Ez volt az egyik legmegnyerőbb bor, ami mostanában a poharamba került. És grúz. Grúzia szőlészeti hagyománya bármely más országénál messzebbre nyúlik, és most próbálnak betörni a nemzetközi piacra. A páratlan gazdagságú őshonos fajtaválaszték mellett Grúzia nagy erősségét a hagyományos borászati módszerek jelentik. A fehérborokat – amelyek itt történelmileg fontosabbak, mint a vörösek – rendszerint héjon erjesztik, gyakran nagy agyagamforákban, amelyeket kvevrinek hívnak. Az amforákat a földbe ássák - ez a létező legjobb hőmérsékletkontroll. A bort több hónapos héjontartás után fejtik le. Addigra mély borostyánszínt kap, és az igencsak egyedi illat lehullott almára, fűszerekre és meleg élesztőre emlékeztet. Bármennyire idejétmúltnak hangzik ez a módszer, számos, természetes bor készítésére törekvő nyugat- és középeurópai borász alkalmaz amforákat, pl. Sepp Muster Ausztriában és a híres Joško Gravner Olaszországban.

A Telavi Wine Cellar Grúzia egyik vezető borászata, és mint minden grúz borászat, ők is kísérleteznek az amforában történő erjesztéssel és érleléssel. Amikor 2005-ben náluk jártam, az amforákat még éppen hogy csak elhelyezték a különleges erjesztőtérben. A vörös Satrapezo Saperavi először 2004-ben készült, és az amfora a következő évjárattól került be a borászati folyamatba. A most kóstolt fehérnek, a Satrapezo 10 Kvevrinek 2007 volt az első évjárata. Ez a bor teljes egészében rkaciteliből készült, ami Grúzia vezető fehér fajtája.

A Satrapezo 10 Kvevri messzemenően hozza az amforában készült fehérek jellemzőit: a szín mélyen narancsos-borostyános, az illatban közvetlen gyümölcsösség alig érzékelhető, ám annál komplexebb és intenzívebb: almahéj, aszalt sárgabarack, birs és őszibarack befőtt, fahéj, szegfűszeg, bors, vanília és sok-sok mazsola. Igazából azonban az az érdekes, hogy miben tér el az amforában készült fehérektől általában: a rusztikus fenolos oxidáltság helyett a Satrapezo szép egyensúlyt mutat, sőt elegánsnak mondható, selymes, sima textúrával és elfogadható frissességgel (ezt nem könnyű ebben a stílusban elérni). Miközben sok pályatársa durva, gyümölcstelen és alkoholos, ez tiszta, gyümölcsös és enyhén minerális. Nem puszta kuriózum, hanem teljesjogú bor. Tagadhatatlanul "alternatív" stílusban készült, ám anélkül, hogy feláldozná az ihatóságot vagy a rétegzettséget. Én nagyon kedvelem a grúz borokat, és ha alkalom adódik, szeretek amfora-borokat kóstolni. Ez a bor mindkét kategóriában a legjobbak közé tartozik.

[Wojciech Bonkowski]