Alder, a Vinográf Ázsia elborosodásáról ír.

Valahogy így: Immár tény, hogy a bor befutott Ázsiában. Ad.1 döbbenetes méretű a termelés. Ki gondolta volna, hogy Kína a világ hatodik legnagyobb termelője, megelőzve Németországot, Dél-Afrikát, Chilét? Ad.2 a közelmúltban kötött gigantikus áruforgalmi egyezmény Kína és Chile között világosan mutatja, hogy a kínaiak komolyan veszik a borkereskedelmet és a növekvő belföldi keresletet. Szakértők szerint évente 20%-kal nő a borfogyasztás Kínában, és már most Kína a Beaujolais Nouveau legnagyobb felvevő piaca.

És a kínaiak már Kaliforniában is megjelentek. Egyre másra érkeznek a hírek a különböző együttműködésekről, közös befektetésekről és szaktanácsadók exportjáról Napa és Kína között. Mi lesz itt, ha majd az indiaiak és a kínaiak is tudnak olyan szintű bort készíteni, mint mondjuk a Yellow Tail (Amerikában hipernépszerű ausztrál hiperbor)? Rágondolni is rossz. Én mindenesetre mostanában nem fektetnék ausztrál borászatba.

A 80-as évek végén mindenki az ázsiai gazdasági csodáról beszélt. Én mondom, hogy az évtized végére az ázsiai bor csodáról fogunk beszélni. Uff, szólt Alder, a Vinográf.