Minden kóstolónak meg van a maga tanulsága. Vakkóstolónak pláne. Nagy nevek véreznek el rajta, mások megdicsőülnek. A magam részéről érdekes játéknak tartom ezt a fajta megmérettetést, noha ritkán kóstolok vakon. Most nyolc bikavért engedett egymásnak ifj. Kamocsay Ákos baráti köre, és Ákos invitálását nem utasítottam el én sem. Két tétel emelkedett ki a mezőnyből nálam, ebből az egyik igazi megosztó bor volt. Lássuk a medvét, azaz a bikákat.
A borleírások és pontok elé egy kis magyarázatot ide lábjegyzetelek. A legtöbb bort háromszor kóstoltam az este során – először vakon, amikor is pontokat, benyomásokat véstem melléjük. Több esetben bizonytalan voltam, két pont között hezitáltam; ezeket még vakon visszakóstoltam. Aztán a nagy leleplezés után szépen újra végigmentem a soron. Sok esetben az eltelt pár óra alapjaiban változtatta meg a bor képét (kb. 1-2 órával a kóstolás előtt lettek bontva a palackok), általában fejlődtek a borok, de volt olyan is, amikor vissza. Jegyzetfüzetembe belekerültek ezek a változások is. A borokat kóstolási sorrendjükben írom le. Minden tételt a Bortársaságnál szereztek be a szervezők.
Sebestyén Bikavér 2006
Vaníliás ribizli illat, ami idővel ez mélyül málna, szeder felé. A fa kissé túlzó, markánsan mutatja a jelenlétét, ráfekszik a borra. Ízben egyszerű: meggy-domináns. A tannin kissé nyers, húzós; a sav és a magas (14-es) alkohol széttartanak. Nem túl hosszú, nehezebb ételekhez jól iható bor, de 3000 forint feletti összeget nem adnék érte. 4 pont.
St. Andrea Áldás 2006
Az este legnagyobb csalódása. Túlérett gyümölcsök illata keveredik némi hecsedlivel. A lekvárosság az ízben is folytatódik, némi szájpadlásra tapadó csersavval kísérve. A finom egri savak most elbújtak, se szellőzködéssel, se másik palack faggatásával sem jöttek elő. Túl egyszerű arcát mutatta a bor, lehet, hogy épp gyökérnapja volt. Itt és most nálam ez csak 4 pontot ért. Máskor, másnál többet.
Takler Bikavér Reserve 2006
Az eddigieknél mélyebb szín fogad. Illata nagyon zárkózott, igazán csak a kóstoló végére mutatott határozott gyümölcsösséget. Feketecseresznye, szeder jött ekkor a pohárból. Meglepően húsos, nehéz a korty eleje, azonban a közepére elfogy a lendület, és gyorsan elbúcsúzik a bor. Épphogy 4 pont.
Vesztergombi Bikavér 2005
Jó sok animalitás költözött be a palackba, ki sem bírtuk szellőztetni az istállót belőle. Egy kicsit zavaros, szappanos illatjegy is felütötte a fejét. Ízben a savanyúságé volt kezdetben a vezető jegy, idővel ez kezdett csitulni, de sav és alkohol külön utat jártak ekkor is. 3 pont, bár igazából vendégeknek sem venném elő.
Gróf Buttler Bikavér 2005
Nem a Nagy-Eged válogatást, hanem a sima bikavért kóstoltuk. Nagyon megosztotta ez a bor a közönséget. Az Alkoholista 10 pontos rendszerében kapott 2-től 8-ig mindent. Azt mindenki érezte, hogy nem a megszokott, két-három jelzővel leírható illat árad a pohárból. Volt itt erdei gomba, ázott avar, csipkelekvár, istálló, ribizli, málna és még lehetne sorolni, szálazni sokáig. Engem az ilyen komplexitással lehet levenni a lábamról. De elszomorodni is akkor tudok, ha ezután a korty ennek a felét sem mutatja; mint most. A savak még elevenek benne, de az izgalom, a virgonckodás elmarad. Szép bor így is, de az első szippantáshoz képest be nem teljesített ígéret maradt. 6 pont.
Gál Tibor Bikavér 2005
Elsőre megfogott ez a bor. Karcsú, a mezőny legvékonyabb tétele – nehéz évjárat szülötte, mondaná a rutinos reklámszakember. Fűszeres, meggyes illatába a hordó kicsit bezavar. Aztán ahogy nyílik a bor, sajnos egyre jobban eluralkodik a nem teljesen tiszta hordó. A korty nem hazudtolja meg az illatot: lendületes, élénk savú, de több test kéne bele. Az én bikavér képemhez (legyen fűszeres, lendületes) közel áll a bor, kár a bizonytalan hordóért. 4 pont.
Bolyki Bikavér 2005
Édeskés, túlfűtött illat, ami a 13 alatti alkohol fényében különösen meglepett. Egy kis keleti fűszerkeverék is felüti még a fejét. A savak végre finoman bizsergetőek, a fűszeres, meleg íz mellett kifejezetten üdítő ez az összhang. Túlzottan nem hoz lázba ez a tétel, de mindennapi kortyolgatásra ajánlott a bor, erős 4 pont.
Thummerer Bikavér 2004
Az est nyertese. Mindene rendben volt: illatban a meleg, fűszeres, meggyes jegyeket hozta, kiegészülve a hordó adta vaníliával. Ízben ez a melegség folyatódott, kerekséggel, puha, de érezhető cserrel. A savgerinc nem roppant össze négy év alatt sem, érzésem szerint most lehet a csúcsán ez a bor. 2500 forint körüli ára baráti, a 7 pont mellé egy best-buy jelzőt is ráaggatok.
Minden kóstolónak meg van a maga tanulsága. Kiderült számomra, hogy ha bikavér, akkor egri párti vagyok – ezt sejtettem, de a vakkóstolás megerősített hitemben. Továbbra sem látom azonban egyik borvidéken sem, hogy egységes kép kezdene kirajzolódni bikavér fronton. Talán az egriek kezdenek rájönni, hogy az alap bikavérnek nem feltétlenül az ünnepi asztalon van a helye; napsütéses őszi délutánra is érdemes bort készíteni. Szekszárdon a legnagyobb bajom a magas alkohollal volt. Jobban szereném, ha inkább a fűszeresség dominálna, akkor viszont a játékosabb kadarkát kéne jobban előtérbe helyezni, s felvállalni a vékonyabb színt, karcsúbb testet.
Nehéz megtalálni azt a szűk ösvényt, ahol a komplexitás ki tud bontakozni, ahol a hordó el tud bújni. De meggyőződésem, hogy a bikákat erre az ösvényre kéne ráterelni. Addig csak futni fogunk előlük.
Utolsó kommentek