Éppen így, a karácsony ijesztő közelségében hosszú, édes boros teszttel jelentkeztünk, percre pontosan egy éve. Efféle körképpel most sajnos nem szolgálhatunk, azt azonban megnéztük, hova jutott a tavalyi kóstoló győztese, illetve hogyan sikerült az újabb évjárat. Az eredmény hajtás után, röviden.

Néhány éve talán még elképzelhetetlen lett volna, hogy egy 16 tételes, botritiszes versenyzőket is felvonultató édes vaktesztből egy sárga muskotály kerüljön ki győztesen, úgy tűnik azonban, a fajtával egyre inkább számolni kell, több fronton is. Míg például a Degenfeld és a Nobilis 2008-asai a félszáraz-félédes kategória élmenői, Németh Attila Gábor muskotályait a legjobb édesek mellé is nyugodtan oda lehet tenni.

N.A.G . Diós 2007

Halvány arany szín, és már a kitöltéskor érezhető, fajtajelleges illat. A tipikus muskotályos jegyek (szőlővirág, borsmenta, licsi) mellett méz, idővel őszibarack és füst. Mély és tiszta – muszáj azonnal megkóstolni. Szájban feltűnően olajos, ízgazdag, érezhetetlen alkohollal, erős édességgel, de a fajtánál gyakori halvány kesernye nélkül. A savak kifejezetten szépek, kerekek, elviszik a kortyot, talán egy hajszállal lehetne mégis több belőlük. Így is (vagy igazán így) tökéletes karácsonyi bor, nincsenek bántó élek, kesernyék, vagy csípős alkohol, csak koncentráció és áradó aromák. Azt az átütő erőt, lendületet azonban nem találom, amit annak idején a 2006-osban. Erős 6 pont.

N.A.G. Diós 2006

Nemcsak színében mélyebb egy fokkal, de orrban is komolyabb, komplexebb. Egy évvel ezelőtt – akárcsak most a 2007-esben – még a muskotályos jelleg dominált, most már kevésbé direkt vagy illatos. Először földes, pörkölt magvas jegyek, később megjönnek a gyümölcsök, főleg őszibarack itt is. Komoly bor, szépen változik a pohárban, mentes az illatos fajták könnyűvérű magamutogatásától. Kóstolva még mindig lendületes, tökéletes savakkal, feszes szerkezettel, kevés kesernyével. Intenzív, szegfűszeges utóíz. A kedvencem a sorból, még ha nem is erre adom a legmagasabb pontot. Nagyon erős 7 pont.

N.A.G. Hanna 2006

A ráadás – 198 grammnyi cukrával és merész árával nem tudtam otthagyni. Éppúgy 2006-os bor, de az alapanyag a Cserepes dűlő termése. Illatban hasonlít a 2006-os Dióshoz, szép, de nem mélyebb, nem komplexebb annál. A valószínűtlenül sűrű, harapható korty, az ízek tűzijátéka, a sok, de csiszolt savnak köszönhető tökéletes struktúra és selymes textúra viszont egészen lenyűgöz. Veszélyesen finom.
Komplexitásban nem tud versenyre kelni komolyabb aszúkkal, de olyan technikai bravúrt mutat be, amire sok nagy tokaji is képtelen: közel 200 gramm cukorral nem gejl, de nem is éles, a savak csak játszanak, simogatnak. Szerkezeti remekmű. 7 és 8 pont között.

 Boldog karácsonyt mindenkinek!