanufaktúra Pirosbor 2009
Halvány rubin, a szélén öreg téglába hajló színű bor. Illata bontás után kissé fülledt: cseresznyés tea tejjel, réti virágokkal és mentás hűvösséggel, ha szellőztetjük. Másnapra az előző évjáratból ismert házi málnaszörp is felbukkant benne, ezzel vonzóbbá téve az orron át érkező élményt. Kóstolva egyáltalán nem vékony, sőt inkább krémes, közepes testű, a 2008-ashoz képest kevésbé friss és ropogós. Nem jó minden időben, erre a hátcimke is figyelmeztet. Nem is szabad hagyni felmelegedni, szerintem 14 fok körüli hőmérsékleten mutatja legszebb arcát. Ilyenkor intenzív, zamatos és savai is szépen megoldják feladatukat, melegebben már nem bírnak jól dolgozni, ellustul a bor. A mentás, gyógynövényes hűvösség az ízben is felbukkan, a korty vége felé pedig egy csipetnyi szemcsés tannin is előkerül. Ez bizony jól áll neki. Lecsengése intenzív, hosszú. Érdekes, karakteres bor, ám nekem nem olyan veszélyesen csúszós, mint elődje. Azért így is lazán hozza az öt pontot. (kezmuvesborok.hu, pincearon.hu 1490 Ft)
Ráspi Siller 2009
Szintén halvány rubin színű még több fakó téglával. Beleszagolva egész komoly ráspis illatok ugranak ki a pohárból, ami nálam őszibarackot, ibolyát, kakaós nápolyit és nap perzselte este hűlő sziklát, alighanem mészkőt és csillámpalát jelent. Az legizgalmasabb benne, hogy bár az illat intenzív ugyanakkor olyan, mintha állandóan változna az összetevők aránya, így nem lehet megunni. Szájban is nagyon intenzív és remek szerkezetű. Savai könnyedek, egyáltalán nem húzósak, játszanak és közben észrevétlen tartják az egyáltalán nem kicsi, inkább már közepes testet. Ízében erőteljesen gyümölcsös és sós, markánsan karakteres. A korty második felében, ahogy az illatban is, sillertől nem várt illetve nem megszokott mélységek jelennek meg. Lecsengése nagyon intenzív, hosszú és jóízű. Fogyasztói oldalról nézve erősen feszegeti a sillerség határait: tud komolyabb és mélyebb lenni, mint azt ettől a műfajtól (el)várnánk. Ugyanakkor meg tud maradni finomnak, gyümölcsösnek és jól ihatónak: vagyis hozza azt is, amit egy sillertől várunk. Ezért legalább hatot érdemel, de én nem sajnálom tőle a hét pontot sem. (kezmuvesborok.hu, pincearon.hu 1950 Ft)
nem hirdetés (y)
Utolsó kommentek