Szepsy István verbálisan agyonveri saját borait. Elmondja, miért érzi magát Csingacsguknak, miért tartja szélhámosnak Robert Parkert, miért kerülnek csak tizenöt fontba az új-zélandi szalmaborok, miért dobja ki egyébként gyönyörű 2004-es hárslevelűjét, miért öregedtek túl a kilencvenes évek elejének aszúi, és mi az utóbbi tíz év legnagyobb évjárata. Kóstoló helyett one man show, performance és mise 3 in 1. Szepsy István ül, kóstol és mesél. Mink pedig okoskodás helyett tolmácsoljuk a szavait.

A Művelt Alkoholista történetének leghosszabb cikke a Bortársaságnál megesett múlt heti Szepsy-kóstolóról.

Persze, valószínűleg mindenki valami ünnepire készült, valami másra. Aztán annyi történt, hogy Szepsy István leült, beszélni kezdett (nem hangosan, kissé hadarva), és teljesen fölforgatta a havi rendes bortársaságos kóstolók rendjét. Csak beszélt, beszélt és beszélt [3], ontotta magából az információt, fontosabbnál fontosabbat, érdekesnél érdekesebbet, a közönség pedig nem tehetett mást: szájtátva hallgatta; a máskor izgő-mozgó, óra alatt sustorgó, bekiabáló, a tanítás rendjét folyton zavaró, fegyelmezetlen kóstolócsapat pisszenés nélkül ült és figyelt, hogy a vulgárszóviccet se hagyjuk ki: itta a Mester minden szavát. Egyszerűen nem lehetett másra figyelni. Még a borokra se: jöhettek a szebbnél szebb tételek, nem bírták a versenyt készítőjükkel.

Nagyon nehéz megmondani, mi az a kisugárzás, mi az a mágikus tér, amely körülveszi Szepsy Istvánt. Nincsen benne semmi showmanes (sőt, egy antishowman, szinte), nem akarja magára irányítani a figyelmet, még csak tanítós gesztusai sincsenek, nem szónokol, nem prédikál. Egyszerűen: beszél. Manírok és pátosz nélkül. A legjobb jelző, ami eszembe jut: okos. Okosan beszél. Ez benne a legmegragadóbb: a gondolatok kristályos tisztasága. Egy tisztafejű ember. Ez az ember nem csak nagyon ért ahhoz, amiről beszél, de világosan lát mindent, amit látnia kell, tisztában van saját létével, saját céljaival, pontosan tudja, mit akar, és azt is tudja, hogyan érje el. Semmi okkultzimus, semmi ezotéria, semmi romantikus idealizmus.

A buddhistáknak biztosan van valami szavuk erre a létállapotra. És az is biztos, hogy valami magas szintű létállapot ez. Egymillióból tán ha egy ilyen ember akad.

Szóval a szokásos havi bortársaságos kóstoló dramaturgiáját akaratlanul átrendezte a hegyaljai guru. Először is nem vakon kóstoltunk, hanem megmondta előre mindegyikről, hogy micsoda, másodszor, ahogy figyeltem, senki sem írt egyetlen mondatot sem a kikészített jegyzetlapjára a kóstolt borokról, mindenki áhítattal hallgatta Szepsyt. Kilenc spirálfüzetoldalt írtam tele sűrűn, de a borokról csak egy-egy félmondatot, Szepsy mondatait próbáltam jegyezni, közben még kóstolgatni is, úgyhogy minden csak félig (vagy még annyira sem) sikerült. (A Mester tulajdonképpen verbalice agyonverte saját borait: nincs az az agy, amely képes lenne a hatputtonyos aszúból érkező fantasztikusan bonyolult íz- és illatingereket feldolgozni, és közben még Szepsy érdekes, izgalmas mondatait is befogadni.)

Tehát kicsikét töredékes leszek, de a leghasznosabbnak tűnő információkat megpróbálom ideírni.

