Tim Atkin MW, az Observer külsőse és globális borjófej 2008-ban vállalkozott arra, hogy fölvázolja a boróceán következő ötven évének főbb áramlatait. Úgy gondoltam, hogy érdekes lehet megnézni, van-e olyan jóslata, amin nemcsak az unokáink, de már mi is röhöghetünk. Atkin szerencsére nem menekült a nostradamusi tejködbe, viszonylag bátran extrapolált, megpróbálta a mai tendenciákat meghosszabbítani és kiszélesíteni. De nem is mondott semmi olyat, amitől leesett volna az állam. Viszont fölmerült bennem néhány kérdés, amire minden válaszadási kísérlet érdekel.
Atkin törzsanyagból dolgozott, de az idézőjeleket nem felejtette el kitenni. Az ihletet az egyik legismertebb angol borkereskedés, a Berry Brothers & Rudd stábjától kapta, akik 2008 elején álltak elő saját futuramájukkal. Ők úgy kezdték az előretekintést, hogy visszalapoztak: megnézték a saját könyvelésükben, hogy 1958-ban miből éltek. Soha ki nem találnánk, hogy mi volt a három legsikeresebb termékkategória: német borok, erősített borok és édes borok. Ma mindhárom perifériának számít, szerény kereslettel. "Ötven évvel ezelőtt," mondja Simon Berry, "elképzelhetetlen lett volna, hogy „virtuális” borismereti leckéket vegyünk, vagy hogy az üzletek polcain kínai, brazil, indiai, új-mexikói borokkal találkozzunk." A nagy fordulatból bátorságot merítve nekivágtak az elképzelhetetlen elképzelésének.
Atkin szerint a Berry Bros. víziói között akad olyan, amin csak röhögni lehet, pl. hogy ötven év múlva a borok egy része úszószigeteken akvapóniásan művelt génmódosított szőlőből készül majd. De vannak megalapozottabbnak tűnő jóslataik is. Az éghajlatváltozás átrajzolja a borvilág térképét - a legforróbb régiók, Ausztrália, Kalifornia, Chile, Szicília stb. a fokozódó szárazság és a hőség miatt szinte alkalmatlanná válnak a borkészítésre, ezzel szemben a hűvősebb klímájú mai perifériák és szűzterületek, beleértve Angliát, Dániát, Ukrajnát, Patagóniát, Lengyelországot, új esélyt kapnak. A feltörekvő óriások a bortermelésben is meghatározó országokká válnak (Kína, Brazília, India). A súlycsökkentés, végső soron a környezeti terhelés érdekében általánossá válnak az új csomagolástechnikák (papír és PET). A parafadugónak bealkonyul. A csúcsborok iránti kereslet növekedése még magasabbra katapultálja az árakat. A tömegigények kielégítésére megjelennek a gyökértelen, globális borbrandek tetszés szerint szabályozható aromaprofillal.
Atkin ezt a jövőképet a következő elemekkel egészíti ki: az etikus kereskedelem (fair trade) térnyerése, az öntözés kiterjesztése a szőlőkben, konszolidáció (kereskedők, termelők és importőrök), a jellegtelen tömegborokra való ellenreakcióként a természetes, organikus és biodinamikus borok piacának bővülése.
Atkin azt mondja, hogy van egy szempont, ami önmagában fontosabb, mint az összes többi együttvéve. Dr Richard Smart, a világ egyik legkeresettebb szőlészeti tanácsadója (az első „repülő szőlész”?) azt állítja, hogy az éghajlatváltozáshoz mérhető hatás még soha nem érte a borászatot. Ez igencsak súlyos állítás, hiszen ne feledjük, hogy a 19. század végén a filoxéra Európa szőlőinek 90 százalékát kiirtotta. Smart szerint az éghajlatváltozással új, rovarok által terjesztett betegségek jelenhetnek meg, és a globális felmelegedéshez való alkalmazkodás következményeként a meghatározó borstílusokban is jelentős változások fognak bekövetkezni.
Az éghajlatkutató Gregory Jones számításai szerint a világ 27 vezető borrégiójában az elmúlt ötven év alatt 1.3°C-kal emelkedett az átlaghőmérséklet, és 2050-ig további 2°C-os növekedés várható. Ausztráliában, az Ibériai-félszigeten, Dél-Franciaországban, Dél-Afrikában, Argentínában, Chilében, Szicíliában és Kaliforniában ennél is drasztikusabb felmelegedés várható, és ez már komolyan veszélyezteti a minőségi borászkodást.
A legsúlyosabban érintett borrégiók számára az ellenszert új fajták meghonosítása jelentheti, illetve a napsugárzásnak kevésbé kitett dűlők betelepítése. Atkin szerint ez a folyamat az olyan öröknek hitt borvidék/fajta-párosítások felbomlásához vezethet, mint Rioja és a tempranillo, Piemont és a nebbiolo, Bordeaux és a merlot, Burgundia és a pinot noir.
És ez az a pont, ahol leragadtam. Mit jelenthet a magyar borászat szemszögéből a 2°C-os növekedés, a szárazság fokozódása? Mi leszünk az egyik új Bordeaux, esetleg új Kalifornia, mert gond nélkül beérik a cabernet? Vagy éppen ellenkezőleg, beelőz a kékfrankos és a kadarka? Tokajban megritkulnak a botritiszes évjáratok, az aszú és szamorodni mennyisége minimálisra csökken? Viszont a száraz furmint szüreti időpontjával szabadabban lehet játszani? Vagy félig vaklárma az egész, legfeljebb a hűvősebb fekvések fölértékelődnek, és korábbra kerül a szüreti időpont? Egy borvidék tradíciója, szaktudása, az öreg tőkék tőkéje ne lenne képes ellensúlyozni a 2°C-os melegedést?
Borász és borászkodó olvasóink hogyan látják ezeket a kérdéseket?
[Atkin fotóját innen metszettem.]
Utolsó kommentek