Úgy kezdődött, hogy a Kézműves Borok Háza kóstolóján Szecskő Tamás zöldveltelinijét találtuk az egyik legizgalmasabb tételnek. Egymás szándékáról nem tudva Octopus és én is terveztük, hogy megfelelő borok társaságban alaposabban is megvizsgáljuk posztosítva a tapasztalatokat. Ráébredve a tervek egybeesésére, közös kóstolót terveztünk, ami végül kútba esett, ám külön-külön csak megfutottuk a köreinket. Az elsőt én, a hajtás után erről olvashatnak.

Nálam két osztrák és egy határon túli magyar társat kapott, szigorúan a szigorú 2010-es évjáratból. Willi Bründlmayer alighanem a legismertebb kamptali borosgazda szentandreásan széles és szerteágazó borkínálattal vörös és fehéren kívül pezsgőkre és édesborokra is kiterjedően. Csak 2010-es grüner veltlinerből hétfélét kínálnak: az alapabbakból választottam, hogy ne legyenek drágábbak az amúgy magyar pénztárcának nem éppen olcsó Szecskő-veltelininél. Bott Frigyest nálunk nem kell bemutatni, az ő veltínske zelenéjét bontottam még a még jobb társaság reményében.

Bründlmayer Grüner Veltliner L&T 2010

Meglehetősen visszafogottan mutatkozik be, pörgetéssel és odafigyeléssel grépfrútot, szőlőlevet és egy kis meszességet lehet előcsalogatni a poharunkból. Idővel és melegedéssel néhány szem őszibarack is felbukkan. Kóstolva sokkal lendületesebb: közepesnél leheletnyit vékonyabb testét egy kevés szénsav és leginkább citromos savai könnyedén repítik a nagyon friss tartományba. Íze citrusos, picit grépfrútosan kesernyés, üde és nem éppen bonyolult. Hosszú, de valahogy hirtelen veszít a lendületéből, két nap után szénsavak nélkül pedig sminkjét vesztett plázacica benyomását kelti. Gyenge öt pont az első napi teljesítmény alapján. Wein&Co, 10,85 €

Bründlmayer Kamptaler Terrassen Grüner Veltliner 2010

Közepesnél jóval intenzívebb, virágos, őszibarackos, meszes illata gazdagabb és jóval összetettebb is, mint az előző tételé. Idővel és melegedéssel sok mindent elő lehet csalogatni belőle. Kóstolva jó szerkezetű, rétegzett bor. Közepes testét szépen tartja egy leheletnyi szénsav és jólesőn zizegő, finom savai. Ízében a friss (főként citrus) gyümölcsök és a konszolidált kesernye mellett egy csipetnyi sósság kap helyet. Lecsengése hosszú, szépen fokozatosan halkuló. Jobban is tartja magát, darabban két nap sem ártott neki. Hat pont. Wein&Co, 13,99 €

Bott Frigyes Zöld Veltelini 2010

Közepesnél intenzívebb illat grépfrúttal, őszibarackkal, ananásszal, dióval és finoman pörkölt fával. Ebben a sorban határozottan kilóg a hordó, azonban idővel jobban összeáll, belesimul a képbe. A korty inkább karcsú, savai egyszerűbbek, az évjárat citromos karakterét mutatják, a hordó és fajta azonban szépen fűszerezi és finomítja az összhatást. Végül pontosan azt kapjuk, amire az orrban ígéretet kaptunk. Lecsengése közepesen hosszú, finoman savanykás. Kellemes, nem éppen bonyolult darab, a 2009-est a maga idejében sokkal jobban szerettem. Ez most éppen eléri az öt pontot. Bortársaság, 2990 Ft.

Szecskő ZV 2010

Intenzív, nagyon tisztán gyümölcsös, a sor többi tagjához képest kifejezetten édes hangulatú, elbűvölő illat. Leginkább az enyhén cukros lében eltett felezett őszibarack konzervre emlékeztet, ám valami nagyon eltalált csábító fűszerességgel megbolondítva, amitől vonzó, de mégsem hízelgő lesz az orrbéli bemutatkozás. Kóstolva sikerül még egy lapáttal rátennie erre az igen erős kezdésre. A korty szinte robban a szájban. Édes, érett gyümölcsök kavalkádját kapjuk izgalmas finom sóssággal és nagyon pici elegáns kesernyével összefeszülve. A túlérettség határán egyensúlyoz, ami ebben az évjáratban igencsak meglepő, a radikális hozamkorlátozásra gondolva azonban már nem is annyira. Felszíne sima, szerkezete tömör, hibátlan. Savai szépek, és ha egy fokkal intelligensebben zizegnének, akkor. Akkor még a nyolc pontot sem sajnálnám, így inkább maradok a konzervatív és nagyon lelkes hét pontnál. Kézműves Borok Háza, 4300 Ft.

A csalódás szerencsére elmaradt: a villámkóstolások alkalmával magába habarító Szecskő-veltelini alaposabban megvizsgálva, hasonló kategóriájú osztrákok mellett is megállta a helyét, sőt. Más volt, mint az osztrákok, gyümölcsösségben, gazdagságban túltett rajtuk anélkül, hogy eleganciában, szerkezetben lemaradt volna tőlük. Egyértelműen ő a legjobb magyar zöldveltelini, amit valaha kóstoltam.

(Az év borairól pedig semmiképp se felejtsenek el szavazni!)