Beszéljünk egy kicsit Kínáról. Két hete volt szerencsém részt venni Bordeaux-ban a Vinexpón, ahol kényszervigyorogva beszéltük egy tokaji pincészet képviselőjével, hogy 15-20 éve az öltönyös-aktatáskás amerikaiakat leshették olyan várakozásteljesen, mint ma a farmeres-hátizsákos kínaiakat. Nagyon sok kínai importőr keringett a standok körül, és nagyon sokan tekingettek feléjük várakozón. Nincs mese, Kína a borpiacon is megkerülhetetlen tényezővé válik. Avagy vált.
Május 28-án történelmi fordulat következett be: megjelent a legkomolyabban vett francia bormagazin, az RVF történetének első idegen nyelvű változata. A szóban forgó újságot eddig soha nem publikálták idegen nyelven, angol, spanyol, német, olasz verziója nincs, és egyelőre nem is lesz, 2011. május 28-án azonban megjelent a lap első kínai nyelvű száma, ahogy az RVF írja, fiatal és elhivatott kínaiakból és francia know-how-ból kovácsolt szerkesztőséggel. Az eseménynek nagy csinnadrattát csaptak Pekingben, ahol megjelent a lap teljes vezérkara, de nem csak ők. Ott volt többek között Christophe Salin, a Rothschildok vezérigazgatója, ott volt Clovis Taittinger, és persze ott volt egy csomó kínai cég is.
Nagyon úgy tűnik, hogy a franciák ezúttal nem akarják elszalasztani a nagy üzletet. Ahogy az RVF július-augusztusi számának szerkesztői rovatában olvashatjuk, ezelőtt 15 évvel gyakorlatilag lehetetlen volt Pekingben normális bort találni. Ha mégis akadt egy valamirevaló tétel, a kínai fogyasztók fintorogva köpték ki, a kutyát sem érdekelte a bor, még kevesebben szerették és fogyasztották rendszeresen. Csakhogy a bor azóta divatba jött, és a kínai fizetőképes kereslet elkezdte a divatot követni. A kínaiak továbbra is meglehetős kevés bort fogyasztanak, fejenként évente 0,5-1 litert. Viszont másfél milliárdan vannak, és ha a mostani tendencia folytatódik, 2014-re már kétszer ennyi bort vesz fel a kínai piac. Az évi 1,5-3 milliárd liternyi keresletet jelent majd, miközben az EU évente kb. 17 milliárd litert termel összesen. És határ a csillagos ég, hiszen a kínaiak még az évi egy-két literes fogyasztással is messze elmaradnak majd egy sor fejlett országtól, ahol évente 20-40 litert is simán behörpölnek az emberek. Mindezt pedig úgy, hogy Kínában egyelőre alig készül bor.
A kínai import csaknem felét jelenleg francia borok adják, és gall barátaink erősen ragaszkodni látszanak az előnyükhöz. Az RVF kínai kiadása csak a kezdet, hamarosan lesz i-Phone és i-Pad applikáció, lesz RVF borszalon jövő novemberben, és lesz francia-kínai borakadémia is. Franciaország a világ legnépszerűbb turisztikai célpontja, nyilván nagyot szakíthatna a kínai borturistákon, ebbe az irányba is megkezdődött a tapogatózás. Idővel persze a hatalmas termelési potenciállal rendelkező Kína egyre több saját bort fog készíteni, de kezdetben még ez is piacot generál majd, hiszen a kínaiak a szakértelmet és a technológiát is importálni fogják. Egyszóval: a kínai piac mellett nem lehet elmenni.
De van az éremnek másik oldala is. Ahhoz, hogy a franciák előtt a lehető legszélesebbre nyíljon a kínai piac kapuja, viszonozniuk kell a vendégszeretetet, és ugyanilyen szélesre tárni a kaput a kínai befektetők előtt. Erről már nem az RVF-ben olvasunk, hanem a sokkal szakmaibb RVI júniusi számának Kína és Bordeaux viszonyát taglaló cikkében. Ahogy arról a Művelt Alkoholista is beszámolt nemrég, 2008-ban vette meg az ingatlanbefektetésben utazó Cheng-család a Château Latour-Laguenst durván 2 millió euróért, majd ugyanennyit még rá is költöttek a birtokra. Nem kell sokat gondolkozni, hogy kitaláljuk, mi a céljuk: a cru classé Château Latour nevét „bitorolva” hajóznának be a kínai köztudatba. A projekt gazdája, Daisy Cheng „nagyon nagy bort” akar, és nemcsak a kínai piacban gondolkodik. Vele ellentétben a Château de La Salle újdonsült gazdája, a Zhongai ingatlanbefektető cég a teljes termelést kiviszi majd Kínába, miután a bort „a kínai ízlésre adaptálták”. A cég nem fog megállni ennél a vásárnál, Médocban, Saint-Émilionban is vadásznak az eladó birtokokra. Szintén az összes bort elviszi Kínába a Château Richelieu új tulajdonosa, a hong-kongi A & A International. Sorolhatnánk még, kínaiak kezébe került a megint csak gyanúsan szépnevű Château Chenu-Lafitte, a Château Lagarosse, és még mások, és igen valószínű, hogy a tendencia innen csak erősödni fog. Előfordul, hogy az elvileg jobb besorolású, de Kínában ismeretlen AOC-ket eldobják a termékpiramis legalját jelentő, de a kínaiak fülében ismerősen csengő AOC Bordeaux-ért, és bizony olyanokat is hallani, hogy a befektető célja a hozam növelése és a fogyasztói ár csökkentése lesz.
A másik oldalról a francia befektetők sem tétlenkednek. A Rothschildok a kínai Citic csoporttal karöltve négy éve kezdték el a Kelet-Kínai Penglai közelében található 25 hektárnyi birtok felfuttatását, idén telepítik a szőlőket. A Rothschildok célja, meséli Christophe Salin az RVF ezév áprilisi számában, bebizonyítani a kínaiaknak, hogy hozamkorkátozással és gondos szőlészeti-borászati munkával többre mennek, mint a hatalmas mennyiség előállításával – ahogy ez egyelőre szokás arrafelé.
Mint látható, a francia bor és borászat egyre kevésbé restelli a Kínával való üzletelést. Baj-e ez? Nem tudjuk. Lehet, hogy elegánsnak nem elegáns, és vannak is, akik úgy gondolják, rosszul fog ez elsülni végül. Ugyanakkor két dolgot érdemes megemlíteni. Egyrészt, hogy a franciáknál sokan már akkor is borapokalipszist emlegettek, amikor az amerikaiak jelentek meg a piacon, ehhez képest nem lett semmi, hacsak az nem, hogy jobb lett a francia bor, és egyes birtokoknál megtízszereződött az ára is. De ennél sokkal fontosabb az a körülmény, hogy a kínai borízlés jelenleg szűz. Épp a Rothschildok kínai befektetése, az RVF kínai megjelenése, a francia-kínai borakadémia terve mutatja, hogy a franciák nem úgy képzelik el ezt a dolgot, hogy lebutítják a boraikat a kínai fogyasztó szintjére: az ízlésficamos kínai fogyasztókat szeretnék hozzáidomítani a francia borhoz. Nyilván nem azért, mert küldetésük az ige hirdetése, hanem mert szeretnék betegre keresni magukat, de hát Mikulás sincs, mégis megvagyunk valahogy. A kiábrándító realitás ugyanis az, hogy nem csak Bordeaux, de jóformán mindenki a kínai importőröket lesi.
Utolsó kommentek