Bott Frigyes szerintem az egyik legtudatosabb és legprofibb magyar kézműves borász. Határozott elképzelései vannak arról, hogy milyen borokat szeretne készíteni, amellett, hogy természetesen hagyja érvényesülni bennük a terroir és az évjárat sajátosságait. Jó borokat készít és el is tudja adni azokat. Egyharmadát a pincénél, egyharmadát magyarországi, egyharmadát pedig szlovák kereskedők által - még ilyen önként vállalt ökölszabályra is tud figyelni. Szeretné, ha a Felvidék és szűkebb régiója gasztroturisták célponjává válna, persze ehhez még rengeteget kell tennie, és nemcsak neki. Mindenesetre Frigyes tele van ötletekkel és energiával: két saját vinotékájuk van, a borokon kívül a megfelelő emberek bevonásával kiváló tökmagolajat és csokoládét is készítenek. Április közepén végre sikerült ellátogatnom hozzá, a friss évjáratról gyűjtött benyomásaimat osztom meg a kedves olvasóval mindjárt.

A 2009-es már palackban pihenő zöldveltelinivel kezdtünk, ami hagyományosan a Grand3 házasítás egyik tagja szokott lenni, azonban most olyan jól sikerült, hogy hordós érlelést és szólókarrier lehetőséget kapott. Mély, veltelinisen fűszeres, grépfrútos illatú, szájban is élénk és elegáns, finoman sós és fűszeres, a hordó jól áll neki. Nem alacsony az alkoholja (14%), csíp is egy kicsit. Nagyon erősen belekezdtünk. Ezután a 2009-es traminit kóstoltuk, aminek a fele hordóban, a másik fele tartályban érlelődött. Illata szépen rózsás, nem túl harsány. Szájban is kiegyensúlyozott, tiszta, mégsem a gazda kedvenc fajtája. A remek indítás után leereszkedtünk a pincébe megvizsgálni a többi 2009-es még hordóban, illetve tartályban sorsára váró tételt. A pinot blanc a fajtához képest korrekt savakkal bír, a hordó banánossága kissé még ül rajta, de így is kellemes, jóízű ital. A sauvignon blanc-ban visszafogottabb a hordó, előrébb tart a fehérburgundinál. A tartályból kóstolt királyleánykában nekem sok volt a 8 gramm cukor, ám valószínűleg nem is egyedül kerül majd palackba: a Grand3-ba házasodik, ahogy eddig is.

Már most is jól iható a virágos, banános illatú olaszrizling, finom sósságával, gyümölcseivel. A rajnai rizling orrban élénk, tisztán gyümölcsös, kóstolva pedig nagyon ígéretes: hat gramm maradékcukra szinte észrevehetetlen az igencsak hangoskodó, de szerethető savak mellett. Erre a borra mindenképp vissza kell majd térnem. A borász is nagyon fontosnak tartja a fajtát: szerinte a rajnai a legalkalmasabb a terroir megmutatására náluk. Termőre fordult a friss telepítésű hárslevelű, kísérletezik a szűzterméssel a borász. Nagyon érdekes volt belekóstolni a próbálkozásokba. Volt sima, egy hétig és két hétig héjon erjesztett változat, illetve megnéztük azt is, hogyan muzsikálnak majd együtt. Persze a kéthetes volt a legkülönlegesebb, már-már vörösboros jegyeket mutatott, a másik kettő is markánsan eltért egymástól, és egyáltalán nem voltak tipikus hársak. A pohárban hevenyészetten "egalizált" viszont igen, ráadásul így együtt voltak a legszebbek is. Ezt a bort is felírtam a mindenképp-vissza-kell-térni-rá listára. Az új Vinculumra is érdemes lesz fenni a poharunkat: 2009-ből újra héjon erjesztett juhfark lesz ő. Már most hízelgő, tartalmas, játékos és finom. A november elején szüretelt, három hétig héjon erjesztett zöldvelteliniről ugye nem kell mondanom, hogy igen egyedi karakter. Illata és aromái rendkívüli mélységeket mutatnak, de még nem lehet tudni lesz-e belőle cserebogár. A héjon erjesztett sauvignon blanc sokkal előrébb tart, könnyeben mutatja magát, hamarabb fognak szárnyai nőni.

Átmentünk ezután a vörösekhez és rögtön a legjobbal kezdtünk. A 2009-es évjáratban a pince pinot noirja a 777-es klón terméséből készül, ez az első alkalom. Nem hiába vár sokat Bott Frigyes ettől a szőlőtől. Volt alkalmam a pinot-t is a hárshoz hasonlóan még alkotóelemeire bontva megkóstolni: jó hír, hogy ők is összerakva mutatnak a legjobban. Két szüret volt ugyanis: a későbbi bora egy százalékkal magasabb alkoholú, élesebb, határozottab struktúrájú, vörösborosabb jegyeket mutat; a korábbi pedig lehengerően bájos illatú, földes, málnás, szájban krémes és zamatos. Nagyon fiatalok még, de nagyon szépek. A kékfrankos ilyen repülőrajt után kevésbé tűnt elegánsnak és rétegzettnek, amellett, hogy finom, gyümölcsös és szép savú bor. Egyszeri történetként lesz cabernet sauvignon is 2009-ben, Garamkövesdről vásárolt anyagból, amit nem volt szíve Frigyesnek kihagyni. Az eredmény egy balatonias illatú, kedves, gyümölcsös, de tartalmas cabernet. A szentlőrinci jól iható, hízelgő és finom, a turán karakteres, felismerhető, de kevésbé tömény, mint mondjuk Szecskő Tamásé.

A konklúzió egyáltalán nem volt váratlan, számomra csupán megerősítést nyert a korábban regisztrált tendencia. Bott Frigyes borai évről évre jobbak, kettesével hármasával veszi a lépcsőket felfelé. Gyűlnek a tapasztalatok, bejáratódnak az új hordók, termőre fordulnak az új telepítések. Az út elején jár még, de minden lépését érdemes élvezni közben.