Középiskolásként még hittem abban, hogy lehet valaki mázliból is a világ legjobbja. Hogy a körülmények szerencsés együttállása, vagy éppen a vetélytársak hiánya adott esetben mindent megmagyarázhat. Emlékszem, nem nagyon kedveltem Schumachert, aki akkoriban már több világbajnokságot is nyert, ahogyan később a karrierjét kezdő Roger Federert sem, és könnyebb volt így. Ma már úgy látom, ha valakinél 7 éven, vagy 16 Grand Slam-tornán keresztül nem akad jobb a világon, arra nincsen semmilyen mentség. Ha egy borvidék évszázadokon át a világ tetején terül el, arra suta egyszerűsítés annyit mondani, hogy „jókor volt jó helyen”.

Persze az emberek mindig szeretnek belekötni a legnagyobbakba, a magyarok meg különösen. Egy időben például órákat gyűjtöttem, tudom, egyesek mit ki nem találnak, hogy anyagi frusztrációból bebizonyítsák: a svájci óra nem jó. „Az időt ez is megmutatja” típusú bölcsességektől kezdve pakolásszák az órákat fagyasztóládákból a tűző napsütésre, úgy méricskélnek, majd szétszednek, összeraknak, hümmögnek. Bordeaux-t mindenhol szeretik támadni, a magyar borértő pedig legtöbbször kéjes élvezetét leli abban, ha felemlegetheti az ozmózisgépet, a permetezést, az állítólagos dél-francia pótlást, vagy hogy szerinte melyik volt az utolsó őszinte bordeaux-i évjárat.

A kóstolás aztán gyakran keresztbe tesz az elméletnek. Az őszintétlen évjáratok hazug boraiból összeállított komolyabb sorok nekem eddig még mindig kivételes élményt nyújtottak. Most is.

A koncepció egyszerű volt: gyors felvezetés után a négy híres bal parti falu egy-egy szupermásodikját és két nagyjából hasonló presztízsű jobb partit kóstoltunk a legendás 2000-es évjáratból, ahol pénztárcánk engedte.

Chateau Pibran Cru Bourgeois Pauillac 2000

[dagadtos] A Pibrant szoros szálak fűzik a szintén pauillaci Pichon-Baronhoz, így különösen izgalmas volt a nagy testvérrel együtt kóstolni. Narancsos szél, kissé opálos szín, és érett, elsősorban animális illat. Juhsajt, füst és hordófűszerek elöl, erdei gyümölcsök a háttérben. Közepes test és szép szerkezet, talán a savak lehetnének egy fokkal kerekebbek, ahogyan az utóíz is lehetne hosszabb. A 6 pontot így is simán hozza.
[octopus] Érett már, de nem öreg, animális illatában szeder, kávézacc, hajszálnyi paprika, teste kerekedő, simuló, teljesen száraz. 6 pontot eléri.
[palack] Intenzív, markánsan brettis illat, mögötte édes gyümölcsösség. Kóstolva jó szerkezetű, különösebb izgalmak nélkül. 6 pont. (A Vino Castillo akciózta a magnumot 6000 forintért, a reális ára cca. 20-25 euró/palack.)

Chateau Montrose 2eme GCC St-Estéphe 2000

[dagadtos] Írtunk már a pincéről, a 2005-ös volt a tavalyi év egyik legemlékezetesebb kóstolása nekem, ez lesz az ideié. Narancsos árnyalatoknak itt már nyoma sincs, különleges, nemes aromáknak annál inkább. Orrban szinte kortalan, a higgadt gyümölcsösséget (szeder, déli gyümölcsök) körülveszi a luxus, a dohány, a cédrus, a bőr, a kávé. Vonzó, varázslatos, elegáns. Kóstolva minden a helyén, nagyobb lehetne, de tökéletesebb nem. Felvisított az ozmógép, és olyasmit köpött a palackba, amivel nagyon ritkán találkozni. 9 pont.
[octopus] Elképesztő arányérzékkel megkomponált bor, fiatalos illata hűvös és elegáns, friss szederrel, finom fűszerekkel, kávéval. Szájban hihetetlen letisztultság, szinte könnyed a visszafogott alkoholtól, remek tanninos struktúra, fantasztikus bor, eléri a 9 pontot is. Arisztokrata.
[palack] Gazdag, gyümölcsös mégis elegáns illat. Nagyon finom tannin, szép savak, tökéletes szerkezet, sima felszín és harmónia. Nálam a nap (és talán az év) bora. 9 pont. (cca. 150 euró, Millesimes)

Chateau Pichon-Baron 2eme GCC Pauillac 2000

[dagadtos] Színre, illatra is sötétebb, erőteljesebb, mint a Montrose, egészen frissnek, fiatalnak tűnik még. Tankönyvi példa lehetne a nagy bordeaux-i cabernet-re: áradó fekete ribizli, kevés fűszerpaprika, füst és a Pibranéhoz hasonló, de halványabb tejes animalitás, sturktuálisan pedig rendíthetetlen, markáns, de érett tanninokkal, elegendő savval, hosszú utóízzel. Nagyon erős 8 pont, és nem fél a jövőtől.
[octopus] Intenzívebb, erőteljesebb bor, de kicsit szögletesebb is. Melegebb karakter, animális, sötét, szinte franc-osan fűszeres, élénkebb sav, durvább tannin, nagyon hosszú utóíz. Korai még nyitni, 8 pont most.
[palack] Illatában szép animalitás (sokkal visszafogottabb brett, mint a Pibranban) mély gyümölcsösséggel. Kóstolva kevésbé vibrál és kicsit vékonyabb, mint a Montrose, de így is nagy bor. 8 pont. (cca. 145 euró, Millesimes)

