"Édesgyökér és sötét bogyósok intenzív aromája, érintésnyi kátránnyal. Továbbá grafit. Testes, gyönyörű gyümölcsös maggal. Ultra finom tanninok. Minden ott van. Lélegzetelállító és lézer módjára fókuszált. Annyira hosszú és egyensúlyos. Csodás. 2014-ben jobb lesz." – Ekképpen ír James Suckling a Jasper Hill shirazról. A Wine Spectatorből kivált és azóta egyéni praxist űző kritikus egy tucat bort emelt ki 2011-ből az év legjobbjaiként, és szakítva a nagy amerikai lap toplistás hagyományaival, egyszerűen a legmagasabb pontszámokat bezsebelő tételeket válogatta össze, tekintet nélkül árra, palackszámra, elérhetőségre, vagy bármi másra. A listán szereplő hét darab százpontos csoda közül a Casanova di Neri brunellója és a fent említett tétel tűnik még úgy-ahogy megfizethetőnek, de a pontszám ismeretében már ezek sem sokáig – az ilyeneket pillanatok alatt felszippantja a piac, vagy az áruk szökik az egekbe látványos gyorsasággal.
Erre a shirazra már régóta fenem a fogam, és a gyors eszmélésnek hála, illetve nem kevés szerencsével sikerült lecsapni néhány palackra. Még éppen időben lett leadva a rendelés az angliai webshopban (www.slurp.co.uk), a készletet jelentő tizenkét palack ugyanis napokon belül felszívódott (miközben korábbi évjáratok még most is kaphatóak máshol). Tíz napot hagytunk a bornak a szállítás kiheverésére, majd kellően nagy elvárásokkal belevágtuk a dugóhúzót.
Jasper Hill Shiraz Heathcote Georgia's Paddock 2009
Borunk Victoria államból származik, ezen belül is Heathcote feltörekvő borvidékéről. A talaj különleges, ősi kambriumi eredetű, állítólag a syrah különösen jól érzi magát ezen. A birtok biodinamikus, nem öntözik a szőlőt, mint ahogy az egyébként elterjedt arrafelé, és a filozófia része a saját gyökerén virító szőlő is: véleményük szerint az amerikai alany torzít a képen, módosítja a gyümölcs karakterét (természetesen filoxéra-mentes övezetről van szó). Szép rubinvörös, véletlenül sem átlátszatlan. Az illat nagyon izgalmas, teljesen egyedi, egyik általam ismert ausztrál shirazra sem hasonlít. Nyoma sincs újvilági kliséknek, a stílus inkább óvilági, és azon belül is a természetes, elegáns vonal. Friss, érett gyümölcsök a túlérettség leghalványabb jele nélkül, leginkább cseresznye és szilva jön. Finoman borsos, fahéjas, korianderes fűszeresség, és talán egy kis narancs színezi tovább a képet. Száraz, teste közepestől alig nagyobb, a korty finoman extrahált, erőlködésmentes, mégis nagyon tömör és koncentrált. Élénk, de a testbe simuló savakra épül, cserei a fajtától kissé szokatlanok, egész szájban szétterülő, enyhén nebbiolós, dörzspapíros érzettel, bár durvaság nélkül. Remek egyensúly, jók az arányai, de nem az a versenybor alkat, nem keresi a feltűnést. A 10 pont sajnos még arrébb van, ahhoz hiányzik még némi komplexitás, bár az egyedisége és természetessége ezt némileg kompenzálja. Ki tudja, talán idővel az igazi összetettség is megjön, nagyon fiatal még. Kiváló bor, nemzetközi klasszis. 8+ (beszerzési ár: 47,5 font)
Utolsó kommentek