Másodszor is sikerült belelépnem ugyanabba a folyóba. Az előző részben megígértem, hogy maradunk a somlói hárslevelűknél. Tévedtem. Pedig tudhattam volna: Laposáék a furminthoz hasonlóan a hársat sem Somlón szüretelik. Csak hát a pavlovi reflexek: Bazaltbor + hárslevelű nem lehet más, mint Somló. Pedig dehogynem. Úgyhogy most bemutatkozik: Csobánc.

Laposa Badacsonyi Hárslevelű Válogatás 2006

Laposa József úgy tartja, hogy csobánci ültetvényeikről kikerülő boraik idővel túl fognak tenni az ő kedvencein is, amik jelenleg a somlai borok. (Mellékszál, de 2006-ból nekem a badacsonyi rizling jobban tetszik, mint Somlóról származó testvére.) Laposa Bence pedig a válogatásokban hisz: 2006-ban megjelentek a kishordós tételek, és a legszebb borokat külön bemutató limitált szériák. Az exkluzivitásnak persze ára van: a Csobáncról származó hárslevelűért 5000 forintot fizettem a pincénél. Ezért (is) nagyok voltak az elvárásaim.

Bontás és töltés után visszafogott szín fogad, semmi aranyló árnyalat, inkább citromsárga a bor. Illata viszont nagyon intenzív, ez is meglepett, eddigi Laposa kóstolásaimkor ilyen élmény még nem ért. Tavaszi virágoké a vezető jegy az első fél órában. Aztán fokozatosan elnyomják őket a gyümölcsök, leginkább a lédús körte. Díszítésként akácméz és citromfű tűnik fel. A korty hasonlóan komplex. Kicsit a fahordó még rányomja vaníliás bélyegét a borra, de nem zavaró mértékben. Mögötte viszont sós ásványosság, és harapnivaló gyümölcsök rejlenek. Valaki azonban a körtét barackra cserélte. A korty vége picit kesernyés. A lendület másnap is tart, ekkor azonban a gyümölcsök helyett az illatot is az ásvány határozza meg. Szép bor. Meg merem kockáztatni: Laposa Józsefnek igaza lesz Csobánccal kapcsolatban. Idővel pannon klasszist adhat a hegy, egyelőre hat pontot adok a bornak.

Hollóvár Somlói Hárslevelű 2006

Azt írtam az előző részben, hogy elfogult vagyok Somló iránt. Pár éve ezt az elfogultságot leginkább Takács Lajos táplálja. Amikor azt hittem, hogy ismerem ezt a kis borvidékünket, tudom, hogy mit várhatok egy ottani fajtától, akkor jött a 2005-ös hárslevelűje, és elkezdtem újratanulni a hegyet. Azóta voltam a Hollóvár birtokon, kóstoltam Lajos borait somlói évjáratkóstolón, Terroir clubbos bemutatón, 7x7-en, és mindig volt olyan tétel, ami meghökkentett. Hol egy édes sauvignon blanc került elő, hol aszút húzott elő tarsolyából a borász.

Ezekhez képest a 2006-os hárs egy egyszerű bor. Beszerezni sem nehéz, én a Terroir Clubban vettem, 4000 forintért. Az október közepén szüretelt alapanyag szárazra erjedt, 13,5 százalékos alkohol lett a 21,4-es mustfokból. Felbontás után orrba vág az illata: sok virág, mandarin, hársméz. Mindez folyamatosan kavarog – hol az egyik, hol egy másik komponens erősödik fel. A korty a kóstolás elején kicsit megijeszt. Inkább szélesek a savak benne, mint magasak, ásványos és gyümölcsös jegyek váltakoznak benne, azonban nagyon sok kesernye zárja. Olyan érzésem van, mintha elrágnék egy narancshéjat. Némi cseresség is felüti a fejét, ez gondolom a szokásos Lajos-féle egy éjszakás héjon áztatásnak köszönhető. Ha megiszom egy ültő helyembe, akkor maximum 5 pontot vésnék be mellé.

De nem ezt teszem, s így másnapra újjászületik a bor. Az illatban a mézes jegyek dominálnak, mellette trópusi gyümölcssalátát találok. A bántó kesernyésség megszűnik, helyette sokrétű, egyszerre sós és édes ízeket hordozó, nekem még mindig kicsit lomha, de mindenképpen szép, erős hat pontos bort találok a poharamban. Tessék szellőztetni, megéri!

A következő állomások ismét Tokajban lesznek.