Nos, a Szepsy-birtok (62 hektár, ebből ötven termő – negyven saját tulajdonú, tíz bérelt) 2000-es, 2002-es, 2003-as és 2004-es borait kóstoltuk. A 2001-es évet úgy ahogy van, kidobta Szepsy István (értsd: eladta folyóborként, az ő nevén nem kerül forgalomba), és valószínű, hogy 2004-ből is csak egyetlen bora, egy édes szamorodni lesz.

Szepsy Hárslevelű 2004 és a tökéletlenség

Volt szerencsénk kóstolni egy soha piacra nem kerülő 2004-es száraz hárslevelűt. Mielőtt beleszagoltunk volna, a Mester már elmondta, hogy ezt a tételt is bezúzza, hiába szép a struktúrája, bravúros az illata (mangó, túlérett alma), lecsengésében érez valami éles, éretlen savasságot, és ilyet ő Szepsy-borban nem tűr. A zöldesség oka pedig annyi volt, fejtegette a Mester, hogy néhány bogyó belseje kicsit éretlen maradt, dacára annak, hogy az érés utolsó periódusában minden levelet leszedtek a tőkéről, hogy a nap minden oldalról érje a fürtöt (mert elég kevés nap volt, 2004-ben, ha visszaemlékszünk). Egyébként a Király-dűlő fiatal (14 éves) tőkéinek termése, és újhordós érlelést is kapott. Teste nagy, ásványossága gyönyörű, nagyszerű anyag, de a bor közepétől valóban érezhető ez a zöldes savasság, a fajtára egyébként jellemző matt savképet is felülírja, amit nyilván nem lehet borhibának vagy zavaró hatásnak minősíteni, de a bor harmóniáját megbillenti kétségtelenül, így a szerkezet nem tökéletes. És ami nem tökéletes, az nem lehet Szepsy.

Szepsy Szent Tamás Furmint 2003 és Robert Parker

Száraz bor nincs már a pincében, elkelt mind, mondja Szepsy István. 3600 palack készült ebből a Szent Tamásból, Londonban rácuppantak, elment exportba a nagyobb része. Az Úrágya (2003-as) meg el lett cseszve, egy laborhiba miatt túlkénezték. Ez a Szent Tamás meg bámulatosan mély illatú, mintha belépne az ember egy virágboltba: friss föld és számolhatatlanul sok virág, még talán fenyő is.

Közben Szepsy már a londoni borpiacot elemzi, mivel ez a furmintot a londoni Wine Report jól fölpontozta, és beválasztotta a világ száz legizgalmasabb bora közé. Szó esik a Fortnum & Mason portfoliójáról, amelyben Kelet-Európa címszó alatt (Magyarország külön kategóriaként még nem létezik a világ egyik legnagyobb presztizsű borkereskedőjénél) szerepel négy Szepsy- és a három Oremus-bor, ezzel a kelet-európai kínálat hetven százalékát Tokaj adja, a maradék három bor a libanoni Chateau Musaré. Aztán arról beszél, hogyan lehetne jobban benyomulni az elit piacokra, mire hajlandó ezért, mire nem. Nem hajlandó például újságíróknak, kereskedőknek kóstolókra borokat küldeni. Aki meg akarja ismerni a Tokajit, az menjen csak le Hegyaljára.

Rendszeresen fölvetik neki, hogy küldjön bort Robert Parkernek, az aranyszájú bortrendszetternek, aki egyetlen ízlelőbimbajának rándulásával satókat emel a mennybe vagy sújt a porba. Két éve tán még küldött volna neki, mondja Szepsy István, de azóta kóstolt néhány olyan bort, amelyet Parker az egekbe pontozott, és meggyőződése, hogy azokat a borokat soha senki nem inná meg. A cérna pedig akkor szakadt el, amikor Parker 100 pontot adott egy kaliforniai jégbornak. Jég, Kalifornia. Értik ugye? Ott nincsen jég, tehát jégbor csak hűtőházban készülhet. Az egy műbor. "Négy-hatos savval, háromszáznegyvenes cukorral ez ihatatlan szörnyűség. Aki ilyen borra akár egyetlen pontot ad, az sosem fogja tudni értékelni az egyensúlyos, ásványos, természetes terroirborokat" - mondja Szepsy.

