A kadarka szerintem nem arra való, hogy érlelgessük, hosszabb időre elfektessük. Könnyed, gyümölcsös, fűszeres karaktere miért is válna szebbé a palackéréstől – ezt mutatta elég meggyőzően múltkori találkozásom nyugdíjas egyedeivel. A majdnem négyéves azért még nem olyan öreg, akár a csúcsán is lehetne, ezzel a randevúval mégsem kellett volna közel három évet várnom a legutóbbi óta. Nagyon fáradt, fakó tégla színt látok meg kitöltéskor, tiszta, de az ijedelem már megvan. Beleszagolva intenzív illat fogad, bár ez sem fiatalos már: eperdzsem és karamell uralja. Egyszerű, kedves bemutatkozás. Kóstolva érdekes élmény: feszességét, szerkezetét majdnem elvesztette, felpuhult, de szét még nem esett. Idő kell, hogy megszokjuk a más dimenziót, ha ezt elfogadjuk, akkor egész jó eperbor lett belőle. Az öregedő kadarkák, amiket eddig kóstoltam mindig a játékosságukat, díszítő elemeiket vesztették el, ezzel éppen fordítva történt a dolog. Itt a mosoly megmaradt, a szigor pedig szinte semmivé foszlott. Lecsengése hosszú, finom gyümölcsös az alkohol itt már komolyan kilóg, hiszen a test szinte már távozott miközben a lelke megmaradt. Összességében mégsem volt rossz élmény, így 4 pontot azért megérdemel.