A múltkori fehér este meglepetésének, jobban mondva sztárjának szántam ezt a bort. A Szepsy Nyúlászó vártnál is meggyőzőbb szereplése miatt végül akkora feltűnést talán mégsem keltett, de ez cseppet sem kisebbíti érdemeit. A meglepődés pedig, amire számítottam, valójában saját korábbi reakcióm volt, mikor is egy közelmúltban megrendezett, úgymond éremdús magyar borokat felvonultató - természetesen vakon lebonyolított - teszten ez a bor hagyta bennem a legmélyebb nyomokat. Egy top tokaji pince furmintjának tippeltem, ami részben be is jött, ez valóban egy furmint. Azt viszont álmomban sem gondoltam volna, hogy a felfedés után a Sauska felirat köszön vissza a palackról. Talán ha találkoztam volna már a Cuvée 113-mal, akkor csak annyit mondok: igen, ezt reméltem a nagy testvértől.

Nehezen szálazható illat, egyszerre üdén gyümölcsös, illetve mély és komoly. Vérprofi hordóhasználat, a minőségi, finoman füstös, pörkölt magvas fa éppen csak egy kiegészítő árnyalat az őszibarackos, citrusos, virágos, akácmézes jegyek mellett, és mindeközben egyik sem dominál. Fineszes. Kóstolva testes, szilárd szerkezettel, enyhén sós, tömör maggal. Koncentrált, de nem erőltetett, közepes mennyiségű, arányos, nem hangsúlyos savakkal. Finom gyümölcsök, enyhe pörkölési aromák, tartós íz. Hét pont teteje. Érlelhetőnek tűnik, néhány év a palackban, és talán még szebb lesz. Erős indítás. (kb. 5000 Ft, már nem egyszerű levadászni)