Joly-vertikális a Terroir Clubban

Ha Jolyt iszok, akkor az a baj
Hogy senkinek sem tetszett még, az a baj
Ha Albert kóstolta az is baj
Ha én magam kóstoltam az is baj

Nicolas Joly borainak nem volt sok szerencséje eddig az alkoholista hasábjain. Alföldi Merlot korábbi elmerengése a borok megosztó voltáról nagyon is megalapozott kétségeket gyűjtött össze. Jacqueline Friedrich Loire-specialista egyenesen "tragikus majdnem bekövetkezett és bekövetkezett baleseteknek" tekinti Joly borait. Albert találkozása a rendhagyó és fiatal 2004-es évjárattal pedig egyáltalán nem volt meggyőző. "Likőrös, kellemetlen, áporodott... balansz sehol" - írta anno. A személyes élményeim közt is kevés Joly-bor akad, és a legutolsó vakrandink kivételével csak kétségek és értetlenség maradt bennem. Épp ezért örömmel olvastam, hogy az ötödik születésnapját ünneplő Terroir Club az ünnepi rendezvénysorozat részeként Coulée de Serrant vertikális kóstolót tart, ráadásul az ünnepre való tekintettel féláron.

Felettébb jó tanulási lehetőséget gyanítottam, felkerekedtem hát megvizsgálni a borokat. Ezek a borok nem csak a biodinamikus bortermelés apostolától származó kultuszborok, hanem évtizedek óta jelen vannak a vezető francia éttermekben is. Komoly rajongótábor kapkodja el a palackokat, számos szakértő dicséri hosszú érlelhetőségüket. Úgy is mondhatjuk, hogy a borvilág elismeri őket, de számomra mégis fehér foltot jelentenek a térképen. Ezt az ellentmondást pedig fel kellett oldanom.

A borok Joly útmutatásai szerint lettek felszolgálva, a délelőtti dekantálás után 14 fokon tartva várták az esti kóstolót. A kóstolót vezető Kató András külön kiemelte Joly intelmei közül, hogy ne keverjük össze az oxidációt a palackérettséggel. Bevallom nem éreztem biztatónak, hogy ezeket az intelmeket maga a termelő érezte fontosnak belecsomagolni minden egyes karton borába.

A sor változatos volt, legalább annyira, mint a nemrégiben megénekelt Demeter Főborok. Erősen megmutatkozik a borokban az évjárathatás, a Loire folyóra néző dűlőt párás őszökön gyakran lepi el a botritisz, ezzel párhuzamosan a borokban is megjelennek a botritiszes - száraz szamorodnis jegyek. Ha rossz irányból nyúlunk a témához, könnyen lehet káosz belőle.

Coulée de Serrant 2008

Mély citromszín, citrusokkal, fehér húsú gyümölcsökkel, cukormázas süteményt idéző illatokkal. Sűrű, tömény, alkoholos korty, meglepetésemre elég savval, de annál több gyümölcsös jeggyel. Hosszú utóízére rásegít a marasztaló alkohol.

Első blikkre tiszta és hibátlan, bár szeszes, összességében pedig szép a bor. A legfőbb erénye, hogy egyértelműen, jól azonosíthatóan chenin blanc. Lássuk hát a sort.

Coulée de Serrant 2007

Halvány aranyszín. Erősebb az édesség az illatban, fahéjjal és karácsonyi fűszerekkel, gyömbéres keksszel. A gyümölcsök közül némi aszalt sárgabarack jelentkezik be, és erősen töppedt, akár botritiszes évjáratra emlékeztet. Szájban hasonlít az előző borra, de arányosabb. Ízében mazsolaszőlő és aszalt alma. Bár alacsonyabbnak tűnik a szesz a testben, az utóízben perzselőbb. Nem segít a harmóniában, de nehezebb felróni neki a magas alkoholt, mint sok más bornak. Ez is szép.

Coulée de Serrant 2006

Közepes aranyszín. Likőrös, konyakos illat. Megmarad a cukormáz, és megjelenik egy vízfestékre, esetleg tintára emlékeztető vegyi jegy. Talán éppen ezért egy pillanatig vörösborra emlékeztet, nagyon kíváncsi lennék erre a borra fekete pohárból. Karcsúbb a test, kevesebb a szesz, ez most tetszik, bár az alkohol ismét a végén köszön vissza. Ízében almák és citrusok. Ez a bor is tiszta és koncentrált, de egészen más, mint az első két versenyző. Már több mint szép, rendhagyó volta ellenére klasszisnak merném ítélni.

Eklektikus a sor, de meggyőző. Nincsenek hibák, tiszták a borok, megvan az elvárt koncentráció is. Magasak az alkoholok, letagadhatatlanul, de nem elviselhetetlenül.