Parker semmi mást nem akar, mint felküzdeni az amerikai borokat a világ élvonalába. Ehhez azt a startégiát választotta, hogy agyondicsért kis bordeaux-i satókat, amelyek a piacon veszélytelenek, és amelyek a kaliforniai stílushoz valamelyest hasonló borokat készítettek. Ezzel teljesen befolyása alá került Bordeaux, és gyakorlatilag tönkreteszi ott a hagyományos termelést, tönkreteszi Sauternes-t is.

Zemplén Hegyhát Nyulászó Szamorodni 2002 (édes) és vissza Hegyaljára

Műfajt váltunk borban, és a beszélgetés is visszakanyarodik a globális borkataklizmától a kóstolandó szamorodnikhoz. "Ez a bor, a szamorodni tette azzá Tokajt, ami. Nem az aszú" - jelenti ki a Mester. Tokaj XVIII. századi fénykorában ez a bortípus adhatta az export nagyobb részét. Ehhez képest a tokaji újjászületésből eddig kimaradt, sőt, szinte teljesen eltűnt az utóbbi tizenöt évben.

Ezt a Nyulászót kóstoltam már fél éve ott van a Bortársaság kínálatában, a szamarodnimezőnyben feltűnően drága, 4300 forint, viszont magasan a legjobb édes szamorodni, amellyel valaha találkozni volt szerencsém. 12,6 % alkohol, 104 gramm literenkénti cukor, ötputtonyosokat közelítő, sokat felül is múló minőség.

Szepsy Szamorodni 2003 (édes) és az új magyar csúcs

Mindene több, nagyobb, mint az előző tételnek. Szepsy árban meg akarja dönteni a magyar szamorodnirekordot: nyolcezer forint fölötti áron lesz majd kapható, de ő ezt minőségileg is a Szepsy Cuvée-kkel egy kategóriába szánja. 13,5 % alkohol, 142 gramm cukor (literenként): ötputtonyos erősségű jellemzők megint. Az biztos, hogy minőségben már sikerült a rekorddöntés.

Szepsy Cuvée 2002 és a filoxéravész

Aztán jönnek a cuvée-k, amikért annak idején annyit támadták Szepsyt. ("Tokajban ott a szamorodni, az ötputtonyos, a hatputtonyos aszú, az esszencia, na meg a száraz és édes fajborok már ennyit sem nagyon ért a fogyasztó, minek még itten bekavarni egy új típust?!") A cél az volt, hogy a nagy aszúknál könnyebben, gyorsabban érthető, de Tokaj értékeit megmutatni képes bort ismertessen el a piaccal. Különösen a külföldi kóstolókon, versenyeken szenvedtek az aszúk amiatt, hogy a bírák nem adtak elég időt nekik. Egy-két perc alatt képtelenség megérteni egy ekkora illat- és ízkomplexumot, meg sem tudja mutatni magát igazán. Tehát a gyorsabban megfejthető tokaji volt a cél. A cuvéekben mindig van 5-20 % muskotály, az illat, a könnyedség, a kedvesség miatt, de az aszúkban nem használja ezt a fajtát.

Történetileg visszatekint: a Tokajiban mindig is voltak korai, könnyedebb fajták, de utólag már képtelenség rekonstruálni, milyenek, mert a XIX. századi filoxéravész legalább negyven fajtát teljesen kipusztított. Így valószínűleg mindörökre elveszett az az aromagazdaság, amely még a XVIII. századi Tokajiknak sajátjuk volt. Egyébként akkor még nem házasítással készítették a borokat, hanem egybeszüretelték, együtt erjesztették a különböző fajtákat.

Itt a 2002-es cuvée-nél már teljes eufóriában a közönség. Szemek könnybe lábadnak.

Nemsokára jön a generációváltás: karácsonyra kfutnak a 2000-es aszúk és a 2002-es cuvée, jönnek a 2002-es aszúk és a 2003 cuvée.

