Készültem egy ideje megnézni a már nem is olyan nemrég nyitott Vinoport Borbárt. Két fiatal borász mutatkozott be múlt szerdán: Benedek Péter a Mátrából és Kvassay Levente Villányból. Utóbbiról néhány hete írtam kékoportója kapcsán, előbbiről vagy kilenc hónapja született poszt, mikor a Tőkések bemutatóján vendégeskedett. Kis családi pincéknél nem szokatlan, hogy a fiatal borász a saját vállalkozás mellett egy nagyobb pincészetnél is munkálkodik. Így van ez mai két főszereplőnknél is: Kvassay Levente a Bock Pincénél, Benedek Péter pedig friss igazolásként a kissé viharosan átalakuló Gróf Buttler Borászatnál (is) keresi kenyerét.
Benedek Péter két 2009-es dűlőszelektált fehérborával kezdtünk. A Borhy Hárslevelűt most jobban szerettem, mint először: akkor kifejezetten keveselltem belőle a savakat, most ezt nem éreztem olyan kritikus problémának. Barackos, fűszeres illatú, majdnem közepes testű, gyümölcsös, fűszeres, ásványos, karakteres bor. Akkor is, most is nagyon szerettem az Epreskert Chardonnay-t: vajas, virágos illatú, közepesnél nagyobb testű, masszív szerkezetű bor, finom, játékos savakkal. Ízében édeskés, kedves gyümölcsösség és izgalmas sósság keveredik, lecsengése is finom és hosszú. Ideje lenne egyszer alaposabban is megvizsgálnom.
Két tavalyi kékfrankos rozé következett ezután. Szimpatikus volt, hogy a Kvassay-rozé illatában nem találtam tutti-fruttit, helyette inkább málnát és meggyet némi földességgel megbolondítva. A korty savanykás, de egyáltalán nem húzós savakkal operál, tartalmasabb az átlagnál. Valahol félúton van a friss üdítőitalszerű és a magukat azért komolyabban vevő rózsaszínek között. Elsőre furcsa volt, aztán egyre jobban tetszett. A Benedek-rozé barackos, fehér illattal mutatkozik be, hogy aztán megérkezzen a menetrendszerű eper és fűszertár is. Kóstolva élénk, jó savú, friss gyümölcsös és cseppet sós ízű, nem éppen hosszú bor. Ezután a Kvassay Portugieser 2010 következett, azonban az utazás vagy az idő nem tett jót neki, nem hozta néhány héttel ezelőtti korrekt formáját. Jó volt viszont Benedek Cabernet Sauvignon 2009. Krémes, epres, feketecseresznyés kezdés az orrban, amihez aztán földes, vegetális jegyek is csatlakoznak, hogy el ne unjuk magunkat még véletlenül sem. A korty puha, de nem lusta: tanninjai simák, savai jól neveltek, ízében gyümölcsök és fűszerek játszanak. Lecsengése lehetne intenzívebb, de azért így is több mint egy kellemes bor.
A két mátrai fehérrel való kezdés után keretes szerkezetben Kvassay Levente két 2009-es vörös hordómintájával zártuk a kóstolót. A Remete-dűlőből származó merlot gazdag, sűrű illattal mutatkozott be: tejeskávé, étcsokoládé, feketeribizli és füstölt sonka is felfedezhető benne. A korty lágy és kerek, az alkohol kicsit kilóg belőle, pedig nem éppen vékony testtel van megáldva. Ízében a bonbonmeggyes édességet fűszerek színesítik és a tannin kesernyéje ellenpontozza. Lecsengése nem túl intenzív, de hosszú és kedvesen meleg karakterű. Inkább az én zsánerem volt a cabernet franc szépen érett meggyes, szamócás, izgalmasan fűszeres illatával. Kóstolva is ugyanezt kapjuk, jó struktúrával, frissebb savakkal és érettebb, simább tanninnal, szép hosszú utóízzel. Határozottan elegánsabbnak éreztem a merlot-nál. Mindkét bor remek vétel lehetett volna nagyjából 3000 Ft körüli árával, ha nem kötötte volna le az egészet még idejekorán egy magánvevő, aki ezek szerint nem szokta elaprózni borvásárlásait.
Mindkét pince és a helyszínt adó borbár is az út elején járnak még. Ezen a nyári délutánon/estén egymást erősítve tettek egy kis lépést előre, akik pedig megkóstoltuk őket, nem bántuk, hogy ott tébláboltunk.
A fotókat a Vinoport beszámolójából vettem.
Utolsó kommentek