Legutóbbi jelentkezésem óta túl vagyunk egy rossz emlékű szüreten és egy hosszú, ugyanakkor eseménydús téli időszakon. 2010-ben a leánykák, az olaszrizlingek és a kékfrankosok szerepeltek igazán csak jól. A fehérborok szépek: sok gyümölccsel illatban, ízben – ezekhez lendületes, élénk savak párosulnak. A 2007-es, 2008-as, 2009-es fehérboraink jóval lomhábbak voltak. 2010-ben jóval alacsonyabbak az alkoholok. Az előző évek 14-es, 15-ös alkoholú fehérborai kapcsán sokszor az a vád ért bennünket, hogy ilyen alkoholok mellett nem igazán elegánsak a borok. A 2010-esekben sokkal jobban megtalálható ez az elegancia, viszont részben hiányzik az a töménység, amit én nagyon szerettem az előző évjáratokban.

A 2010-es vörösborok nem érik el fehérboros társaik szintjét – a merlot-ból például nem is tudtunk bort készíteni. Ez a fajta a Görbesoros-dűlőben nem bírta az évjárat viszontagságait. 2009 őszén, szüret végén mondta itt a faluban nekem egy idős néni, hogy régen egy-egy kiemelkedően sikerült évjárat után azt mondták: „Ezt nem egy évre adta a Jóisten!”. Ez a mondat sokszor eszembe jutott a 2010-es évben.

2011-nek persze újra bizakodva vágunk neki, a metszéssel lassan végzünk, március második felében a támrendszert fogjuk javítgatni, valamint lekötni a szálvesszőket. Az idén remélhetőleg már szüretelni fogunk a 2009 tavaszán telepített szőlőtőkékről: a hétféle kadarka-fajtaváltozatról, az ezerjóról, a furmintról, a csókaszőlőről.  Leginkább az ezerjó izgatja a fantáziámat, még a téeszesítés előtt is sok ezerjó-tőke volt a faluban. Ostoroson, a fehér szőlők nagyrészt vegyesen voltak telepítve: ezerjó, olaszrizling, mézesfehér vegyesen szüretelve és együtt feldolgozva.

Januárban palackba töltöttük kedvenc 2009-es borunkat, a Görbesoros Kadarkát, amelyet mostanáig használt 200 literes hordóban érleltünk. Az Egri Borok az Akadémián elnevezésű rendezvényen mutattuk be először a bort. A jelenleg palackban lévő tételeink közül ez az, amit a legszívesebben kóstolgatok. A kadarkának ezt a változatát (P9-es klón) 2003 őszén telepítettük, 2006-ban fordult termőre, azóta bora a kedvencemmé vált. 2006-ban, 2007-ben, 2009-ben önállóan töltöttük le, 2008-ban bekerült a Kettőezernyolc nevű házasításba, melyben ugyan csak egyharmad részben szerepelt, de felülírta a többi alkotórészt.

Épp a napokban palackoztuk a folytatást, a Kettőezerkilenc nevű házasítást, amelyből ezúttal kimaradt a kadarka, mivel mindenképpen le akartuk tölteni önállóan a teljes kadarka-mennyiséget. A kékfrankost és zweigeltet ebben az összeállításban a pinot noir egészíti ki.

Nagy élmény volt februárban számomra két kóstoló. Az egyik a Furmint Február volt, amely szerintem az év egyik legjobb boros rendezvénye. A már ismertek mellett számos új és izgalmas borral, termelővel ismerkedhettem meg. A másik rendezvény egy baráti kadarka-kóstoló volt nálunk, a furmintos rendezvényt követő napon, melynek során huszonhárom kadarkát kóstoltunk meg. Nagy élmény volt, számos olyan bor volt a sorban, amelyekre sokáig emlékezni fogok. (Gál Tibor 2008, Buttler 2006, Vesztergombi József 2005, Szentesi 2007, St. Andrea Kadarka „Nagy bor” 2007, Maurer Oszkár 2009).

A téli hónapok a metszés mellett a berozsdásodott hordóabroncsok festésével teltek. Mivel sok fehérborunk, valamint kadarkánk, pinot noirunk és kékfrankosunk van, amiket nem akarunk új hordóban érlelni, ezért nem adjuk el 3-4 év után a hordóinkat, hanem tovább használjuk. A horganyzott abroncsok viszont már ennyi idő alatt is berozsdásodnak, le kell csiszolni őket, majd lefesteni. Magukat a dongákat pedig diófapáccal szoktuk lekenni.

A tél másik fejleménye nálunk, hogy sikerült megvennünk a szomszéd tufapincét. Ez Ostoroson nagy szó, az emberek ragaszkodnak a pincéjükhöz, amit az őseiktől örököltek és nem szívesen adják el, legfőképp a szomszédnak nem. Egy szépen faragott 15 méteres pincéről van szó, amely mögé benyúlik a mi belső pincénk. Orsi kóstolóhelységet szeretni itt kialakítani, én persze ide is hordókat pakolnék vagy palackokat fektetnék le.

Fontos változás volt még az elmúlt hónapokban, hogy az évek óta stabil és megbízható partnernek bizonyult Kézműves Borok Háza mellett két újabb kereskedő is foglalkozni kezdett a borainkkal: a Bortársaság és a Pinceáron.hu. Szeretnénk, ha a boraink minél több emberhez eljutnának és mivel alacsony palackszámú tételekről van szó, fontosnak tartjuk, hogy több csatornán keresztül és több irányban értékesítsük őket.

A tél folyamán néhány egri borász barátunkkal megalakítottuk az Egri Dűlő Klubot, amelynek fő célja a termőhely-alapú borászkodás erősítése lenne itt az Egri Borvidéken. Az alapító borászok: Pók Tamás, Csutorás Ferenc, Lőrincz György, Bolyki János, Gál Lajos, Demeter Csaba, Gál Tibor, Kovács Nimród, Papp Gábor, Turcsek Orsolya, Tarnóczi Zoltán. A társaság dűlős boraival az idén is megrendezésre kerülő VinCE nevű rendezvényen találkozhatnak az érdeklődők, ahol a március 20-án 11.30-kor tartandó mesterkurzuson Mészáros Gabriella kalauzolásával kóstolható majd végig egy szép sor dűlőszelektált olaszrizlingekből és kékfrankosokból.

[Tarnóczi Zoltán]