Nemrég erősen lelkesedtem a tartályos Veres Furmintért. Éreztem, hogy ilyen kezdés után nem lesz könnyű dolga a többi frissen szerzett Demeter-boromnak, de azért túlzottan nem féltettem őket. Fel is bontottam nemsokára a Bodát, a jegyzetelést csúnyán elbliccelve, annyit azonban elraktározva, hogy nekem ő nem több, mint egy egyenes, tiszta és markáns furmint. Egyszerűen csak hibátlan, szép bor, ami nálam simán hozza a hat pontot. Velük és a többi 2009-es dűlős borral együtt jelent meg ez a náluk egy évvel idősebb másik kísérleti tétel. Neve a héjon erjesztés szokatlan időtartamára utal, ennek (is) köszönhetően egészen más karakterű bor, mint a Veres.

Intenzív, kedves, már-már aszús illattal mutatkozik be. Mézes tea citrommal, krémes házi almatorta, aszalt sárgabarack, kandírozott narancshéj és mindezek mellett határozott, köves ásványosság jut az orrom eszébe. Gazdag, sokrétű és vonzó kezdés. Kóstolva olajosan sűrű, nagytestű bor markáns savakkal és finom cserekkel. De ez ugye nem meglepetés, hiszen a hosszabb héjon áztatás nemcsak fehérbornál szokatlan íz- és illatanyagokat szabadít fel, hanem kissé vörösborosabb struktúrát is ad a bornak. Rendkívül izgalmas a késői szüretes kedves, édeskés tokaji aromák, az érintésnyi sósság, a rusztikus, kadarkás savak és egy cseppnyi határozott, de korántsem húzós tannin együttes játéka. Nem éppen szokványos összjáték, mégsem disszonáns a végeredmény. Jóval hangosabb, sokkal inkább figyelmet követelő kísérleti alany (vagy inkább eredmény), mint a Veres, eleganciában, kifinomultságban viszont elmarad tőle. A furmintnak azonban kétségtelenül ez is az egyik arca, biztos van, aki szerint az igazibb. Én ezt nem mondanám, viszont szeretem őt is. Nálam most 7 pontot ért. Nemcsak egy igaz út van, ez az egy igazság nem kétséges. (6750 Ft)