Egy igazán kiválónak ígérkező vacsorára voltam hivatalos néhány hete, egészen pontosan egy borozással egybekötött vacsorára, lévén a házigazdák és a vendégek jó része is mind borrajongók voltak. A beígért szték mellé valami ütősebb vereset szerettem volna vinni, leginkább valami testesebb újvilágit – létezik ugyan számos egyéb alternatíva is erre a célra, de én ilyen borra vágytam. Szűkös készletemben szétnézve nem találtam megfelelő bort, kénytelen voltam tehát a helyi borellátó egységekre hagyatkozni, azok közül is valami olyanra, ami útba ejthető, és még nyitva is áll szombaton estefelé. Végül a Culinarisba ugrottam be, ahol rövid töprengés (negyedóra) után egy argentin malbecet emeltem le a polcról. Sikerült jól választani, remek volt a marhához, nemkülönben magában is. Árán felül teljesített, ez nem kérdés, de ezzel még mindig nem érkeztünk el a leglényegesebb ponthoz, miszerint ez a bor gyakorlatilag egy teljes paradigma-váltás kóstolható bizonyítéka: egy dél-amerikai vörösbor, melyet óvilági ideálok alapján szabtak. Nem hordós, nem édes, nem a koncentrációval próbál meggyőzni, mint például egy Salentein Primus. Talán emiatt szeretett bele a brit Decanter is az előző évjáratba, és találta a legjobbnak a 255 fős mezőnyből tavalyi nagy tesztjükön.
Achaval Ferrer Mendoza Malbec 2009
Bíbor árnyalatú, átlátszatlanul sötét szín, ahogy elvárható a fajtától – nagyjából minden malbec ezt nyújtja (ami meglepőbb, a fiatalos árnyalatot egészen hosszan megőrzik; mintha csak bizonyos játékszabályok nem vonatkoznának rájuk, képesek hatévesen is lilás színben pompázni). Lehengerlő illat, a szokásos argentin malbeces hordós-marcipános-aszalt szilvás jelleg helyett valami egészen mást mutat, izgalmasabbat, eredetibbet, természetesebbet. Friss és érett sötét bogyósok, távol a lekvárosságtól: áfonya, fekete cseresznye, szeder. A gyümölcsöket egyedi fűszeres jegyek, Earl Grey tea, dohány és csipetnyi fahéj egészítik ki, komplex, ugyanakkor nehezen szálazható egységet alkotva. Semmi direkt hordó. Kóstolva csontszáraz, már-már szigorú, élénkebb, de szépen integrált savakkal, határozott tanninnal. Közepesnél testesebb, húsos, de nem túlextrahált, ízgazdag, savanykás-fanyar sötét gyümölcsökkel, melyeket szájban is tealeveles, fűszeres aromák kísérnek, akárcsak a hosszú lecsengésben. Ha egy újvilági kliséktől rettegő barátomat kellene meggyőznöm arról, hogy Európán kívül is érdemes próbálkozni, ezt a bort mutatnám meg neki. Erős hetes minimum, akár 8 pont, nálam inkább az utóbbi. Nagy vétel, 4990 Ft, Culinaris.
Utolsó kommentek