Rendszeresen foglalkozunk cabernet franc-okkal a blogon, ám a megénekelt borokra pillantva úgy tűnik, hajlamosak vagyunk mellőzni a megfizethetőbb tételeket. Pedig ha tényleg annyira jól érzi magát nálunk a fajta, mint ahogy azt néhány nagyágyú rendszeresen demonstrálja, akkor ennek az alsóbb szegmensekben is kell, hogy nyoma legyen. Legalábbis ha a közeli rokont, a cabernet sauvignont vesszük alapul, ami Chilétől Bulgáriáig mindenféle árfekvésben versenyképes borokkal szolgál, miért is ne tudná ugyanezt a kissé lenézett, ám általunk sokra tartott felmenő, a franc?

Kétezer forintos átlagárat megcélozva nekiálltunk egy kisebb tesztre való bor beszerzésének, az elképzelések között szerepelt továbbá a szélesebb borvidéki skála lefedése. Hamar kiderült azonban, hogy ez nem is olyan egyszerű feladat, a megadott paraméterekkel ugyanis elvétve találni mást, mint szekszárdit. Még Villányhoz képest is jelentősen több innen a reprezentáns, ami kissé talán meglepő (árban feljebb lépve viszont változik az arány). A hosszasabb utánjárás most elmaradt, mivel kilenc versenyző pillanatok alatt összejött, gyakorlatilag két üzlet, a Radovin és a Veritas kínálatából.

A vakon lezavart kóstoló után annyit sikerült leszűrni, hogy egyrészt a borászati paradigma meglehetősen egységes, a tételek mindegyike a modern, nemzetközi stílus felé kacsintgat, jelentős érettséggel és nem kevés hordóval; másrészt pozitívum, hogy egyre biztosabb kézzel készülnek, hibát is mindössze egyetlen bornál találtunk. Az árazás sem vészes, nagyjából azt kapjuk a pénzünkért, amire ennyiért számíthatunk. Sőt, akad itt jó vétel, nem is egy. A borok látszólag a testes, koncentráltabb déli vörösöket preferáló fogyasztót veszik célba, ami ezen az árszinten nem is biztos, hogy vitatható hozzáállás. Személy szerint viszont örültem volna legalább néhány frissebb, puritán, kevésbé hordós tételnek.

Heimann 2008

Profi bor megfelelő fajtajelleggel. Illatában fekete ribizli a fűszeresebb, fanyarabb fajtából, fekete cseresznye, finom kabernés-babéros vegetalitás. Modern stílusú, jól adagolt édesfűszerekkel, délies hangulattal, szinte Toszkánát idézi, illetve konkrétan a Camigliano Poderucciót. Teste közepes, hozza az elvárt koncentrációt, de persze még nem nehéz. Inkább gyümölcsös, mint strukturált, a savak feltűnés nélkül dolgoznak a háttérben, tanninja arányos és érett. Az alkohol egy kicsit melegít a végén. 5 pont (Bortársaság 2590 Ft, illetve éppen akciós, így 2100-ért megvehetjük most)

Gradowski Aviator 2008

Itt valami félrecsúszott. Erjedt gyümölcsök, bizonytalanság orrban, rendezetlen, darabos szájban. 3 pont (Veritas, talán 2200 forint környéke)

Takler 2008

Ebben a borban nehéz lett volna hibát találni, hacsak azt nem rójuk fel neki, hogy meglehetősen újvilágiasra hangolták, szinte chileinek is elmenne. Orrban fiatalos, a fekete ribizlis, áfonyás gyümölcsösséget vanília, füstölt sonka, némi kávé egészíti ki. A korty kerek, a textúra bársonyos, sehol egy él. Lágy az összhatás, még éppen nem lomha a bor, enyhén édeskés, egészen intenzív áfonyás ízzel. A füst és a kávé itt is felbukkan. 5+, kifejezetten jó vétel (Veritas, 2320 Ft)

Haraszti 2008

Az egyetlen villányi a sorban, egy fél évvel ezelőtt már esett róla szó. Felismerni nehéz lett volna, semmilyen tekintetben nem üt el lényegesen a sor többi borától. Fekete meggy, szeder az illatban, vaníliás, étcsokoládés aláfestéssel. Nem különösebben intenzív. Arányos a korty, egy fokkal élénkebbek a savak, a Taklerral ellentétben teljesen száraz. Abszolút meggyes az íze, hosszú az utóíze, az is meggyes. 5 pont (Radovin, 2190 Ft)

Vesztergombi 2008

Meleg karakterű, déli bor jó fajtajelleggel. Totál fekete ribizli az illat, borókabogyóval, és némi étcsokoládéval a háttérben. Kóstolva kellően lendületes, jó savakkal, szép gyümölcsökkel, ami leginkább fekete ribizli ismét. Nem különösebben koncentrált, nem akar nagy lenni, cserébe természetes és jól iható. 4 és az 5 pont határán, jó árban van (Veritas, 1680 Ft)

Vida 2008

Koncentráltabb illattal nyit, meglehetősen markáns, gyümölcse a szeder és a meggy, amit kókuszos-csokoládés hordó kísér. Drágábbnak hat. Szájban fekete cseresznyés, áfonyás, a sav a sorátlagot hozza, nem különösebben feltűnő, de némi lendületet azért biztosít. Teste közepes, a cserek kissé tapadósak. 5 pont (Veritas, 2145 Ft)

Posta Borház / Személyes Kedvenc 2008

A Radovin saját címkés válogatása, értelemszerűen csak ott kapható. Az eddigi legegyedibb illat árad a pohárból, ami erősen hordós és még kissé túlérett is, de ezzel együtt is vonzó. Vagy még inkább behízelgő. Nyers tölgy, vanília, fahéj, aszalt meggy, kifejezetten populárisra van hangolva. Az íze is intenzív és gazdag, kellemesen lágy és enyhén édes. Sav és tannin nem feltűnő, az alkoholt kicsit érezni (15%). Egy kifejezetten hedonista bor, nem ételhez, hanem önmagában fogyasztásra tervezték. Térítőbornak tökéletes. 5+, és 2000 forintért best buy.

Bősz Adrián 2008

Fekete meggy, fekete ribizli az illatban, továbbá egy kis ibolya és füstös-vaníliás jegyek. Finom kabernés vegetális-paprikás aroma is feltűnik, pont a megfelelő mennyiségben. Szájban is jön a hordó, ami nem túlzó, de nem is észrevétlen; a savak nem hangsúlyosak, de biztosítják a kellő lendület. Nem egy nehéz, szörpös bor, és szerencsére nem is édes. Némi kellemes cseresség a végén, jó utóíz. Kellemes, kerek bor. 5 pont (Radovin, Dropshop kb. 2300 Ft)

Pastor 2008

Talán az eddigi legkoncentráltabb illat, sűrű, fekete, szuperérett, mediterrán jellegű. Fekete meggy, meggybefőtt és szeder vastagon, fahéjas-szegfűszeges fűszeresség a háttérben. Karakteres. A korty lágy és sima, de nem tunya, inkább csak behízelgő. Enyhén édes, és inkább sűrű, mint komplex, viszont nem művi hatású, nem tűnik olyan körzős-vonalzósnak, mint például a Takler. Ha nem tévedek nagyot, a pince első évjáratát tisztelhetjük benne, kezdésnek igazán nem rossz. 5-5+ (Radovin, kb. 2700 Ft)