A 2010-es évjárattal mutatkozott be tavaly a fiatal soproni pince, fehérben és rozéban azóta már 2011-nél tartanak. Nem szoktam a címkékről értekezni, de annak idején muszáj volt megemlítenem őket, most sincs ez másként. Az újak továbbra feltűnőek, de most még jópofák is, telitalálat szerintem. Bővült a szortiment egy sauvignon blanc-nal, így már két fehér és egy rozé előzi meg a kötelező kékfrankost, máshol vannak a hangsúlyok, mint azt a környéken megszoktuk. A borok már kaphatók Budapesten is a honlapjukat következetesen és határozottan elhanyagoló Borfalu Bortékákban.

Csakazértis Sauvignon Blanc 2011

Illata közepesen intenzív, talán egy cseppet visszafogottabb néha. Egyáltalán nem tipikus: se vágott fű, se trópusi gyümölcsök, se a kettő közötti valami. Helyette zöldalma, grépfrút, szárzeller, főtt tyúkhús sőt még egy kis illmici sajt is bevillan néha. Hízelgőnek semmiképp sem lehet mondani, furának, meglepőnek egy sauvignon blanc-tól annál inkább. Kóstolva már nem annyira különc, de azért vakon nem mondanám meg a fajtát. Vékonynál közepesebb testű, élénk, gyümölcsös, friss. Savai szépen dolgoznak, egy kicsit még játszani is van energiájuk, de nem esnek túlzásokba. Ízében grépfrútos édesség és kesernye keveredik, pici sósságal, a korty vége felé pedig egy kis zavaró zöldesség is bejátszik. Összhatásában száraz, nem olyan morcos, mint az illat alapján várhatnánk, mégis nekem hiányzik belőle a könnyed sauvignonok bája, finomsága, hízelgő zamata. Lecsengése középhosszú, szépen halkuló. Erős 4 pont, a pincénél 1350 Ft.

Szívesen Kékfrankos Rozé 2011

Lilás fényű élénk lazacszínű bor. Közepesen intenzív, gyümölcsös illatában görögdinnye, cseresznye és eper keveredik egy kis tejszínnel, csipetnyi földdel és nulla százalék tuttifruttival. Csábító és friss. Kóstolva is ezt hozza, bár talán egy kicsit ropogósabban, amit persze én egyáltalán nem bánok. Üdén gyümölcsös miközben fegyelmezetten száraz egy csipetnyi sóssággal fűszerezve. Kifejezetten jóízű. Sportos, rozénak megfelelő testét élénk, de nem tolakodó savai gond nélkül szép ívbe hajlítják. Egészen addig, míg a vége felé egy picit megbicsaklik a korty, hogy aztán a finisre újra magára találjon. Lecsengése közepesen hosszú és nem túl intenzív. Jól eltalált arányainak és finom ízének köszönhetően nagyon jól csúszik, simán megérdemli a vastag 5 pontot. A pincénél 1390 Ft-ért mérik.

Mosolygós Zöldveltelini 2011

Közepesen intenzív illattal kezd: kemény, zöld körtével, kis szénával, élesztősséggel, krétával és csipetnyi mentával. Nagyon emlékeztet az osztrákoknál kapható alap grünerek egyszerű, de egyáltalán nem buta bemutatkozására. Tiszta, friss, rendben van. Akárcsak szájban: közepes testű, fűszeres, gyümölcsös, üdítően zamatos és árnyalatnyit kesernyés. Savai az előző két borhoz hasonlóan élénkek és ugyanúgy tudják a rendet, nem esnek túlzásokba. A korty második felére erősödik a korábban még diszkrét kesernye, ekkor már nem igazán hagyja érvényesülni a többieket, így aztán kissé egysíkúvá válik az élmény. A lecsengés hosszú, de nem tud elég színes lenni. Ígéretes, eseménydús első félidő után némileg csalódást keltő második. A sima 5 pont azonban így is megvan, a pincénél 1350 Ft-ért lehet hozzájutni.

Vörösből még a 2010-es Örökség Kékfrankos kapható, ami tíz hónap alatt persze nem esett át nagy metamorfózison, de talán egy cseppet jobban összesimult, és mintha szelídült volna benne a tavaly felrótt gesztenye. Továbbra is 4 és 5 pont között, mákszemnyit közelebb az utóbbihoz. A pincénél 1390 Ft-ért kapható. Józanul árazott, fiatalos, korrekt borok. Ez kell a dolgozóknak. A torkánál ragadták meg a kérdést.