Hogyan írja felül a termőhely a technológiát? – ez is egy kérdés, amikor Franz Reinhard Weninger életéről és munkássáról gondolkodunk, értekezünk. A másik meg ez: mikor igazodik végre a gyakorlat az elmélethez, s emelkedik a birtok legjobb borává a Spern Steiner dűlőből válogatott kékfrankos?

Már lassan öt éve hallgatom érdeklődéssel vegyes vidámsággal és empátiával, ahogy az ifjabbik Weninger minden lehetséges alkalommal elmondja, Sopronban, pláne a Spern Steiner paláján a kékfrankos a non plus ultra. Annál különb ott semmi sem lehet, állítja a rá jellemző lelkesedéssel. Jártam Horitschonban is, utoljára vagy három esztendeje, és az idősebb Weninger sok finom dolgot mutatott, köztük a 60 eurós Dürraut – amely később egy VG-vakteszten példátlan módon úgy lett diadalmas, hogy kivétel nélkül mindenki az első helyre tette –, és az öregebbik Franz is azt mondogatta, lehet, az osztrák Blaufrankischok erőteljesebbek, vastagabbak, de a soproniban van igazán finesz. Na, ehhez képest szerintem legalább 2000 óta mindig kikerül valami a balfi borászatból, ami lepofozza a Kékfrankos Selectiont. 2000-ben a syrah. 2001-ben a merlot. 2002-ben a cabernet franc. 2003-ban megint a cabernet franc.

Ezzel együtt drukkolok, hátha előbb-utóbb tényleg a kékfrankos lesz az abszolút király. Franz Reinhard lépne is egyet hamarosan, leradírozná a címkékről a fajtát, s csak annyit írna rájuk: Spern Steiner. (Hirtelen nem is tudom, engedi-e ezt a csodálatos bortörvény.) Mert ez a cél, megmutatni a termőhelyet, amelyen sós-minerális, magas, karakteres lesz a bor. Szeretem egyébként a Weninger-borokat, a sósságukat, borsosságukat. A szerkezetüket. Stílusuk van. Igaz, néha nagyon egyformák. Akadnak bennük jegyek, amelyekről nem mindig tudom, az adottságoktól, a képességektől vannak-e, vagy a technológiától. Ja – olykor túl sok a technológia.

A lényeg, hogy volt a napokban egy bemutató, vagy mi, és végig lehetett nézni jól a 2003-as évjáratot, s bónusznak még egy-két tételt. (Közben Franz Reinhard mesélt, Ferenczy Zsolt főmunkatárs fordított.) Jegyzeteltem, ezek jönnek, többnyire pontszámokkal.

Kékfrankos rozé 2004

Gyümölcsös, epres, málnás, kis palackbukéval, az ilyen tetszik. Ízben már kevésbé megható, egyszerre érett is, szénsavas is, cukorkás és kesernyés. Száraz, de széttart. Öregszik már szegény, igaz, kiönteni még nem kell, csak meginni, amíg nem késő. 3 pont.

Kékfrankos 2004

A "sima" tétel. Nulla barrique, ehhez képest nagyszerű illat, kifejezetten gyümölcsös, málnás és fűszeres, "kékfrankosos", módfelett gazdag és érdekes. Ízében azonban nyers, kőkemény karakterű, keskeny. A savai verekedősek, nevezzük fiatalnak, s bízzunk benne, hogy összesimul. Tekintettel bajnok illatára kap 4 pontot.

Frettner 2003

Gyönyörűen gyümölcsös és fűszeres, nagyon gazdag és szép illat. Közepes test, sokszínű, zamatgazdag, nagyon jó tartású, finom, hosszú, izgalmas, ár-érték konstellációban kiemelkedő darab. 5 pont.

Merlot 2003

Hatalmas ugrás az árban, szerényebb lépés a minőségben. Likőrös, gyümölcsös, szilvás-málnás vonalon csatangol, a 2001-es fiatalkori tekintélyességének, toszkánul kifinomult animalitásának azonban nyoma sincs. Teste jó közepes, zamatai teltek, itt-ott kicsit csíp, enyhe kesernye zavarkodik, lehetne komplexebb. A vége gyümölcsös és fűszeres, halvány savanykás beütéssel. Idővel sűrűbbé, határozottabbá válik, így megérdemli a 6 pontot.

Syrah 2003

Merlot-cabernet franc 2003

A bor, amelyet egyszer már agyba-főbe dicsértem, s amelyet AM kolléga másszor meglehetősen kritikus szavakkal illetett. Nekem most is tetszett. Izgalmasabbnak tűnik, mint az előbbi kettő, írtam, ami érdekes, mert kétharmadannyiba sem kerül, mint azok. Az obligát gyümölcsökön és fűszerességen túl itt némi ásványosság is előtűnik, meg dohány. Érzetre melegebb, letisztultabb, rokonszenvesebb, közepes testtel, finom, gyümölcsös, száraz lecsengéssel. Tartom a 7 pontot, mert makacs vagyok.

Cabernet franc 2003

Grandiózus összalkoholista franc-tesztünk győztese – na jó, Malatinszky Csabával megosztva –, két hónappal később, elfogyott állapotban. Először is, gyönyörű a színe. Másodszor, tele van gyümölcsösséggel az illata, minek soroljam, és ott van a bors, nagyon határozottan, éljen. Meg a jó kis animál. Kifinomult és dinamikus. Fantasztikus struktúra, melegítő, de nem csípkedő alkohollal, harmonikus, mégis határozott, súlyos, mégis virgonc. A vége meleg, erőteljes, széles, tartalmas. 8 pont, mint a pinty.

Kékfrankos Spern Steiner Selection 2003

Ennek a bornak eredetileg mostanában kellett volna kijönnie, a Bortársaság el is indította az előjegyzést, aztán halasztottak. Ha jól emlékszem, most márciusra ígérték. Nagyon elegáns, gazdag illat, a borsos-fűszeres dimenziókban. Ízben aztán sajnos nem annyira kifinomult, a franc után vékonyabb is, erőtlenebb is. Kevésbé határozott. Sós-keskenykés világ elsőre, ám utóbb, melegedve nyílik, vastagszik, szélesedik, okosodik. Annyira, hogy kapjon 7 pontot, szűken.

Blaufrankisch Kirchholz 2003

Weningerék piacra dobtak egy kékfrankos "talajválogatást", benne az öreg meg a fia legjobb kékfrankosaival, különböző dűlőkből. Ez az egyik osztrák versenyző, harmonikusan gyümölcsös-fűszeres, izgalmas illatokat hozott, ízben pedig kevesebbet, mint amit ígért. Vegetáliák, árnyalatnyi savanykásság, később animális finomságok. Szép bor, valahol a Frettner nívója környékén. 5 pont

Pinot noir 2004 (hordóminta)

A végére került két hordóminta ráadásnak, ezeket nem pontozom. Színe halványabb, cseresznyepiros, illata pinot-san "büdös", földes, ízben még értékelhetetlen. Nyers, erős savak, vad tannin, kevés mindenmás.

Pinot blanc, késői szüret 2004 (hordóminta)

Aranysárga, zöldes villanásokkal. Mézes, birses, körtés, hársas, áradó illatok. Mozgatásra még inkább hömpölyög, mineralitást is mutat. Vastag, nagyon határozott édességgel, erőteljes ásványossággal, nem túl hosszú utóízzel, lehetne több a sav. Van viszont kis szénsavas beütés. Fiatal és heves, majd csak elrendeződik.