A Boristen pannon prófétája azt mondta, hogy kedvenc terroárja a Somló, ami mások szerint omphallosz is, jobban meg kéne becsülni, a csúcsára sztupát ültetni. Ám, ha nincs szőlő, a Somló néma gyerek, kinek jutna eszébe faggatni? De van szőlő, és iszom minden szavát.

Mint a mellékelt ábra mutatja, nem vetem meg a röpködő kis lelkeket meg a képletes beszédet, de azért fölütöttem a Borkalauzt, hogy valami vaskosan reálisat is kapjak, és a végén majdnem felsikítottam: „… ezeknek a boroknak mindaddig nincs esélye méltó helyük elfoglalására, amíg az occidentális fajtákból készült, hűtött erjesztéssel, fajélesztővel készített borokkal együtt bírálják őket. Semmitmondó nyers boroknak bizonyulnak azok a borok, amelyek kellő érlelés, felnyitás utáni levegőztetés és kissé magasabb hőmérsékleten történő kóstolás esetén nemes ízeikkel nagy meglepetést hoznak.” Hát ennyire ezoterikus, ennyire összemérhetetlen volna Somló? Vagy féltik a zsenge fogyasztót? Vagy a somlóit féltik a zsenge fogyasztótól?

Fekete Béla bácsi, a magyar bormitológia Csoszogijának legendás 2002-es Hárslevelűjéről lemaradtam, pedig futottam fűhöz-fához. A 2003-asról már semmiképpen nem akartam, bár figyelmeztettek, hogy 2003 nehéz év volt a fehéreknek, mert a perzselő hőség elégette a savakat. Ráadásul, az értők némelyike azzal vádolja Béla bácsit, hogy ő a próba-szerencse módszerével dolgozik, vagyis soha nem lehet nála biztosra menni. És bizony a Hárslevelű drága mulatság zsákbamacskázni. Viszont főnyeremény!

Fekete Béla Somlói Hárslevelű 2003

Sokrétű illatában agyag, tűzkő, körte, sárgadinnye, hársvirág és frissen darált dió. Másnap árnyalatnyi füstösség. Textúrája olajos, vastag és selymes. Az egész szájat betölti. Ízében ásványos jegyek, mazsola és mézes dió. Minden kóstoláskor újat mutat. Nem agresszív, még csak nem is lendületes, hanem finom savak (keresem a szót). Hosszú, száraz lecsengés citrusos beütéssel.
Arisztokratikus bor. Különleges, nemes és komplex. Zöldfülű amatőr vagyok, talán ezért nem látom, hogy innen milyen út vezet fölfelé. Nekem a legszebb száraz fehérbor, amit valaha kóstoltam. (Kicsi vagyok én, hogy kilencesekkel dobálozzak, ezért 8 pont.)
Ünnep volt inni.

Laposa Somlai Olaszrizling 2003

Intenzív illatában fehérhúsú őszibarack florális és minerális jegyekkel. Pompás. Másnap az illatban már főleg dió és virág. Ízben is gazdag: alapvetően gyümölcsös és egy kissé édes, mazsolás, de valami agyagos, zsíros, kenyérhéjas érzettel (itt is keresem a szót). Határozottan a Fekete Bélai vonal, de földközelibb kiadásban. A savhiány és az édesség miatt hiányzik belőle annak arisztokratikus tartása. De így is remek bor. (6 pont, ha már egyszer visszafogtam a lovat.)
Öröm volt inni. (Kb. 2.500 ft, én a Maligánban szereztem be (van ott Fekete Hárslevelű is), aki tud más előfordulást, ossza meg velünk!)

Nagy mák, hogy van ilyen kis tanúhegyünk meg hozzá Béla bácsi és társai.