Szénás-füves olaszrizling tartózkodott a poharamban a Neszmély–Szöllősi Pincétől. A rezeda és a mandula sztrájkolt, a bor maga ellenben ezek híján is kívánatosnak mutatkozott. Ismerje meg ön is a teltkarcsúan reduktív iskolát. Hiperbor a mindennapokra.

Szöllősi Mihály azok egyike, akik a nyugdíjhoz egészen közel döntöttek a privát borászkodás mellett. Azazhogy a világéletében agrárvonalon kavaró férfiúnak saját állítása szerint bora mindig is volt, de kereskedelmileg értékelhető mennyisége nem. A nagyságrendi váltás alig több mint fél évtizede következett be, és ez mindjárt jelentékenynek bizonyult. Előbb megszerezték geróf Zichy Miklós egykori pincéjét Neszmélyen – amelyet utóbb a kocsi téesz használt érlelésre, még utóbb meg senki nem használta semmire, csak rohadtak ott a grandióz ászokhordók szétfele –, és összejött kilencven hektár szőlő, részben a Hilltopról elhíresült borvidéken, részben pedig Pannonhalmán és Sopronban.

Szöllősiék valamit bizonyára jól csinálnak, hiszen az ezredforduló környékén, tehát a magyar borászat rendszerváltásának kezdetéhez képest csaknem tízéves spéttel indult pincészeteknek általában sokkal nehezebb dolguk van és volt, mint azoknak, akik korábban ébredtek. Ezzel együtt a Neszmély–Szöllősi borai azonnal feltűntek a hipermarketekben, korrekt áron, eleinte messze ezer forint alatt, és általában kellemes minőségben. A pince 3500 hektót hoz össze évente, igaz, ebből csak ezer megy palackba, a többi külföldre kerül, lédigben, lesz belőle fene tudja, kinek a mije. A különféle díjak megítélésével köztudomásúlag csínján bánunk, de jelen esetben és ebben a szegmensben komoly elismerésnek is mondhatnók, hogy a cég poétikusan ifjú kora ellenére 2004-ben második lett az év pincészete szavazáson.

Mellesleg nem igazán értem az alá-fölé-mellé viszonyokat a Neszmély–Szöllősi és a Neszmélyi Pinceszövetkezet között, de ez talán nem fontos. A borok címkéjén egyik is, másik is szerepel, és egyiknek és másiknak is vezetője, illetve elnöke Szöllősi Mihály.

A 2004-es Melegeshegyi Olaszrizling zöldessárga színnel köszön, majd elsősorban szénás-füves illatokkal folytatja. Gyümölcsök háttérben, nyájas olvasóink egyik kedvence, a rezeda sehol, másik kedvence, a mandula dettó sehol. Ettől függetlenül: vaksin kóstolva meg nem mondtam volna, hogy olasz a rizling, mely a poharamban forog. Reduktív karakterűek ezek az illatok, és annak ellenére intenzívek módfelett, hogy nemsokára kétéves lesz a bor. Fáradásnak semi nyoma, nemcsak szaglásilag, ízlelésileg sem. Tisztességes szerkezet, közepes test, jó savak, zamatos zamatok. Sűrűbb ez, mint amilyenek lenni szoktak az ilyenek, pláne a 2004-es évjárathoz képest. Nem akar sokat, nem rettentően összetett, de tiszta és egyenes, és teltkarcsúságilag megvan benne a némi plusz is – márpedig szeressük az ilyet. Kövér 4 pontra feltétlenül jó.