Györgykovács Imre a legkisebbek közt a legnagyobb. Arról lehet olvasni itt, hogy szerintem miért. Szó esik Fekete Béláról is, mert megérdemli.

Somló borilag szakrális hely, ráadásul nagyon szép is. Azóta rajongok az egész borvidékért, hogy először kóstoltam Györgykovács Imre-bort. Főként pedig magát Györgykovács Imrét szeretem nagyon, noha természetesen nem vetem meg Fekete Bélát sem. Érdekes, hogy Somló kicsit külön van. Nemcsak azért, mert a hegy magányosan meredezik a pusztában, távol minden mástól. Az ott termett borok is abszolút másmilyenek, mint bármi más. Karakteresek, izmosak, határozottak, tiszták. Ebből a periferiális helyzetből adódik, hogy vagy isteníteni lehet őket, vagy megfeledkezni róluk. Meg persze abból is, hogy az elmúlt másfél évtizedben kevesen emelkedtek magasra onnét.

Inhauser István kezdte, ám örök ígéret maradt. Aztán a 90-es évek közepén jött Fekete Béla és Györgykovács. Ők állócsillagok lettek. Legalábbis egy viszonylag szűk kör szemében. Hiszen ketten együttvéve sem művelnek jó öt hektárnál többet, ami azt jelenti, hogy évente 10-15 ezer palacknyi boruk kerül a fanatikus fogyasztók asztalára. Sokáig nem jött más, aki képes lett volna robbantani, melléjük rakétázni. Tornai Endre, Fehérvári Károly, Héjjas–Jeszenszky, Csordás–Fodor, jó néhány név előkerült, de egyikük sem tudott áttörni. Lehet, most változik a helyzet: a Kreinbacher Birtok nagy célokkal, garmada pénzzel, kellő lendülettel csapott a dolgokba. Ha kitartanak, előbb-utóbb igazán jók lesznek, s ez elég lehet ahhoz, hogy maga a borvidék is az érdeklődés úgynevezett homlokterébe kerüljön. Harmadik kultuszborásznak meg ott – is, mert Badacsonyban is – van Laposa József, egyre gyarapodó fanklubjával. Általuk talán túl lehet végre lépni a kommersz legendákon. Vagyis a kevésbé mély érdeklődésű borbarátoknak sem csak és kizárólag a nászéjszakák bora meg a juhfark jut majd eszükbe Somlóról.

Györgykovácsnál nincs hókuszpók, a technológia szinte nulla, kis pince, kézi prés, fahordók

Györgykovács Imre a legnagyobb a legkisebbek közül. Először területeinek minimális méretei miatt szeretetre méltó, másodszor borainak minősége okán, harmadszor meg azért, mert olyan ember, amilyen. Olyan, mint a borai. Tiszta és naiv, de céltudatos és határozott. Györgykovácsnál nincs hókuszpók, a technológia szinte nulla, kis pince, kézi prés, fahordók. Nem zsonglőrködik különösebben a terméskorlátozással sem. Igaz, nem hagyja, hogy a tőkék betegre teremjék magukat, de nem is dob le tíz fürtből kilencet. Furmintjai, olaszrizlingjei, hárslevelűi mégis koncentráltak és komplexek.

Tavaly februárban meglátogattam, kibontottunk vagy hat tételt, megkóstoltuk, amit kellett. Visszadugaszolta a palackokat és azt mondta, vigyem őket magammal. Hazavittem, és sorba raktam mindet legendás panelkonyhámban. Úgy adódott, hogy csak vagy két hónap múltán tudtam megnézni, élnek-e még. Nemhogy éltek, ragyogtak. Különbek voltak, mint bontáskor. Két hónap állás után, a visszagyömöszkölt parafa alatt, közel a szobahőmérséklethez. A somlói savak mellett ezt a Györgykovács-féle korrektségnek és tisztaságnak is köszönhették.

Györgykovács Imre azt mondja, nem akar nagyobb lenni, a hektárnyi terület és a hatezer palack elég neki, ennyi, amit kézben tud tartani, mert másban nem bízik, másokat a dolgaiba beleszólni nem hagy. Sokszor még a jó tanácsot sem fogadom el, mondta egyszer. Ezzel a mennyiséggel pont elvan. A borai a következő évjárat belépéséig fogynak el, gondjai nincsenek – Dávid Gyula ügyvédnek is hála, aki a kezdetektől egyengette útjait –, egyensúlyban van. Jó is ez így.

