Kikelet Tokaji Furmint 2008

A Kikelet Pince, Berecz Stéphanie és Zsolt családi borászata nyerte el a legrangosabb magyar borverseny, a Pannon Bormustra fő díját. Az elismerést megünneplendő fölbontottam az egyik borukat. Ezúttal azonban nem a csodálatos egyensúlyt mutató aszúik valamelyikét, és nem is a kedvenc hárslevelűmet, a Lónyait választottam, hanem az alapfurmintjukat egy nehéz évjáratból, 2008-ból. A borrajongókat gyakran a szortiment csúcsán található, drága borok hozzák lázba, de a közkeletű bölcsesség szerint egy borászatról az alapborai mondanak el a legtöbbet.

Stéphanie maga mondta el, hogy 2008-ban a száraz borokhoz "az ideálisnál néhány nappal korábban kellett szüretelni a botritisz veszélye miatt”, és ez megmutatkozik ebben a borban – van egyfajta kontinentális visszafogottság benne, szó nincs arról, hogy áradnának belőle az érett trópusi gyümölcsök. De a 13-as alkoholjával ez nem egy vékony, harapós, éretlen savú furmint. A maga stílusában a legtöbbet hozza ki az évjáratból: kiegyensúlyozott, tiszta és minerális. Aki szereti, a száraz moseli rizlingeket, a muscadet-t, a soavét vagy a santorinit, az ezt is szeretni fogja.

A minerális jelzőt gyakran olyankor használják, amikor hiányzik a tartalom a borból, de a szerző minden áron el akarja kerülni, hogy a kóstolási jegyzetébe negatívum kerüljön. A biztonság kedvéért szeretném leszögezni, hogy ezúttal ilyesmiről szó sincs. Ez a bor éppenhogy nagyon is tartalmas. Zártan és visszafogottan indít, de aztán bejön egy Cox-almás gyümölcsösség a korty végétől, ami markáns anélkül, hogy harsány lenne. Berecz Stéphanie mindig hű marad a maga visszahúzódó, szolid stílusához: van, hogy ez a túláradó aszú megzabolázását jelenti, máskor annak elérését, hogy még a legkönnyebb északi furmintnak is legyen bőven mondanivalója. 6 pont

[Wojciech Bońkowski]