Meglehetős rutinnal ismerem már föl a bullshitipar legveszélyesebb szövegeit: kiszúrom azokat a stíluselemek, nyelvi formulákat, logikai bukfenceket, amelyek biztosan jelzik, hogy itt egy professzionális (vagy amatőr) kamugyár próbál a nyakunkba sózni valamit. Amikor kezembe került a Balaton Winfer közleménye, azonnal megszólalt bennem a riasztó.

Nem citálom ide az egész szöveget, nagyjából elolvasható a Borravalón (sőt, kiegészítették néhány extramarhasággal), a lényeg a lényeg: a Balatoni Borkultúráért Alapítvány összecsődített néhány híres borszakembert, hogy minősítsék a balatoni borokat. A szakemberek szakemberségét számtalan nemzetközi címmel is igyekeztek bizonyítani, az ember meg is szédülhet ebben a rangkavalkádban, ha beleolvas a névsorba a rendezvény weblapján. (Főleg  a Wine and Spirit Education Trust Master of Wine-jai, igazgatói, és különböző, kisebb hatótávolságú altisztjei sorakoztak föl. Márpedig a WSET-et a mi boros köreinkben szinte vallásos kultusz övezi, elég ha emlékeztetünk arra, hogy Romsics borász, a MW diploma örökös várományosa is náluk oktat.) A legmulatságosabb titulust a grémium legtekintélyesebb tagja, Mr. David Bird MW kapta, akit a borászati technológia atyjaként emleget a közlemény, a Winfer webszájtja pedig már megajánlja neki a borászat atyja címet is "jelen állás szerint"; a kettő egyébként kábé ugyanaz lehet, de Bird úrnak mindkét esetben kábé tízezer évesnek kellene lennie.

De micsoda ez a Winfer, mi az igazi kunszt a dologban? Erre és csakis erre az alkalomra Czerneczkiné Sinkó Krisztina - áldassék a neve! -, a WSET Borakadémia igazgatója egyedülálló és nyugodt szívvel zseniálisnak nevezhető minősítési rendszert dolgozott ki. Ez az a bizonyos Winfer. A rendszer célja a fogyasztó tájékoztatása, tehát nem a szakmának szól. Ezt nagyon hangsúlyozzák. Nem csoda. A rendszer lényege: négy kategóriába sorolja a borokat, mindegyik kategóriát egy-egy szín jelöli. A narancs színűek az alapborok, a kékek a fajtaborok, a zöldek a terroirborok (az eredeti szövegben: "terroir borok"), a sötétvörös vagy bordó (itt nem egyértelműek a források) pedig a prémium borokat jelöli. Óriási ötlet.

Itt fordul pusztítóba a hülyeség, úgyhogy muszáj szó szerint idéznünk:

A színkódok alapján a fogyasztó könnyedén eldöntheti, hogy megéri-e neki egy bizonyos színkóddal ellátott bort megvásárolni. „Sajnos a fogyasztó, akinek a bor iránt sikerült felkelteni az érdeklődését, gyakorlatilag elveszik a szinte hetente megrendezésre kerülő borversenyek egymásnak ellentmondó eredményei között”, mondta Czerneczkiné Sinkó Krisztina.

Aha. Nem tudom, hogy Czerneczkiné Sinkó Krisztina milyen tájékozatlan borfogyasztókat ismer, én szinte kizárólag olyanokat, akik nem hogy nem vesznek el a borversenyek eredményei között, de még csak egyetlen büdös borverseny eredményéről sem hallottak. Vagy a palackokra ragasztott randa arany plecsnik aggasztják? Azok megtévesztenék a fogyasztót? Ugyan.

És ugyan micsoda ez a winferes borminősítés, ha nem egy újabb borverseny? Ja, mert nem úgy hívják!? Mert WSET-es wine-Jedik osztják a színt és nem helyi borászok a plecsnit? Mert ugyan micsodák azok a színkódok? Újabb plecsnik, nem? Csak nagyarany helyett bordó, arany helyett zöld és így tovább.

Ha ettől nem kerül képbe az a segghülye fogyasztó, akit megkavarnak a borversenyek és nem érti a szakirodalom szövegeit, akkor semmitől. Meg kényelmesebb is Pantone-skálával a kézben bort vásárolni, mint mondjuk Borkalauzzal.

Vajon mennyi időbe telt kidolgozni ezt a rendszer? Mennyi szellemi energiát emésztett föl? (Azt csak remélni tudom, hogy állami pénzt nem.)

Persze próbálják itt magyarázni, hogy ez nem érték alapján rangsorolja a borokat, hanem stílus szerint meg mittudomén, aztán mégis lelkendeznek, hogy ezerforintos borok is kerültek a prémium kategóriába, ami legalábbis logikai bukfenc.

A káosz persze akkor lesz teljes, ha elolvassuk az eredményeket, miszerint terroirbornak minősíttetett egy 2HA nevű termelő sangioveséje (!), Fischerék (szlogenjük: "Hagyományos modernség, modern hagyomány") cabernet francja együtt Szászi Endre egyébként zseniális Kabócás rizlingjével (amit itt egyszerűen Kabócának írnak) és így tovább. Akinek kedve van, böngészheti napestig, de aki utána úgy érzi, hogy tisztább lett a balatoni borokról alkotott képe, és egy kicsikét sem nőtt a káosz, az szinte biztos lehet benne, hogy ő Czerneczkiné Sinkó Krisztina.