Szepsy Cuvée 2003 és az utolsó mohikánok

Szepsy itt egy kicsit nekipesszimistul. A világ legjelentősebb édesborguruival, Egon Müllerrel (Saar vidék), Michael Wenzellel (Burgenland, Rust) és gróf Alexandre de Lur-Saluces-szal (a Chateau d'Yquem résztulajdonosa, kirúgott igazgatója, jelenleg pereskedik saját cégével, amely szerinte hűtlen lett a hagyományokhoz és méltatlanul gyönge minőségű borokat termel) alapított egy társaságot, hogy küzdjön a természetes édesborokért. Ők volnának az utolsó mohikánok, míg a világ cukroz, sűrít és fagyaszt. "Ha megvesz valaki 15 fontért egy új-zélandi straw wine-t (szalmabort) finom sauvignon blanc-os jelleggel, frissességgel, százhatvanas cukorral, az nem tudja, hogy az a bor gyárban készült." És azt hiszi, hogy jobban járt, mintha 55 fontért vett volna egy aszút.

Szepsy szerint ma már a világ édesborainak kilencven százaléka nem természetes úton készül, tehát azt a töményítést, amelyet Tokajban a természet (az időjárás és a veleszövetséges penészgomba, névszerint Botrytis) végez el, azt másutt fordított ozmózissal, fagyasztással, szárítással oldják meg. Így is lehet magas sav- és cukortartalmú, szirupos borokat csinálni, de ezek csak "olyan, mintha" borok, a természetesek paródiái, igazi harmóniákat, igazi eleganciát csak a természetes édesborok adnak, amelyek meg tudják mutatni a talaj és a klíma finom játékait.

"Miért kell mindent helyettesíteni? Miért kell az életet, a temészetet mással helyettesíteni?" – teszi föl a költői kérdést a tokaji Csingacsguk, szelíden mosolyogva és értetlenül széttárva karjait.

"Sauternes még nagyobb bajban van, mint Tokaj. Ott is cukroznak, sűrítenek. A Chateau d'Yquem szétesett. Eladták hatalmas pénzért, az új tulajdonosok pedig nem tudnak mit kezdeni vele." Már ott is bűvészkednek a borral, próbálnak lejjebb menni árban, versenyezni az új világ műboraival, ez pedig csak úgy lehetséges, ha ők is csalnak. Illetve nem csalnak, hiszen minden legális. Csak nem természetes. Egyébként 10990 forintért találtam d'Yquemet az Auchanban múltkor.

A hallgatóság itt már teljesen elmerült Szepsyben, a borokról szó alig esett. Akárhogy lapozgatom a jegyzeteket, egy szót sem találok illatról, ízről. Arra emlékszem, hogy a 2002-nél nagyobbnak, sűrűbbnek és egyelőre vadabbnak ítélte a bort mindenki. Tehát egyelőre a kettes iható jobban, de a hármas lesz nagyobb.

Közben már arról beszélt a főhős, hogy a cuvéek majd átmennek szépen dűlőszelektáltba. A Szent Tamásban már lesz annyi jó alapanyag.

Szepsy Tokaji Aszú 2000 (hatputtonyos) és egy szál gumicső

Az újjáéledő orosz és lengyel piacon kevésbé tudja megvetni a lábát a Szepsy birtok, mint Britanniában. Nehéz ott megindokolni a 44 eurós termelői árat, amikor visznek hozzájuk 2,5 eurós aszút is. (Sejthetően a Kereskedőház.)

Árpolitikában pedig nem tervez váltotatást Szepsy István. Hacsak annyit nem, hogy a gyerekek cége, a Zemplén Hegyhát jövőre kijön egy ötputtonyos aszúval (azt mondja, hatputtonyos erősségű anyagból), a Szepsy-aszúk árának harmadáért.

