Az első részben Takács Lajos furmintjának fogadtatásáról számoltam be. A vélemények, akárcsak Magyarországon, Sidney-ben is megoszlottak. Éjfél után, a visszakóstoláskor ismét szóba került ez a bor és Magyarország. Én persze nagyon szeretném, ha a magyar borok nemzetközi megítélése pozitív irányba mozdulna el. Neville megemlítette, hogy egy magyar borokat forgalmazó, londoni kereskedő bemutatóján hiába szerzett a Solus, vagy Taklerék csúcsbora elismerést, a résztvevők mégis azt mondták, hogy ilyen áron inkább más, ismertebb márkákat vásárolnak. A magyar borokhoz sajnos még mindig az olcsóság képzete társul, főleg itt Ausztráliában, ahol kimondottan gyenge minőségű hazai borokat árulnak (az Alkoholista erről itt cikkezett). A Hollóvár minősége számomra nem okozott csalódást, szívesen innám újra. Nagyon örültem, hogy a többieknek is megmutathattam, visszajelzéseiket hasznosnak tartom. Asztaltársaságunk jó hangulatban kezdett a vörösborok kóstolójához. Elsőnek mindjárt egy burgundi csalódással kellett szembenéznünk.
Jean Raphet et Fils Clos De Vougeot Grand Cru 2001 Morey-Saint-Denis
Ez volt az utolsó évjárat, amit Jean Raphet készített, a következő évjárattól fia, Gerard Raphet vette át a borászati teendőket. A feldolgozó Morey-Saint-Denis-ben van, de a területeik - összesen 12 hektár - Burgundia több részén találhatók meg. E borászat egyik sajátossága, hogy a boraik nagyrészét a hűséges, helyi fogyasztók vásárolják meg. A legjobb tételeket a pincészet egy belső, baráti kör számára tartja fent. Ez a szűretlen pinot noir 18 hónapot töltött hordóban de csak a hordók negyede volt új. Kevesebb mint 600 palack készült.
Könnyed meggyes ízvilág, jó egyensúllyal. Egyszerű bor, lehetne pinot a világ bármely pontjáról. Lecsengése azonban hosszú, szép savakkal. Hiányzik belőle a gazdagság, erő, karakter és a terroirjelleg, egyedül a szép lecsengés menti meg. Mikor Neville a vak kóstolás végén bejelentette, hogy ez egy burgundi Grand Cru, mindannyian elcsodálkoztunk; mi alacsony, village szintre soroltuk volna be. Véleményünk szerint tízszer annyiba kerül, mint kellene. Neville kifejtette, hogy a Clos De Vougeot dűlő sok termelő esetében nem méltó a Grand Cru besorolásra. Sajnos ez a bor az ő igazát bizonyította. 6 pont (40 000 ft)
GROSSET Gaia 1998 Clare Valley
A Grosset, az ausztráliai Clare-völgy egyik legismertebb termelője (octopus nemrégiben írt a pincészet, borkritikusok által nagyra tartott rizlingjéről). A Gaia a borászat bordeaux-i stílusú küvéje. A dűlőt a 80-as években telepítették be, a Clare-völgy legmagasabb pontján, 570 méterrel a tengerszint felett. A bor összetétele: 75 százalék cabernet sauvignon, 20 százalék cabernet franc és 5 százalék merlot. Színe feltűnően sötét, nem hajlandó öregedni. 12 évesen is nagytestű bor, csábítóan édes gyümölcsökkel. Lecsengésében kiérezhető némi alkohol. Érdekes és többrétegű, de valahogy nem kellően harmonikus. Mégis 7 pontra értékeltem, finoman gyümölcsös ízvilága miatt. James Halliday, ausztrál borszakíró, 96 pontot adott rá, talán idővel eljuthat ebbe a magasságba. (12 000 ft)
Dalwhinnie Moonambel Shiraz 1996 Victoria
Vakon szinte mindenki arra tippelt, hogy ez egy cabernet. A társaság odáig ment, hogy szerintük rosszul lett felcímkézve a palack. A Dalwhinnie családi vállalkozás összesen 18 hektáron gazdálkodik. A hetvenes években négyfajta syrah-klónt telepítettek. Ültetvényeik öntözetlenek, terveik szerint idővel ellenőrzött biogazdálkodásra térnek át. Csúcsminőségű, szintén Rhône stílusú shirazukat Eagle néven hozzák forgalomba.
Már többször volt szerencsém ehhez a borhoz. Fiatalon többet nyújtott. Így 14 évesen, még mindig tiszteletreméltó, közepes testű, fanyar lecsengésű shiraz. Gazdagsága, édessége tovatűnt, egyensúlya azonban kiváló. David Jones igényes borász. 6 pont (14 000 ft)
Cape Jaffa Siberia Shiraz 2001 Limestone Coast
Orosz szakácsnőnk felhúzta szemöldökét, és elmosolyodott, amikor meghallotta ennek az ausztrál bornak a nevét. Mindannyian összenéztünk, mert tényleg furcsa márkanévnek tűnt a Siberia Ausztrália éghajlati viszonyait figyelembe véve. Derek és Anna Hooper borászok a francia iskola tanítványai. Huszonöt hektáros birtokukon két éve folytatnak hivatalosan ellenőrzött, biodinamikus gazdálkodást.