A lényeg, hogy esszéjellegű eszmefuttatásom teljessé tétele érdekében – a Bortársaság közreműködésével – megkóstoltam a teljes 2003-as Györgykovács-évjáratot, hozzácsapva a 2002-es hárslevelűt. Nem a verseny végett, inkább elismerésem jeleként beraktam a sor végére Fekete Béla 2002-es, a maga idejében körülrajongott hárslevelűjét is.

Györgykovács Tramini 2003

Gyönyörű halvány aranysárga, kristálytiszta, első nekifutásra vulkanikus, kovaköves illat. Másodikra is. Somló abszolút felülírja a fajtát, a traminit aligha lehet ebből a tételből megérteni, a borvidéket annál inkább. Kifejezetten telt, erős savakkal, a végén árnyalatnyi kesernyével. Maszkulin, izgalmas bor. Ahogy melegszik, úgy lesz egyre nyíltabb, komolyabb. Visszakóstoláskor elsimultabb az ízvilága, a kesernye visszahúzódik, a harmónia közelebb jön, ízben narancsos, és fajtajelleg gyanánt megvillantja magát a rózsa. 6 pont.

Györgykovács Olaszrizling 2003

Színe ugyanaz, mineralitása dettó. Illata ezen túl kicsit szélesebb, komplexebb, kellemesen füstös-mogyorós. Ízben is koncentráltabb, gazdagabb, az utóíze gyümölcsösen széles. Finom, gerinces, magas szerkezetű. Izmos, kemény, de nem durva. A kovakövesség egyre határozottabb, a második körben a korty közepén melegség és érintésnyi édesség, a lecsengése még hömpölygősebb. 7 pont, alulról.

Györgykovács Furmint 2003

Az első mintavétel – szín, illat – nem sok különbséget mutat a fentiekhez képest. Letisztult, vastag, kifinomult, kemény, de szép, kiegyensúlyozott szerkezet. Hosszú, kesernyés lecsengés, kicsit talán érdes, mégis érettebbnek tűnik. Furmintos körtének, ilyesminek nyoma sincs, borvidékbor ez is. Újrázáskor határozottabb a kesernye. Diszharmonikus nem lesz tőle, de érezhető. 6 pont.

Györgykovács Hárslevelű 2003

Fajtajelleges bor – a sorban az első ilyen. A változatlanul meghatározó ásványosságon túl kifejezetten mézes, hársos. Rendkívül gazdag illatban is, ízben is. Mogyorós, pörkölt diós, gyümölcsös és minerális. A struktúrája példás, noha savai magasra építik, szélessége is egyértelműen tartja a lépést. Nagyon hosszú, gyümölcsösen, izgalmasan az. Különösen tiszta a lecsengése. Egyúttal somlóian férfias. Sűrűbb és komplexebb, mint az összes többi. 7 pont, felülről.

Györgykovács Hárslevelű 2002

Kimondottan érett borillat, némi fülledtséggel. Mandulás, kesernyés, de a Somló azért itt is megmutatja magát, ásványos, vulkanikus. Ízben is jön ez a világ, ám kevésbé harmonikusan, mint egy évvel fiatalabb párja esetében. Finom és széles, de a savak rakoncátlanok, kócosak, nem annyira magasak, és egy cseppet húznak. Idővel nyílik, mézes és sűrű lesz, gerince kiegyenesedik, rétegzett és szép, de feljebb már nem fog menni, vagy épp csak nem a legjobb pillanatában kaptuk el. 5 pont.

Fekete Hárslevelű 2002

A legenda. Egy-másfél évvel ezelőtt csodájára jártunk, egy palackja panelérlelődött azóta. Nagyon érett szín, olajos mozgás, már töltéskor látszik, hogy súlya van. Mély, mézes illat, egyik végén érettség, másik végén érdekes módon kis parfümös frissesség. Érett körte. Ízben széles, somlói gerinccel, sok ásvánnyal – és egészen határozott, lágy édességgel. Gazdag, de valami bizonytalan szappanosság is felbukkan. Idővel kifejezetten az édesség felé mozdul. A késői szüret jellegzetességei dominálnak. A vulkán még megvan, a kraft már hiányzik. Üres pohárból viszont kifinomult animalitás köszön vissza. Korábban mindig jobb volt, de összességében most sem beszélnék le róla senkit. Már ha még van belőle valakinek. 5 pont.