Pneiszléknek volt/van egy Távoli Világ nevű boruk, az szintén tartalmaz sangiovesét, illetve carmenerét, zinfandelt, malbecet is (a syrah-n túlmenőleg). Kíváncsi lennék, lesz-e folytatás, illetve érdekelnének az összetevők külön-külön lepalackozva - bár ilyen fajtákkal én inkább Villányban kísérleteznék, ha módomban állna

Nem tudom, hogy a viognier elég egzotikus-e, de a Heimannét (annak ellenére, hogy egy szekszárdi fehérről beszélünk) kifejezetten szeretem. Az egyik legjobb "gasztrobor", amit mostanában ittam, olyannyira, hogy étel mellett szinte jobb, mint anélkül. És ez most dícséret.

Biztosan többet tudtok a felélesztett magyar fajtákról, mint a kabar (Tokaj: Megyer?), a csókaszőlő, a sárfehér - budai zöld létezik-e még?. De találkoztam Villányban "bíborkadarkával", ami nem tudom, hogy önálló fajta-e, de a belőle készült bor fog a legjobban, tényleg. :-) Rokonságom egy része régen éktelen rossz bort csinált a kövidenkából, ma meg már láttam polcon, és állítólag iható. Nekem ez a legbizarabb élményem... :-)

Szerintem ez kb. annyira fura próbálkozás, mint annó az, hogy francia fajtákat telepítettek mindenhová a világon. Nincs olyan komolyabb bortermelő ország, ahol ne lenne Cabernet Sauvignon, Chardonnay vagy Merlot ültetve. Persze most mondhatjuk azt, hogy: Na igen, de a bordeauxi és bourgogne-i hírnév miatt történhetett ez. Most pedig azt mondhatjuk, hogy a Brunello miatt a Sangiovese 5-10 éve egyre inkább kezd elterjedni a világban. Kezdenek vele egyre többen kísérletezni, ami egyébként szerintem nem is baj, amíg nem szorít háttérbe helyi fajtákat. Az egyensúly a helyiek és az újak között lehetőleg maradjon meg (bár persze a piac diktál). Ha jól tudom Dél-Afrikába is sok Sangiovese-t telepítettek mostanság. Persze az Újvilág az más tészta, de ez akkor is mutatja a tendenciát.

Egyébként ha már CS mindenhol, akkor ennyi erővel miért ne próbálhatnának pont a franciák is külföldi fajtát? Languedoc-ban egyébként is iszonyat jó és ugyanakkor jelenleg még relatíve ismeretlen és olcsó borok készülnek. Ahogy a cikkben is meg van említve: a klíma is jó hozzá. Ha e miatt az ötlet miatt az emberek kíváncsibbak lesznek ezekre a borokra (és ezáltal felkeltik a pince iránti érdeklődést is), akkor már megérte.

Én például ha tehetem be is szerzek egy-egy Sangiovese palackkal az említett pincék valamelyikétől... nyilván erre még várni kell néhány évet, de nem hiszem, hogy elfelejtenék egy ilyen egyedi esetet.

BTW itthon is kapok az ilyen különleges borokra és ha csak tehetem, akkor megkóstolom őket. Egyszerűen kíváncsi vagyok arra, hogy mit tud itthon egy olyan idegen fajta, ami a külhonban világhírű.

Újabb jele annak, hogy lejtmenetben van a francia borágazat is. Ezidáig az ő fajtáikkal bombázták a világot, most meg ez, még ha a figyelemfelkeltés is az elsődleges cél.
A másik elkeserítő dolog, hogy (szintén délen jellemző) egyre több fajtabort készítenek, ami szembemegy a hagyományos termőhely-központúsággal, majdcsak nagy hirtelen az újvilág térfelén találjuk magunkat, veszíteni fogunk. És hogy tanúbizonyságát adjam provincializmusomnak, az ilyen akciók helyett inkább kellett volna jól kivágási támogatni Dél-Franciaországot, Dél-Olaszországot, Közép-Spanyolországot, mintsem a mi csóringer régiónkat, ahol nincs valódi túltermelés.

Én tudok magyar grenache-ról, cheninről, alicante bouschet-ról, nebbiolóról, teroldegóról, semillonról, de talán alábbhagyni látszik ez az őrület is...