Chateau Léoville-Barton 2eme GCC St-Julien 2000

[dagadtos] A hat komoly tétel közül csak a Léoville-Bartonról nem esett még soha szó a blogon, pedig a saint-julieni sztárpince híres arról, hogy igyekszik kordában tartani az árakat, így a borok bordeaux-i viszonylatban jó vételnek számítanak. Sajnos a mi palackunk nem igazolta vissza a teóriát, és jelentős visszalépést jelentett az északi konkurenciához képest. Az eddigieknél sokkal direktebb, édesebb orrban, és darabosabb, durvább szájban. Nem tipikus bal parti: nem hűvös vagy kimért, a tömény szilvás-fahéjas, marcipános és keleti fűszeres jegyek miatt inkább buja és egzotikus. A fa kicsit külön mozog, a tannin kicsit szárít. Persze jó bor, de átszámítva 30 rugóért azért nem egy best buy. Erős 7 pont.
[octopus] Édesebb illat kissé túlérett szilvával, érdekes fűszerekkel (koriander, fahéj), savai kicsit élénkebbek a kelleténél, a tannin is erős, vagy csak a test kevés hozzájuk? 7 pont.
[palack] Édeskés, sűrű gyümölcsös illat. Szájban a legvadabb a sorban és a legkevésbé mély. Erős 7 pont. (cca. 115 euró, Millesimes)

Chateau Palmer 2eme GCC Margaux 2001

[dagadtos] A legnagyobb név a bal partiak közül, nem csoda, hogy a gyengébb 2001-es évjárat is közel annyiba kerül, mint a többiből a 2000-es. Az újra megjelenő narancsos karima már jelzi, hogy előrébb tart társainál, és ezt az orrban megjelenő kátrányos-bőrös jegyek nyomban igazolják is, mellettük meggybefőtt és zöld fűszerek. A korty sós, kerek, harmonikus, de nem elég nagy, és hiányzik belőle az x-faktor. Nyolcas alja, a 2004-es jobban tetszett tavasszal.
[octopus] Finoman füstös, érett illat koros meggybefőttel, már gomba is felüti a fejét; szájban is összeérett, kerekedő, jó inni. Nagyszerű, de kicsit azért többet reméltem. 7 pont.
[palack] Édeskés, kerek illat finom bőrösséggel kombinálva. Kóstolva hűvös karakterű, ebben a sorban kicsit éles és sovány, de remek szerkezetű. 7 és 8 pont között. (cca. 115 euró, Millesimes)

Chateau Beau-Séjour Bécot St-Emilion 1er GCC „B” 2000

[dagadtos] A 2005-ös nagyon meggyőzött legutóbb, kicsit alul is pontoztam, ezért esett rá a választás Saint-Emilionból. Teljes paradigmaváltás, egészen más eszközökkel operál, mint elődei: intenzívebb, parfümösebb illat, édes, tejes-karamelles jegyekkel, csokoládéval, szilvalekvárral. Kóstolva ezzel összhangban krémes, kerek, behízelgő. Kifejezetten finom, de vibrálhatna jobban. 7 pont. 
[octopus] Érett illat, gyümölcs már a múlté, szájban lágyabb és teltebb, de megvan a lendület, kicsit édesebb és alkoholosabb társainál. Erős 7 pont.
[palack] Kedvesen édes illat, szájban is hízelgő karakterű, finom. Nagyon szép, de benne a legkevesebb az izgalom. 7 pont. (cca. 65 euró, Millesimes)

Chateau L’Evangile Pomerol 1998

[dagadtos] A 2006-os L’Evangile majdnem annyira levett a lábamról annak idején, mint a 2005-ös Montrose, így most sem tudtam kihagyni a birtokot. 1998 kifejezetten jó évnek számít a jobb parton, és erre szerencsére ez a bor sem cáfolt rá. Érett, de egyáltalán nem idős illat, chilis étcsokoládéval, eszpresszóval, szentjánoskenyérrel, karamellel és az elmaradhatatlan szilvával, intenzíven. Szédítő gazdagság. Sok, de egészen fantasztikus minőségű tannin, krémesség és perces utóíz. Nem felejtettek ki semmit, összevegyészkedték tisztességgel. Nem játékbor! Eléri a kilencest.
[octopus] Izgalmas, megérett illatában szilva, fekete ribizli, vörös áfonya, fahéj, dohány, föld, medvecukor, igazán sokrétű és karakteres. Szájban selymes, kerek és kényeztető, sehol egy él. Integrálódott, remek savak, egyszerűen lehengerlő. Ez is megvan 9 pont.
[palack] Intenzíven áradó, mély, vonzó illat. Kóstolva édes karakterű, és nem érkezik az ellensúly, amit várnék. Nagyon finom, hosszú, így is 7 és 8 pont között. (cca. 170 euró, Millesimes)