A humbugozásból mintha tényleg csak a cím maradt volna meg, pedig azt hittem, hogy alapos munkát végeztem: a savanyú szőlőt közérdekű cukormázzal vontam be. Túl azon a kérdésnek álcázott megállapításon, hogy nincs még egy borvidék, ahol ilyen keveset adnak a pénzünkért, azt próbáltam kihúzni a burgundofilekből, hogy hétköznapokon, amikor nem tízezresekkel gyújtanak rá, milyen borokkal tartják életben a rajongásukat. Értékelhető választ nem nagyon kaptam. Dagadtos azóta egy kisebb afrikai ország éves GDP-jét költötte el arra, hogy a mítoszt saját nyelvén tesztelje, és ő már tudja, amit én csak hihetek, hogy van az a burgundi, ami után minden más megkeseredik a szádban. Nyilván ez is, amit most dicsérek. 

Clive Coates azt mondja, hogy 2009 az ő húszpontos rendszerében 18,5 pontos évjárat vörösben. Élénk színek, érett gyümölcsök, szelíd tanninok, csábítás minden szinten. És az évjárat nagyszerűségének csalhatatlan jele, hogy az alapborok is szépek. A 2009-es Jadot Couvent des Jacobins alapján könnyű elhinnem, hogy igazat mond. Nem állítom, hogy ez a maradékokból összefércelt generikus bourgogne megváltoztatta az életemet, de megfizethető, határozottan élvezetes, és formálja a szemléletet. Nekem legalábbis két palack után feleződött a burgundi szkepszisem, és elhamarkodott terveket kezdtem szőni megfizethető 2009-esek beszerzésére. Szegény ember village-zsal álmodik.

10-12 euró európaszerte, és itthon sem sokkal több. Ennyi pénzért csak amatőrök vesznek burgundit. A Couvent des Jacobins olyan borban, mint a közmondásos müzli, amit a svájci paraszt padlássöpréssel állít elő. Tucatnál több dűlő és kisgazda kontribúciója összeturmixolva. Mégis üt. Nagyjából minden magyar pinot-próbálkozást. Ami azt illeti, az én fejemben az az eretnek gondolat is megfordult, hogy ami nálunk honos, az csak névrokon. A mi pinot-ink, ha nem éretlenek, akkor bágyadtak, őszi melankólia hatja át őket, ebből viszont árad az életkedv, dübörög a primér gyümölcs.

Már színre is egy fitneszistennő: tükrös, áttetsző, élénk cseresznyepiros.  Az illat intenzív, ismerősségében is idegen. Alapvetően gyümölcsös - cseresznye és vörös áfonya -, ebbe visz váratlan csavart egy vadhúsos áramlat, illetve vesszőháncsos vegetalitás. Kóstolva feszes, élénk, majd kicsattan az egészségtől. Az aromaintenzitás egy pillanatra sem lankad, viszont komplexnek a szülőapja sem mondaná. Alig közepes test, de csupa izom. Olyan, mintha egy éppen csak megérett gyümölcsbe harapnánk. Talán a leggyümölcsösebb bor, amit valaha kóstoltam. Csak a szőlőből építkezik, semmi hordó. Van egy zöldes, fanyar húzása is, amivel én a harmadik korty után kiegyeztem, a vitalitás rovatba könyveltem el. Mint bor legalább 6 pont, mint tananyag 9. (4000 ft)

Abból az évjáratból, attól a pincétől, ahol ez az alsópolc, mérhetetlenül sokat szeretnék kóstolni.