Minimum félévtizede minden évben megkóstolom a legismertebb egri fehérbort (vagy az még mindig a Thummerer Királyleányka?). És konstatálom, hogy név és címke továbbra is verhetetlen páros, aztán megkóstolom, és elpárolog a lelkesedés. Fás, lágy, rövid – a szabvány rubrikák és unott pipák. Egy ideje már nem írtam róla, szégyelltem volna az önismétlést. Most viszont harsogva töröm a hírt, hogy a Napbor levetkőzött.
A rommá nyalogatott jégkrém-pálcika-élmény legautentikusabb boros megfogalmazását újragondolták. Vége a szent faszobrászatnak, a nyelvvel kitapogatható évgyűrűknek. De ez csak a sikerpropaganda fele a bréking nyúznak. A folytatásban kiderült, hogy a Napbor a tuttifruttis, sauvignon blanc-os, ipari sztenderd kommerszbe sztriptízelte át magát. De ez még mindig nem a vég - a kóstolás másnapjára kiderült, hogy egy gondosan hangszerelt, slágergyanús egri fehér ígérete ketyeg benne. És bár a másnapos bor egyedi műfaj, én ennél a happy endnél horgonyoztam le (lehet, hogy alaptalanul).
A bontás után azonnal érződött, hogy egy korszak lezárult, a puncs és vanília helyén talán csak egy kis pörkölt mogyoró maradt, de egyébként teljes a szálkátlanítás. Ami azt illeti, simán elhittem volna, hogy sauvignon blanc az alap (pedig egy csepp sincs benne). Van itt fű, csalán, éretlen őszibarack, egres, és tavaszias nyüzsgés, de ez a sablon ma már nem hoz lázba. Kóstolva sem oszlatta el a sauvignon blanc-gyanút – egyébként hárslevelű, pinot blanc, chardonnay és tramini házasítása - van ugyan egy édes-selymes magja, de a savak egyértelműen túlnyúlnak rajta. Az alkotóelemek még nem értek össze, a végét kommersz sauvignon blanc-os savak és ízek uralják. Ha ennyiben maradunk, újabb évjárat futott volna ki poszttalan.
Másnapra azonban összerakta magát. A csalánosság, a túlbúzgó savak, a savanyka és a fanyarság megszelídültek, visszahúzódtak, megtalálták a helyüket. Az illat intenzív és csábító lett maracujával, ananásszal, körtével, fehérvirágokkal és zsírkrétával. Kikerekedett, a korty selymességét és a közép finoman adagolt édességét nem mosták el a savak. Rétegzett és zamatos lett, közepesen hosszú, üdítően gyümölcsös lecsengéssel.
Ha ez a jövő előképe, akkor itt valami finom és értékes van születőben félúton az ó- és az újvilág között. (Meglepő módon leginkább a 2009-es Sauska Tokaj Cuvée 113-ra emlékeztetett.)
5-6 pont és best buy-ígéret, de ez az az eset, amikor nyáron ellenőrizni kell a mostani sejtést (2400 ft)
Utolsó kommentek