"Az ünnep legemelkedettebb pillanatában a degeszre zabált társaság valamely házigazda beosztású tagja kisettenkedik a spájzba, és onnét egy palack tokajit hoz elő, amelyet a népes társaság a legnagyobb áhítattal fogyaszt, a nők még nyelvüket is öltögetik, belenyalunk, vihogják, amitől, mondjuk, falnak tudok menni, de a férfiak is komoly arccal néznek össze és koccintanak, és ilyenkor tényleg a világ legsznobabb, legbunkóbb, legérzéketlenebb köcsögének érzem magam, mert nem tudom megállni, hogy ne szóljak: de hát ez szar! (…) Tízből kilencszer a Tokaj Kereskedőház valamely ezer forint alatti palackáron hozzáférhető terméke reprezentálja a világ legjobb borvidékét, a Magyar Nemzeti Büszkeséget és Kincset a mi teljesen átlagosnak tűnő családi körünkben, minden borkulturális felvilágosító erőfeszítésem ellenére, és ettől sírni tudnék."
A cikkért, amelyból a fenti idézet származik a magyar bíróságok előbb rágalmazásért, aztán becsületsértésért meszelték el Uj Pétert, végül az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság is helybenhagyta. A nehezen védhető indoklásról a Társaság a Szabadságjogokért készített videót:
A TASZ az ügyet Strasbourgba, az Emberi Jogok Európai Bírósága elé vitte. E hó 19-én az Uj Péter ellen a Tokaj Kereskedőház által indított perben született elmarasztaló ítéletet az Emberi Jogok Európai Bírósága megsemmisítette.
Mivel áttételesen blogunk is érintett az ügyben, mostanáig próbáltunk nem belekotyogni, ám arról mégiscsak hírt kell adnunk, hogy a világ legjobb borblogjának háromszor is megválasztott Vinography külön posztot szentelt ennek a sajtószabadságot és a borsajtót egyaránt érintő esetnek. A poszt hellyel-közzel pontos képet fest a történtekről, és az ítéletet így kommentálja: „Örök hála az Emberi Jogok Európai Bíróságának, amely talán az első és remélhetőleg utolsó jó tettét hajtotta végre a borkritika szolgálatában.” „A bíróság kötelezte a magyar kormányt Uj úr perköltségeinek megtérítésére. Nagy kár, hogy nem arra kötelezték, hogy jobb borokat készítsenek. [Alder Yarrow itt összemossa a kormányt, az államot és az állami tulajdonú vállalatot.] Talán ez a kis incidens arra fogja ösztönözni Uj honfitársait, hogy javítsák az asztali boraik minőségét. Nagy kár „eloxidált szart” inni szép száraz furmintok helyett.”
Jó tudni, hogy Amerikában vannak a magyar bornak ilyen befolyásos hívei, és bár eléggé fonák helyzet, mégis valószínű, hogy ez a hír és az állásfoglalások újabb fogyasztók figyelmét hívják majd föl a tokaji és a magyar borokra.
Végül mielőtt bevésődne „az Uj Péter leszarozta a magyar bort” szlogen (amit sajnos a magyar sajtó szalagcímei sulykolnak), érdemes felidézni az inkriminált cikk zárlatát:
"Mert a minőségi bortermelés még az országnak azon nagyon kevés kis zugai közé tartozik, amelyik működni látszik, jobbnál jobb dolgokat produkál, például az elmúlt egy-két évben teljesen újrateremtődött a tokaji szamorodni műfaja, pedig a szamorodni aztán tényleg padlón volt, évekig csak a legszörnyűbb, kenyérhéjízű és -illatú, édes-savanyú, a legváltozatosabb borászati hibákat felvonultató borok jelentek meg ezen a néven, de aztán jött Szepsy, jött az Oremus, és végül most jött Dégenfeld, ezerhatszázért, egy büntető tokaji selejt árának alig kétszereséért, na, ez a nemzeti kincs."
Utolsó kommentek