Kiváló kollégánk, Műtannin mintegy az általunk fölhalmozott közszolgálati adósságért vezekelve alászállt a siralomvölgybe és hiperes oportót kóstolt. Áldozatának őszinteségét nem vitatva jelzem, hogy egyrészt a Gere ko-válogatás hiperben fehér holló, másrészt nem lebecsülve egy középkorú oportóteszter dilemmáit innen a maratonból lihegem, hogy reguláris kékfrankost kóstolni sem pezsgős vacsora Hugh Hefner nyuszifarmján. De elég a mártírkontesztből, éljen az önként vállalt!

Bock Villányi Kékfrankos 2006

Mint Darth Vader unokája háromkerekű biciklin. Ijesztő és nevetséges, ám mindenekelőtt egy kellemetlen kis klapec. Sötét mindene, és alkoholtól bűzlik. A boxi-kezelést mintha ez is megkapta volna, de szvsz jobb lenne a metszőollóval és a kapával varázsolni. Dióhéjban: nyálkahártya-szaggatóan magas alkohol, istállóduft, luftos szerkezet. Részletesebben: az illat fülledt, animális, talán egy kis cseresznye, és persze a gyilkos szesz. Az oportós állatosság kóstolva is megmarad, és persze gyilkol a szesz. A korty második felében némi fűszeresség vergődik a felszínre. Az alkoholtól amúgy is félholt ízlelőbimbókat hiperaktív savak sarabolják. A test közepes, a szerkezet szellős. A lecsengésben zöldesség villan, és régi ismerősünk, a cseresznyemag. Nem jó lenyelni -  leégeti a szőrt a garatról.
3 pont

Szemes Villányi Kékfrankos 2006

A villányi noble savage. A rousseau-i nemes vadember, akit nem rontott meg a pincetechnológia. Terroirvédőként kivont lángpallossal kellene elhajtanunk a zsebkendőnyi Kopárról a kékfrankost, de köztudott, hogy a Kopár csak a telekkönyvben aprócska, a tényleges hozam láttán a legdörzsöltebb ingatlanspekulánsok is elismerően csettintenének. És a Kopárt amúgy sem kell sajnálni az ilyen boroktól. A kontraszt a közvetlenül előtte kóstolt Bockkal nem is lehetne nagyobb. Emitt fölismerhetőek az ecsetvonások, amott a festékszóró robot.
Összetett, vonzó illat: mézeskalács, csipkebogyó, vörösáfonya, tejkaramella. Gyenge közepes test, jó savak. A drabális Bock után kissé vékonynak tűnik, de fontosabb, hogy ezt végre jó inni. Köménymagos, cseresznyés, lendületes, fajtajelleges kékfrankos. Egészséges, szelíd tanninok, a lecsengésben kis savanya. Úgy döntöttem, földerítem a Szemes-szortimentet.
5 pont

Simon Síkhegyi Kékfrankos 2003

Tisztességben megbarnult példány, meglehet, fürtjét soha nem ritkították. Bár Don Simon maga inkább plebejusi asszociációkat kelt, és a borai nem kimondott balerinák, ez tagadhatatlanul egy simára csiszolódott, elegáns óbor. Színben az egész mezőnyből kilóg: áttetsző, téglavörös, barnás árnyalat. A kor az illatban is érződik, gyümölcs helyett inkább őszies hangulatot áraszt, csipkebogyólekvár, füstölt szalonna, gomba, avar, köménymag. Bár egy kis aceton bevillan, izgalmas, szép kompozíció. Könnyed, kellemes korty, de tény, hogy szinte nyomtalanul illan el. Ízében az obligát cseresznye és cseresznyemag mellett némi káposzta kísért. Jelzésszerű tannin. A lecsengés kávés, kesernyés, fűszeres, némi alkoholos hévvel. Kisimult, tiszta bor, a lejtő peremén.
5 pont

Tüske Pince Szekszárdi Kékfrankos 2005

Tetszett a címke, Szekszárdot szeretem, Tüskét még nem kóstoltam, vagyis tele voltam örömteli várakozással. Vakon persze begyújthatunk a prekoncepciókkal. Ez is csúnyán belekapott a simogató kézbe.
Afféle évjáratszédelgő. A tisztes karcsúság helyett a kétes vastagságot választotta. Fenyegetően sötét lila. Az illatban az alaphangot a málnacukor, a lakk és az ánizs adja meg. Régebben jobban szeretem az ilyen rámenős borokat. Kóstolva édes és tanninos, egy furcsa, bélyegragasztóra emlékeztető mellékízzel. A korty vége parfümös. Közepes test, az alkohol csíp, a tannin húz. A lecsengés zsúfolt, a vége keserű. Visszatértünk Boxi világába.
4 pont

Takler Szekszárdi Kékfrankos 2006

Amikor megkóstoltam, azt hittem, hogy valami újvilági küvé. Na jó, ezt nem hihettem, mert kékfrankosvakteszt volt. De mégis. És a feleségem is. Szóval a bennem bujkáló kékfrankospuristát kirázta a hideg, de kispénzű hedonistaként akár kéjesen borzonghatnék is. Mint egy nagy zsák, amit megtömtek minden jóval. Ha egyenként halásszuk elő a sok meglepetést, az éles nappali fényben mindegyikről ordít, hogy csak majdnem olyan, mint az igazi. De a karácsonyfa körüli félhomályban kiadós ajándékcsomagnak látszik.
Sötét szín, lilás árnyalat. Intenzív és sokrétű illat, szederlekvár, erdei gyümölcsök, menta, virág. De a magas alkohol már ekkor becsönget. Kóstolva testes, gyümölcsös, csípős alkohollal. Ízében cseresznye, málna és nyomokban köménymag. Az alkohol mellett az éles savak is próbára teszik a nyálkahártyát. Rágós tannin. A lecsengésben ánizs. A Boxi-iskola, de sokkal profibban kivitelezve.
5 pont

Heimann Szekszárdi Kékfrankos 2006

Nem tudom, hogy Heimannéknál korábban is ennyire hangsúlyos volt-e a kézművesség, a kicsi szép, az óvatosan azzal a préssel szemlélet hangoztatása és érvényesítése, illetve a sötétség ápol és eltakar, a késői szüret naggyá tesz, az alkohol kerekít elítélése és kiűzetése a pincéből, de a 2006-os borokból eddig egy rojálflös rajzolódik ki. A kadarka, a syrah, a kékfrankos, a viognier mind telitalálat méltányos áron.
Rétegzett illat, jól felismerhetően kékfrankos. Cseresznye, avar, rumos dió, kakaó, köménymag és gyógyszer. Kóstolva árnyalatokban gazdag, finom és arányos. Nagyon jól kicentizett hordó. Sem az alkohol, sem a savak, sem a tannin nem tép, nem cibál, nem éget. Talán ha túlmelegszik, akkor az alkohol kibillenti az egyensúlyból. Itatja magát. A szerethető és a természetes szerencsés találkozása. Ezt a bort a kékfrankosrajongó éppen úgy tudja értékelni, mint az, aki egyszerűen jó borra vágyik.
6pont