Ha az ember megírja a rosszat, vagy amit annak érzett, legalább írja meg a jót is, az a minimum. Amikor megláttam az e-mail fiókomban Jásdi István levelét, miután felébredtem, inkább kimentem még egy kávéért. Biztos voltam benne, hogy a borjouros posztom után most jön a nemulass, és szükségem lesz minden éberségemre, össze kell gyűjtenem az összes adrenalint és tesztoszteront a konyhában, amit csak találok.

A levélben egy meghívás állt, szelíden, elegánsan. Dobhattam a hormonokat a fenébe. Így utólag visszanézve már biztos vagyok benne, hogy a Borjouron a mostoha körülmények, a frusztráció, hogy nem tudjuk teljesíteni, amiért odamentünk, mindkettőnkből a legrosszabbat hozta ki. Sajnos Csopakra mostanában eljutnom lehetetlen, egy rövid, virtuális utazásra azonban volt időm, és újjáéledő kíváncsiságom egy 2008-as Ranolderrel igyekeztem kielégíteni.

Hogy a bor jó, az ilyen bevezető után nem lehet kérdés – ha rossz lenne, nyilván hallgatnék inkább. A név egyébként Ranolder János veszprémi püspökre utal, aki modern csopaki szőlőbirtokán folytatott kísérleteivel, kutatásaival úttörőnek számított a tizenkilencedik században. Az akkori borgazdaság felújított központja a mai Jásdi Pince, a kötődés tehát egyértelmű; saját bornak pedig 2002-től örvendhet a néhai főpap. Ahogyan a korábbi évjáratok, úgy ez is házasítás: a Siralomvágó Olaszrizlinget 60%-nyi furmint kövéríti.
Világos arany. Májusban, a Bortavaszon azt írtam fel magamnak, hogy ha a Siralomvágó olyan, mint egy (fás) Chablis, akkor ez egy Pouilly-Fuissé: melegebbnek, édesebbnek, egzotikusabbnak tűnik annál, és úgy látszik, az azóta eltelt több mint fél év keveset alakított rajta is, rajtam is, mert az illatot most is mindenféle déli gyümölcs vezeti, leginkább mandarin és narancs, kevés ananásszal. Ahogy melegszik, úgy erősödik a hordó, és füstös, csokoládés jegyekkel egészíti ki a gyümölcsöket. Narancsos étcsokoládé. Kóstolva is kényeztet, kifejezetten finom, édes aromákkal, olajosan hömpölyög a szájban, de van az egész borban valami visszafogottság, valami elegancia, ami megmenti a gejltől vagy az unalomtól – dacára az épphogy csak elegendő savnak és a kissé magas alkoholnak. Kicsit kevesebb fával (sajnos még bele-belekeserít a kortyba, de ha úgy érik, mint a régebbi Ranolderek, majd kinövi idővel), kicsit kevesebb alkohollal még a nyolcas is meglehetne, a hetest így is behúzza azért. Legyünk konzervatívak, és ne engedjük 14 fok fölé, egyelőre hidegen érzi igazán jól magát. (Bortársaság, 3990 Ft)