Szűkebb pátriárkám, Budaörs bortermelő vidék volt egykor. A hatvanas években még közel négyszáz hektárnyi szőlő termett a budaörsi medence déli mészkőlejtőin, pincesorok álltak a Kő-hegy oldalában. De akkor - a hatvanas években - már haldoklott errefelé a borászkodás, a szőlők elhanyagoltak voltak, a pincék egy része beomlott, sváb gazdáikat tizenegy-két évvel korábban kitelepítették. A magyarországi svábok kitelepítése éppen itt, az akkor közel hétezres lakosságú Budaörsön és a környékbeli falvakban kezdődött 1946-ban, az itt élők 92 százalékát elzavarták, alig hétszázan maradtak. A helyükre betelepülők kevésbé voltak elkötelezett szőlőtermelők, és kevésbé is értettek hozzá.

Az érett kádárizmusban (új gazdasági mechanizmus!) a pesti nagyüzemek munkásai illetve a szakszervezetek kapták meg a gazdátlan földek és pincék egy részét, elkezdődött a hobbitelekkorszak. Húsz év múlva már alig egy-két tucat hektárnyi szőlő maradt, viszont addigra lakótelepek nőttek az őszibarackföldek helyén, a lakosság erősen gyarapodni kezdett. A rendszerváltás után pedig a főváros nyugati határában egymást érték a kereskedelmi fejlesztések, Budaörs az ország egyik leggazdagabb települése lett, izmos ingatlanárak, ezrével kiköltöző jobb módú családok. A lakosság ma már közelebb a harmincezerhez, mint a huszonöthöz, szőlő nincs egy szál se, a pincéket lebontották, hogy baromi ronda családi házakat építsenek a méregdrága hegyoldali telkeken. (Mutatóba maradt egy-kettő, például a Présház utcában Berger Misi vendéglője a Ritter család hatalmas mészkövekből épült, elég jó állapotban megmaradt, több mint kétszáz éves pincéjében.)

A magyar viszonyokhoz képes elég jól eleresztett önkormányzat időnként mindenféle kulturális programokat szervez a munkában megfáradt lakosságnak, dicséretes módon a település - a betelepült többség számára nyilvánvalóan kevéssé átélhető - hagyományait is próbálja előbányászni. Idén végre előkerült a borászat. A Budaörsi Jókai Mór Művelődési Központ  például a Jókai-napok keretében szervez boros programokat, éppen ma este hatkor lesz ez:

Dr. Ács Anna irodalomtörténész ”Jókai, a kertész” című előadása az író természetszeretetéről, a szőlőhöz, borhoz fűződő kapcsolatáról Dékány Tibor fotóművész „A budai szőlők Jókai szemével” című kiállításának megnyitása, az alkotásokat méltatja: Dr. Feledy Balázs művészeti szakíró. Közreműködik: Kárpáti Tibor színművész. A folyosón neves budai borászok borbemutatója, borkóstoltatása vásárlási lehetőséggel, népzenei műsorral.

A hétvégén meg túrák az egykori szőlőhegyeken, sajnos pincelátogatásokat már nem lehet szervezni, működő pince egy sincs. Illetve egy van, de az lesz a poén. Bordalolás, kultúrivászat viszont lesz bőven, még Hamvas Béla unásig idézett alapművét is elődalolja saját verziójában a Szélkiáltó együttes. A részletes programot le lehet tölteni innen.

Hétfő este 19 órakor a városháza (Rathaus) épületében nyílik kiállítás (maga Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára nyitja) Budaörs borászati emlékeiből, utána, közben úgynevezett budai borok kóstoltatása.

És most következik az obligát Abszurd Fordulat, ami sajátos ízt tud adni minden magyar eseménynek, ügynek, mozdulatnak. Az egész haccacáréból valamiért kihagyták az EGYETLEN budaörsön MŰKÖDŐ pincét, Szentesi Józsefét. Szentesi tősgyökeres budaörsi sváb (jó, a szülei zsámbékról települtek át, de az ugyanaz; a névmagyarosítás álcája alatt sikerült megúszniuk a deportálást), és mindig is álma volt a budaörsi pincevilág, borkultúra feltámasztása, még az önkormányzatnál is kilincselt az ügyben, lelkes lokálpatrióta, szívesen beszállt volna bármivel. Mátra utcai pincéje pontosan 141 méterre van a városházától.

Ez talán még viccesebb gesztus, mint egy bor nélküli borászt választani a borászok borászának.