Nem csinálok ebből rendszert, ehhez a témához sem konyítok mélyen – nem mintha Molnár B. Tamáson kívül bárkiről, aki evésről ír Magyarországon, elhinném, hogy tényleg szakért hozzá –, meg nem is étteremkritika ez. Egyrészt azt akarom elmesélni, hogy jól enni és inni a Magyarország legnagyobb kezű emberéről elnevezett vendéglátó-ipari egységben szerintem jó, másrészt említést akarok tenni hat borról egyszerre.

Még a múlt héten történt tehát, hogy ünnepélyes alkalomból adódóan beültünk a nagykörúti Bock Bisztróba, amelynek ügyesen sikerült újraértelmeznie a magyarost. Sűrű és intenzív ennivalókat kínál, ám ezek mégsem nehézkesek és fantáziátlanok. Éppen ellenkezőleg: ki gondolná, hogy disznóállatból összerakott ízelítő és erdei gombás báránycsülök után megkívánódhat még kis sajt is? Megkívánódik. Megjegyzem, életem legjobb tepertőjével futottam össze előételileg, egyszerre volt ropogós és omlós, színvonalasan teljesített a bárány, asztal- és egyéb társamnak meg erősen bejött a malac fülével bolondított ökörpofa.

A Bockban értelemszerűen Bockot kell inni – noha sok minden más is van –, megtettem, ügyesen végigkóstoltam a szortimentet decinként, vagyis a szortiment egy részét, mert az egészet nem bírnám. Kezdtem a 2004-es hárslevelűvel, illatosnak és zamatosnak találtam, mint mindig, szeretem ezt a bort. Folytattam a 2002-es barrique chardonnay-val, kevésbé tetszett, sok fa, kevés lendület.

Következtek a vörösök, a cabernet franc – 2003-ból, ha jól emlékszem –, fűszeresen, gyümölcsösen, lecsúszósan, majd a Bisztró küvé, egynegyed cabernet sauvignonból, egynegyed cabernet franc-ból, egynegyed merlot-ból, egynegyed syrah-ból, melegebb karakterrel, határozott tanninnal. A Royal az utóbbi időben nem ízlik annyira, mint régen, a 2002-esben is több a nyers erő, mint az elegancia, hanem a 2004-es syrah már az új időket idézi. Távolról sem akkora blockbuster, mint a 2003-as, de van benne tartás és rafinéria. Mindazonáltal eszembe jutott róla, hogy nehéz lesz a hatalmas 2003-asokat megismételni Villányban. Már ha meg kell, egyáltalán. A Capellára nem maradt energiám, meg hát amúgy is úgy éreztem, kiköltekeztem istenesen.

Érdekes egyébként, hogy amikor a Bockban járok, mindig a Bockban jár Bock is. Biztosan szereti.