December közepén történelmi eseményen vettem részt, a 2009-ben indult J&J Pezsgőmanufaktúra első nagy kóstolójára mentem el. Szentesi József megint nagy és nemes fába vágta a fejszéjét: budafoki pincéjében kézműves borászok erre a célra kihegyezett alapboraiból hagyományos eljárással pezsgőt készít. Ez már csak kísérletnek is érdekes lenne, hiszen a pezsgők ugyanúgy készülnek, a különbségek csupán az alapborokból eredhetnek. Legalábbis elvben. Aztán sikerült kóstolnom két markánsan eltérő palackot ugyanabból a tételből, a palackvariáció messze nem kizárt még ezeknél a pezsgőknél. A nagy érdeklődés miatt több időpont volt, egy és két nem ennyire megkésett beszámoló már született is, az eltérések pedig a sok mindennel magyarázhatók, ahogy az egyezések is. Nem kevesebb mint 17 pezsgőt kóstoltunk vakon, a hajtás után a nekem legjobban tetsző tízről mesélek röviden.

Tetszett a Rókusfalvy Zöldveltelini 2010 visszafogott zöldalmás, grépfrútos illatával, jól eltalált buborékmennyiségével és intenzitásával, markáns savaival. Nem egy bonyolult darab, kissé dísztelen, de tiszta és hosszú. Más stílus a Veszprémi Pinot Blanc 2010. Körtés, almás, virágos illattal mutatkozik be, buborékjai kissé ritkásak, teste borszerű, sav-cukor egyensúlya érdekes, a vége viszont savanykásba hajlik. Megérdemli az 5 pontot mindkettő.

Izgalmasnak találtam a Heimann Pinot Noir 2009-et, bár még nem állt össze teljesen. Kekszes, citrusos illatú, intenzíven gyöngyöző buborékjai mellett savainak nem is kell nagyon megerőltetniük magukat. Egyelőre rendezetlen és kissé rövid, mindezt összetettsége kompenzálja. A Szentesi Pinot Noir 2009 sajátosan jellemző sörös, élesztős illata vakon is felismerhető. Jó szerkezetű: szép buborékokkal, egészséges savakkal, finoman kerekítő cukorral. Almás ízű, lecsengése fokozatosan halkuló. Biztos 5 pontos mindkettő.

A Patricius Furmint 2009 nem túl intenzív, zöldalmás, kekszes illattal kezd, szépen gyöngyöző buborékjai segítenek megtartani kissé széles ám mégsem lomha testét. Fűszeres, picit édes aromái tiszták, finomak, savai a végére egy cseppet azért ellustulnak. A Légli Ottó Rajnai Rizling 2009 virágos, zöldalmás, kekszes illata már jót sejtet. Sok apró, gömbölyű buborékja jól esik kerek, középen cseppet lomha teste mellé. Ezzel együtt finom és jól iható. Légli Géza Rajnai Rizling 2010 pezsgője közepesnél intenzívebb, élesztős, szőlőhéjas, szénás illatú. Sok szúrós buborékkal bír, savai élénkek, sőt talán egy picit sok is belőlük néha. Markáns ízű, cseppet kesernyés, utóíze kitartó. Erős 5 pontot kapott tőlem mindhárom.

Az Orsolya Pince Chardonnay 2009 virágos, körtés, szőlőleves illattal indít. Jó buborékjai kicsit puha savaival kiegészülve végül egész jó tartást hoznak össze. A korty kerek, finom és tiszta, utóíze pedig kitartó és elegánsan kesernyés. A Tokaj Nobilis Furmint 2009 enyhén kekszes, frissen ropogós almás illata jó kezdés. Buborékjai rendben vannak, szerkezete arányos, savai szépek. Teljesen száraz, tiszta, finoman kekszes ízű, tartalmas és hosszú. Akár már elegánsnak is mondható és a leginkább pezsgő a mezőnyben. A Demeter Zoltán Furmint 2009 közepesnél intenzívebb illatában érett almát találhatunk citrusokkal és talán egy pici mézzel színezve. Buborékjai kissé túltengenek, szerkezete és arányai egyébként jók. Rétegzettebb, izgalmasabb, mint a többiek, ízében pedig az egyik legszebb darab. Ők hárman tetszettek a legjobban, valahová 5 és 6 pont közé tettem őket.

Ahogy Szentesi József is elmondta, évtizedekben mérhető út legelején járunk. Sokat kell még tanulnunk a pohár minden oldalán, ám ez a kezdés azt engedi sejteni, hogy élvezetes okosodási folyamatnak nézünk elébe. Igyunk magyar kézműves pezsgőket!

[A fotók egy korábbi és nem pezsgőkóstolón készültek Szentesi Józsefnél, de nem Budafokon. Nem is tudom, miért vannak itt.]