Coulée de Serrant 2005

Közepes citromszín, még a 2008-asnál is világosabb egy árnyalattal. Illatában a 2008-as gyümölcsös fiatalsága és a 2006-os egzotikusabb illata kavarodik, az édesfűszeres jegyek ezúttal a háttérben maradnak. Az eddigi legszebb szerkezet, szinte már könnyed. Elegendő sava van, semmi nehézkesség nincs a kortyban, pedig biztosra merem venni, hogy itt is 14% feletti az alkohol. Nemzetközi szinten is klasszisteljesítmény, szerkezete és fiatalossága a többi bor fölé emeli. Valószínűleg a Loire- és a nemzetközi chenin blanc mezőny egyik kiemelkedő borával sikerült találkozni egy kiváló évjáratból, elhinném, ha a legmagasabb pontszámokat is kiadnák rá a Loire-völgy szakértői.

Coulée de Serrant 2004

Extrém botritiszes év volt Kató András elmesélése szerint. Mély aranyszín. Érdekes, hogy vegyi jegyekkel nyit, hígító és gumi, amit dió és zöld dió követ. Illata alapján egy szamorodni is lehetne, még éppen nem Jerezben járunk. Gyümölcsei vannak, de csak távolról: beszáradt, öreg baracklekvár képében mutatkoznak. Határozottak a savai, egyenesen száguldanak el a közepes érzetű alkohol mellett. Számomra a szerkezete menti meg a bort. Tetszik, mert érezni a kiválóságot a rendhagyó külső mögött.

Coulée de Serrant 2002

Borostyánba hajló szín, illatában birsalma, dohány, öreg bútor. Korosnak tűnik. Szájban még erősebbek a savak, mint az előző borban, elnyomják a szeszt. A savak alapján arra mernék fogadni, hogy erős töppedés, vagy a botritisz fonala van a dologban. Jó bor, de azt sem merném megtippelni milyen lehetett fiatalon és azt sem, hogy milyenre fog érni. Így is kellemes, de érzésem szerint nem ez a nagy bor, egyéni szimpátiámat nem nyerte el.

Coulée de Serrant 1999

Ez már határozottan borostyán szín. A bor a halvány dugósság és egy nagyon hosszú hordós érlelés jegyeire emlékeztető palackérés határán táncol. Némileg emlékeztet egy koros tokaji aszúra, de leginkább csak fura. Fenyődeszka, lakk, karton, festék, pici méz. Szájban már sokkal szebb, valóban egy érett tokajira hasonlít. Ismét izmosabbak a savak, citromosságot adnak a kortynak. Birses, almás, dohányos ízek. Fakul az intenzitása is a fiatalabb borokhoz képest. Nem ezt a bort venném le a polcról, bár többeknek az egyik kedvence volt a sorban. Én nem találtam meg azokat az illatokat, amit ők éreztek, de a következőben annál inkább.

Coulée de Serrant 1989

Kiemelkedő év volt a nem túl kiemelkedő ’80-as évekből, amit ismét hosszabb böjt követett a borvidéken. Közepes aranyszín, már kinézetre is meglepően fiatalos. Illatában több a gyümölcs, mint jónéhány fiatalabb társa esetében, ráadásul izgalmasra érett össze. Aszalt alma, őszibarack, dió, és fehér virágok. Pici gomba. Izgalmas, komplex, de tartózkodó és elegáns. Van még ideje. Szájban is tetszik, picit harsányabbak a savak, nem hallatszik ki a kórusból az alkohol. Már nincs meg az a koncentráció, ami a 2005-ösben megvolt, de így sem vékony. Csekély tapasztalattal tippelve azt remélném, hogy ilyenre érik majd egyszer a 2005-ös is. Ennek a fényében nemzetközi szinten is klasszisnak merném tekinteni a bort.

Elégedetten távoztam a kóstolóról, végre ittam klasszis borokat Nicolas Jolytól. Szerencsés, hogy épp Demeter Zoltán Főborai után ért ez a kóstoló, és hogy a 2008-as évjárattal kezdtük a sort. Az is megmutatkozott, hogy vajon miért emlegetik ezeknél a boroknál gyakran az oxidációt, és miért ellenkezik jogosan Joly. Valóban fontos különbséget tenni a hosszú mikrooxidációs érlelésre hasonlító jegyek és a tönkrement, eloxidált, már nem élvezhető borok fogalma között. Az előbbit több borban is éreztem, az utóbbival viszont egyszer sem találkoztam. Megértettem, hogy Albert milyen értetlenül  állhatott a teljesen rendhagyó és akkor még kölyök 2004-es évjárat előtt. Biztos, hogy nem ezeken a borokon keresztül mutatnám be a chenin blanc-t, de ha mégis muszáj, akkor első ismerkedésre a 2005-ös, vagy a 2008-as évjáratot ajánlanám. Ittunk kiváló fiatal és érett bort is, de gyenge vagy hibás bor nem akadt, még a számomra nem szimpatikus évjáratokat is el tudtam ismerni. Tanulságosabb kóstolót nem is kívánhattam volna.

A képeket itt és itt találtam.