Tesco gazdaságos beszerzésünk működött. A szeptemberi akcióban féláron vásárolt Vylyan-féle fantázianeves zweigelt még iható állapotban van, bár túl a csúcson. Mitológia, sziszifuszi májtépés, George Best és soha meg nem roppanó savgerinc.
A Tesco szeptemberi akciójában felére esett az 1999-es Vylyan Zweigelt ára. Illetve a Prométheusz nevű boré, mert azt árulták ezerért, de értesülésünk szerint ez teljesen azonos a Vylyan Zweigelt 1999-cel. (Ezt a címkét, ti. a prométheuszost eddig csak étteremben láttuk, marketben sosem. Mindenesetre nehezen találunk asszociációs láncot a labanc vörösszőlő és az ógörög tűztolvaj titán között, hacsak nem Váncsa István könnyfakasztóan gyönyörű Prométheusz-elméletének van itten emlék állítva. Váncsa szerint ugyanis a tüzet körülbelül 1,8 millió évvel ezelőtt a Homo erectus egy eszméletlenségig részeg példánya vihette először haza, tudniillik eszénél lévő élőlény addig sosem merészkedett tűz közelébe. Erre a momentumra utalhat – ezt már én teszem hozzá – szimbolice a görög mitológia, amikor éppen a máj keselyű általi folytatólagos tépdelését szabja isteni büntetésül a tolvajnak. Ráadásul az a máj mindig visszanő neki. Tisztára, mint George Best. A keselyű meg ugye sziszifuszi munkát végez. Hagyjuk, mielőtt.) Vissza az asztalhoz: emlékezetes zweigelt volt az a '99-es Vylyan, talán a legkoncentráltabb bor, amit ebből a fajtából kóstoltunk. No, de '99 óta eltelt hat év, és a Tesco-raktárak meg -polcok kevéssé ideális bortárolók, és az is gyanús lehet, hogy az áruház már féláron is szabadult volna a Prométheusztól.
Úgy tűnt, ezret érdemes megkockáztatni a titánért. Az volt.
Egy csúcsán már túllendült, de még nem teljesen szétesett bort kaptunk.
Illat: animál, animál és animál. Egy állatkert. Hosszú szellőzésre (rendesen, karaffban, tehát nagy felületen levegőztetve) bújik elő az étcsokoládé, a bors. Gyümölcsjegy nem mutatkozik.
Az első korty benyomása: nagyon koncentrált bor (legalábbis a fajtársakhoz képest), de már kicsikét széjjeltartanak benne (belőle) a dolgok. Alkohol magas, a savgerinc még nem roppant meg, a zweigelt tud gerinces lenni, sőt eleinte még kicsit kaparósnak is tűnik, de néhány óra alatt mintha simulna, megnyugodna, kezdi itatni magát. Kevéske gyümölcs is elővillan: szamóca. Ha több gyümölcse lenne, még mindig csodabor volna. Úgy tűnik, a klasszikus zweigeltes, fűszeres ízek is kopásnak indultak már benne, legalábbis úgy emlékszem, régen sokkal több volt belőlük.
A korty második felére inkább mattság jellemző, lapul minden, tanninja is jellegzetesen matt, az utóízt a savakkal együtt uralja. Ha nem kóstoltam volna sokkal jobb formában, akkor talán nem is érezném öreg bornak.
A maradék másnap este (24 óra levegőn) már élvezhetetlen.
Négy-öt pont között még mindig tud. Az emékekre való tekintettel: 5.
Utolsó kommentek