@zoli: Általában nagy csodálattal olvasom a hozzászólásaidat. Irigylem a világképed letisztultságát. Hogy a sok "igen is, meg nem is" típusú félgondolatom számát csökkenthessem, légy szíves válaszolj néhány kérdésemre!
Lehet-e egységesen beszélni "francia borágazatról"? Languedoc és Bordeaux, Burgundia és Chateauneuf du Pape, Elzász és Loire-völgy problémái vagy sikerei közösek?
Amikor azt írod, hogy "nagy hirtelen az újvilág térfelén találjuk magunkat", akkor ez a perspektívaváltás (a többes szám első személy megjelenése) azt jelenti, hogy te Languedoc és Hosszúhetény között valamilyen sorsközösséget érzel? Te magad szembemész-e a hagyományos termőhely-központúsággal, és fajtaborokat készítesz vagy ellenkezőleg?
Dél-Franciaország stb. nem kapott kivágási támogatást?
Azt írod, hogy tudsz magyar grenache-ról, chenin-ról stb. Ki telepített ilyen fajtákat?
Milyen érvrendszer alapján nevezed ezt őrületnek? Szerinted jobb lett volna az olyan nemzetközi fajtákat mint a chardonnay, rajnai rizling, sauvignon blanc, tramini, merlot, cabernet sauvignon stb. nem telepíteni Magyarországon?

@alföldimerlot: még egy kicsit gondolkdom, mennyi is az él az első mondatban:)
Szerintem lehet egységes francia borágazatról beszélni. Természetesen vannak borvidékek, amik külön stílust, külön filozófiát követnek, ettől függetlenül kölcsönhatásban állnak egymással, a francia bor közös üzenetet hordoz. Közös probléma a csökkenő tendenciát mutató egészséges (néha nem) lokálpatriotizmus. Közös probléma, hogy az ágazat hírnevét elsősorban felépítő presztízstermékek általában drágák, afféle luxuscikkek, így léteznek olcsóbb külföldi másolataik, ami "válságos időkben" bizony nyújthat alternatívát. Az is, hogy nem egy ilyen presztízstermék felvevő piaca nem saját hazájukban van, így lazábbak a kötelékek, stb, stb.
Nyilván nem olyan látványos ez a folyamat, illetve egyfajta krachot megelőzendő keresik állandóan az egérutat, az új piacokat, a mindenkori kormányzat segítséget nyújt, mégis közben egyre kevésbé függnek saját maguktól.

Én vhol elitista európéerként nyilván sokkal inkább gondolom közösnek a sorsomat egy languedoci paraszttal, mintsem egy ausztrál borgyárral, hiszen ha túllépek a közös kiszorítósdinkon, örülnék ha Európa is egységes üzenetet hordozna. Ez az üzenet az lehetne, hogy az öreg kontinensen még javarészt a bor tényleg bor, de sztem nagyon rosszak a kétoldalú megállapodásaink, az ő játékszabályaik érvényesülnek.
A termőhelyközpontúság azért fontos, mert nagyon sok energia és évszázad van egy-egy név felépítésében, komoly hátrányban lenne az Újvilág, ha saját arculatot, saját fajtákat kellene kitermelnie. Nekik másolatboraik vannak és a hagyományos piacokat szeretnék lenyúlni (nyilván általánosítok).

Remélem nem megyek szembe a termőhely-központúsággal, inkább fajtaborokat készítek (ezt nálunk közel száz éve van így), miután javarészt megörökölt ültetvényeim, fajtaösszetételeim vannak, de másféle terveim is nyilván.

Kivágási támogatás az egész Unió számára adott volt, Olaszországban, Spanyolországban tudok is kivágásokról, de összességét tekintve mindez elenyésző szám, egyrészt mert az összeg számukra még röhejesebb, mint innen nézve, másrészt arrafelé hajlamosabbak fölülről kihúzni őket a kakiból, ami viszont elkényelmesedésre és kevésbé piacorientáltságra sarkall.

Grenache-t a mohácsi (elzászi tulajdonlású) Vaskapu Kastélynál kóstoltam, cheninje tudtommal a Von Beöthy pincének és a Hilltopnak is akad.

Örület, mert teljesen átestünk a ló túloldalára. 20 évvel a váltás után még mindig eszméletlenül alulprezentáltak a tájjelllegű fajtáink, amivel a termőhely-központúságot és a saját arculatot jobban érvényre tudnánk juttatni.
Az általad sorolt világfajták jelenléte szintén indokolatlanul magas, őszintén szólva, ha rajtam múlna sokkal inkább szigorítanám melyiket hol. Nyilván adtak egy lökést a könnyebben felismerhető karakterű borok a kulúrált borfogyasztás terjedésének, de lassan feljebb kellene lépni egy lépcsőfokkal, mert félig mi magunk is bormásolóvá váltunk, így is állnak hozzánk.