A szőlőt a Siberia-dűlőben szüretelték, a bor 18 hónapot töltött vadonatúj, francia barrique hordókban. Erőteljes, füstös, hordós illattal nyit. Akárcsak a Dalwhinnie, ez a shiraz is sokat veszített gyümölcsösségéből az évek során. Ma már a hordó az úr. Számomra teljesen régimódi ízvilágot képvisel. Áfonya és kis szilva jelenti a gyümölcsösséget. Fanyar, közepes testű bor. Többen ismét cabernet-re tippeltünk, megint tévedtünk. Fiatalkorában jól felépített bor lehetett, mai állapotában kissé szikárnak hat.
6 pont (10 000 ft)
Clonakilla Shiraz Viognier 2009 Canberra District
A Kirk család 1971-ben alapította a birtokot, és azóta folyamatosan bővítik, jelenleg 12 hektáron termelnek. Egy franciaországi tanulmányút hatására 1992-től házasítják egy kis viognier-val a shirazt.
A bor összetétele, 94 százalék shiraz és 6 százalék viognier. A viognier-től származó, hívogatóan virágos, sárgabarackos illat egyszerűen bódító. A csábításnak nem lehet ellenállni. Kiváló egyensúlyú, közepes test fogad, finoman gyümölcsös ízvilággal. Felépítésében első osztályú burgundira emlékeztet. Visszafogott, precíz és végtelenül elegáns bor, nagyon hosszú utóízzel. Természetesen fiatal még, jelenlegi állapotában 8,5 pont de az elkövetkező 20 évben minden bizonnyal eléri a 9-10 pontos magasságot. Van benne valami különleges, életre szóló élmény, nem lehet betelni vele. Tim Kirk nagyot alkotott.
A kóstoláskor még nem tudtam, hogy 97 ponttal fog felkerülni James Halliday, ausztrál borszakíró TOP 100-as listájára. Ugyanannyi pontot kapott, mint a Grange. A Langton’s “Ausztrál Grand Cru besorolásban” a legmagasabb kategóriában, mint “Exceptional” szerepel. A légitársaságok versenyén elnyerte A legjobb, első osztályon felszolgált bor címet. Ezzel a szenzációs kultuszborral, a Terra Australis borkóstoló résztvevői is találkozhatnak jövőre Budapesten. (20 000 ft)
Meerea Park Alexander Munro Shiraz 2007 Hunter Valley
Nem hittem volna, hogy ilyen hamar újrakóstolhatom. Ezt a kiváló shirazt még a nyáron mutattam be a Terroir Clubban, erről dagadtos itt cikkezett. A szőlőt az Ivanhoe-dűlő öreg tőkéiről szüretelték. Az Alexander Munro 20 hónapot töltött francia barrique hordókban, ezek 40 százaléka volt új. Rhys és Garth Eather nagy gonddal borászkodnak.
Normális körülmények között a Clonakilla versenytársa lehetne, de ma másként alakult. Mindössze egy közepes felépítésű, jó struktúrájú bort mutatott, különösebb izgalmak vagy érték nélkül. Nagyon meglepődtem, amikor Adair felfedte a bort. Én egyszerűen imádom ezt a shirazt, ezért jobb teljesítményt vártam tőle. Kiderült, hogy ez a palack hosszú hónapokat töltött egy irodában, és már előző nap kinyitották. Adair csak azért hozta el ma este, mert szerette volna kikérni a véleményemet, mivel ez a palack elmaradt attól, amit várt. Remélem csak ez az egy, mert mindkettőnknek van még belőle. 6 pont. (12 000 ft)
Éjjel egykor aztán eljött a búcsú órája. Ted, a mi 61 éves borbarátunk inkább haza sem ment, leheveredett az egyik díványra. A többiek már elhajtottak, én pedig Lacitól és Másától búcsúztam a kapu előtt. Az utcalámpa fényénél kísérteties árnyékot vetettek a kőkeresztek és kirajzolódott a Jézus szobor. Mikor először jöttem ide, meglepett a látvány, de ma már cseppet nem zavar, hogy Laci pontosan szemben lakik egy temetővel. Családja megszokta, mint mondta, nem a holtaktól kell félni, hanem az élőktől. (Feleségem viszont nem hajlandó értem jönni, amikor nem autóval vagyok.) Arról beszélgettünk, hogyan került ide ma este ennyi ausztrál bor, hiszen hétköznapokon is ezeket isszuk. Azt javasoltam, hogy tiltsuk le őket, és az évnyitó vacsorán januárban legyenek kizárólag európai borok. Mindketten mosolyogtunk, hiszen tudtuk, hogy ez megint jó pár üveg Champagne-t jelent, és talán ezúttal sikerül becsempészni a sorba egy kiváló magyar vörösbort. Ezzel kapcsolatban nagy örömmel fogadnám a tisztelt olvasók ajánlásait. Mielőtt kocsiba szálltam volna, Laci még büszkén elmesélte, hogy egy héttel korábban nála tartották a gyerekek a környék legjobb Halloween partiját. Tekintettel a kilátásra, efelől semmi kétségem sem volt.
[Halász Attila]
Utolsó kommentek