A borversenyeket a helyén kell kezelni – közhely, de igaz. Nem jó sem túl komolyan, sem semmibe venni őket. Időről időre fellángol róluk a vita, csak így hirtelen ezt, ezt, ezt és ezt találtam. Konkrétan erről a versenyről épp a szomszédnál gyulladt az imént egy kisebb lángnyelv. Én is ott voltam Pécsett, fehéreket és a merlot-kat kóstoltam, megmondom itt is őszintén, hogy nem voltam lenyűgözve. Persze a négy borvidékből álló régió (Pécs, Szekszárd, Tolna és Villány) nem éppen a fehérborairól híres, sajnos azonban a merlot-k között sem találtam igazán kiugróan nagy bort. Meg is beszéltük a többi zsűritaggal kóstolás után, hogy bár egy-két kivételtől eltekintve, nem került nagyon rossz, hibás bor a poharunkba, sajnos azonban igazán nagy, emlékezetes sem. Az erős középmezőny jelenléte örvendetes persze, én azonban egy régiós borversenyen már magasabbra szeretném tenni a lécet.
Pozitív benyomásaimat azért mindenképp szeretném kiemelni: a fehérek közül nekem a Tűzkő Renana nevű 2010-es rajnai rizlingje tetszett a legjobban, vita nélkül be is került a Top 25-be. Privát sorrendemben ezután két hárslevelű és egy chardonnay következett, közülük már csak a Bock Hárslevelű 2009 lett válogatott, a másik kettő nem került a keretbe. A merlot-k mezőnyéből Günzer Tamás 2008-asát szerettem leginkább, nem maradtam ezzel egyedül, ugyanis ez a bor is bekerült a huszonötbe. A teljesség kedvéért az idei Pannon Top 25 ábécé sorrendben a következő:
- Agancsos Pincészet Villányi Portugieser 2010
- Blum Pince Villányi Cabernet Sauvignon Barrique 2006
- Bock Pince Villányi Hárslevelű 2009
- Bodri Borászat Faluhely Szekszárdi Cabernet Franc 2008
- Danubiana Borászat Pannon Syrah 2009
- Danubiana Borászat Tolnai Zöldveltelini 2010
- Dúzsi Tamás Szekszárdi Kékfrankos Rosé 2010
- Ebner Pince Pécsi Cirfandli 2010
- Gere Tamás és Zsolt Pincészete Villányi Aureus 2007
- Günzer Tamás Pincészete Villányi Merlot 2008
- Günzer Tamás Pincészete Villányi Pinot Noir Reserve 2009
- Jekl Flóra Villányi Il Primo Cuvée 2007
- Lelovits Pincészet Villányi Syrah 2009
- Lisicza Borház Pécsi Sauvignon Blanc 2010
- Matias Borászat Pécsi Zweigelt 2008
- Matias Borászat Villányi Kékfrankos 2007
- Maul Zsolt Villányi Taurus 2007
- Mészáros Pál Borház Szekszárdi Bodzási Kékfrankos Válogatás 2009
- Riczu-Stier Pincészet Villányi Merlot 2009
- Takler Pince Szekszárdi Cabernet Franc 2008
- Takler Pince Szekszárdi Kékfrankos Reserve 2007
- Tűzkő Birtok Tolnai Renana 2010
- Tűzkő Birtok Tolnai Tűzkő Domb Cuvée 2006
- VinArt Pincészet Villányi Cabernet Sauvignon Prémium 2007
- Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet Villányi Duennium 2006
A borokat a pécsi közönségkóstolón lehet majd megvizsgálni, sajnos anyagi okok miatt, a budapesti kóstoló idén alighanem elmarad. Kaptam viszont egy palack bort a válogatottból, amit ott nem is kóstoltam, viszont ehhez a poszthoz felbontottam stílusosan. Az Il Primo sorozat Jekl Flóra családon belüli kibontakozásaként indult, mára azonban már jelentős mennyiséget képvisel a pincészet szortimentjén belül. A 2007-es cuvée klasszikus bordói házasítás: cabernet franc és cabernet sauvignon merlot-val kiegészítve, magyar barrikkal fűszerezve.
Jekl Flóra Il Primo 2007
Sötét rubin színű, már kevés is alig átlátszó belőle, mozgása is lassú, tekintélyesen hömpölygő. Intenzív, kedves, meleg karakterű illattal mutatkozik be ezután. Nem bonyolult, nem változik, nem kell nagyon szálazni, viszont kellemes, hízelgő és nem gejl. Karamell, mézes-sós pörkölt mogyoró, fehércsokoládé és érett sötét gyümölcsök dominálnak benne, leginkább feketecseresznye és édes szilva. Kóstolva legelőször krémes sűrűsége és puha súlyossága tűnik fel. Aztán pedig az, hogy zamatai mennyire összecsengenek illatával. Nagyon. Édesen hízelgő, ahogy orrban úgy szájban is markánsan érezhető a fa hatása, azonban a hordó szerencsére egyrészt nem rossz, másrészt nem túl sok, harmadrészt a gyümölcsöt is hagyja szóhoz jutni. Nagyjából félidőben az alkohollal fűtött édességet már épp kezdeném túl soknak érezni, mikor savai és cseppet kesernyés cserei üdítően megemelik a kortyot, épp csak egy leheletnyire, hogy mégse. Így sem lesz magas, inkább széles és nagyon intenzív. Lecsengése közepesnél hosszabb, finom, legtovább az alkohol kellemes fűtése tart ki. Jó értelemben populárisra hangolt, jóízű, kedves bor, megfelelő struktúrával. Nem kell túl sok réteget és nagy izgalmakat keresni benne, inkább csak élvezni és jóízűen kortyolni. Eléri a 6 pontot. Nem nagyon szabad hagyni belőle, mert másnapra sajnos ellaposodik, a hordó maga alá gyűri a gyümölcsöt, elfárad a korty. Legalább is nálam így történt, de az előző este emléke azért még kitartott.
Utolsó kommentek