"Persze, ilyenkor előjön, hogy én valójában piszok drágán termelek. A Szepsy birtok most ötven hektár, akkora, mint azok a tokaji birtokok, amikbe milliárdokat tettek. Én pedig egy szál gumicsővel kezdtem." Gazdaságilag tökéletesen irracionális, amit művel. Területeit is úgy vásárolta, hogy beleszeretett egy-egy dűlőbe, nem nézte az árat. Ez az ötven hektárnyi Szepsy többe került, mint a Királyudvar százvalamennyi hektárja. (A szintén általa vezetett Királyudvarral mintha nem lenne minden rendben, legalábbis jut egy-két oldalvágás az amerikai-kínai társtulajdonos által odacipelt szakértőknek.) Ennyi pénzből a privatizációban akár 15 000 hektár szőlőt lehetett venni.

Szepsy Tokaji Aszú 2002 (hatputtonyos) és a túlöregedés

Egy kérdés: kísérletezik-e Tokaj-idegen fajtákkal, mondjuk vörösökkel? Kiderült, hogy van egy kishordónyi vörös Szepsyék pincéjében. Még a Rákóczi téeszben próbálgatott mindeféle fajtákat, vörösöket is, részben ez volt a dolga. De a mostani néhány tőke vörösszőlő a magyarosan hanyag oltványosok jóvoltából került a birtokra, a megrendelt zétaklónok közé cabernet sauvignon, zweigelt, merlot és kékfrankos keveredett. Száraz borokat készítenek belőle, családon belül, maguknak.

Hogy a borhoz visszaevezünk: a 2002-es karcsúbbnak tűnik, mint a 2000-es. Szepsy István röviden értekezik az elmúlt évjáratokról is. Szerinte 1999 az eddigi csúcs. 2000 lehetett volna az igazi szenzáció, de kevés volt az eső, kevés a sav, kicsit lágyabbak a borok a kelleténél. 2001 teljes gáz, 2002 elmegy, 2003 megint nagy lehetett volna, de az október végi esők tönkretették a szőlők második fejlődési szakaszát, amikor a túlérésben lévő bogyókat megtámadná a botrytis. Az eső miatt azonban mindenféle egyéb gombák is támadtak, rothasztották a szőlőt. 2004-et és 2005-öt megint elfelejthetjük.

Szepsy István szerint hiába a borvidék újjáéledése, az egyre jobb technológia, eddig még meg sem sikerült közelíteni azokat a minőségeket, amelyet mondjuk az 1964-es, az 1957-es, a 72-es, 75-ös, 79-es év produkált. Persze akkor csak néhány palackot tudtak kimenekíteni a csodaborokból, a többit szépen beházasították a szeméttel.

Saját borai körül az 1996-os aszút tartja az első igazán nagy bornak. A korábbi évjáratok aszúi sajnos túlöregedtek. Szepsy szerint nem volt még elég tapasztalat ahhoz, hogy hogyan lehet elég tartós, de fiatalon is fogyasztható aszút készíteni. Tokajban ugyanis 120-130 éven át alkohol hozzáadásával (avinálással) tartósították a borokat. Ez ma már nem megengedett, viszont nagyon keveset tudunk arról, miként érték el a régiek, hogy boraik akár 20-30-40 évig éljenek hordóban (no acéltartály, no steril palackozás!)

Muskotály Aszú 2002 Lapis helyett

Utolsó bornak 2002-es, dűlőszelektált Lapis aszúját harangozta be a mester, azán amikor kitöltötték a bort, furcsa arcot vágott. Az a gyönyörű muskotályillat vágta orrba, amely bennünket is. Ez nem lehetett a Lapis, merthogy abban nincsen muskotály. Kiderült, hogy otthon tévedésből egy csupán házi használatra készített 2002-es muskotályaszút töltöttek a kóstolóra szánt palackokba. Ez a muskotály eredetileg a cuvée-be ment volna, de a család valamely hölgytagjának annyira megtetszett, hogy el kellett tenni egy hordónyit aszúnak. Kereskedelmi forgalomban nem lesz soha. (190 gramm cukor literenként, tizenkettes alkohol.

A Lapis aszúról meg sajna lemaradtunk, pedig Szepsy ezt tartja most a csúcsborának. Azt mondja, hogy a Lapis dűlő szárazban nem nagy szám, de aszúban verhetetlen. Jövő év végén kerül majd forgalomba.