Monarchia álmodta, Vylyan mixelte kisnagy küvé elérhető áron, hipermarketes terítéssel.

A Vylyanról már annyiszor írtunk, hogy szócséplésnek hat minden egyes betű, melyet rája pazarolok. Mégis megjegyzem, hogy néha megdöbbent az a széles termékskála, mellyel az őssváb villányiak eme nagyra nőtt mumusa meg tudja lepni a gyanútlan fogyasztót. A saját (Vylyan) címkés borokon belül és túl mindenféle hipermarketoknak, borkereskedőknek palackoznak borokat, egy kis Montevino ide, egy kis Cabinet Cuvée oda, Tesco sajátmárkás Sauvignon amoda, ember legyen az orrán, aki követni tudja a paletta szélét s hosszát.

Az Evolution Cuvée-t a Monarchiának palackozzák. A munkamegosztás esetünkben úgy nézett ki, hogy a kereskedőcég megálmodta a stílust, a Vylyan pedig elkészítette a bort. A Monarchia igen széles körben teríti: találkozhatunk vele a Cora és a Metro hipermarkecokban, borkereskedésekben és éttermekben, valamint exportra is jut belőle. Igazi univerzális vörös.

2002-es évjáratát valamikor 2004 végén kóstoltam, talán akkor kerülhetett ki a polcokra. Emlékeimből egy kerek, gyümölcsös, ugyanakkor finesztől mentes vörösbor képe sejlik fel, mely szép volt ugyan, de nem túl meggyőző. Az árával sem nagyon hódított, talán ezért nem találkoztam vele közelebbről azóta sem.

Most azonban itt a jolly joker évjárat, a hőguták, trópusi viharok és hosszú indián nyár 2003-a. Aki akkor nem, az sosem – tartja a mondás, és tény, hogy az időjárás akkoriban valóban sokat kedveskedett a vörösbortermelőknek, különösen a pannon mediterrán Villány napszítta dűlői között.

A borhoz egy pohárvásárlás kapcsán jutottam. Valamivel ki kellett töltenem a „Két pohár és egy palack helye” összeállítású labanc kartondoboz közepét – hiszen az mégsem járja hogy üresen maradjon – és találomra ráböktem a 2003-as Evolutionre mondván hogy bordóis poharakhoz bordói stíl dukál, és épp nincs nálam elég apró egy Haut-Brionra.

Az Evolution Cuvée egy majdnem klasszikus bordói küvé, némi magor finesszel támogatva. Kétharmadrészt a két cabernet házasítása (franc-túlsúllyal), melléjük merlot, portugieser és zweigelt csatlakozik. Ez az összeállítás lehetne akár egy mindent bele küvé, és ugyanúgy egy fineszes, játékos presztízs-kevermény is. Hogy a másodikhoz jóval közelebb áll, arról igen hamar bizonyságot tesz: bontás után azonnal az orromba robban egy teljes gyümölcskosár. Túlérett meggy, eper, málna illata támadja le szaglóhámomat. A kihagyhatatlan Vylyan-féle animalitás ezúttal diszkrétebb formában jelenik meg, a hordót főként vanília és kávé illata képviseli. Kifejezetten kerek, édes érzetű illat, az évjáratra amúgy jellemzően. A bor ízét a gyümölcsösség és a pörkölési aromák uralják picit túlsúlyban levő fás-tanninos jegyekkel, melyek megbillentik az egyébként megkapó harmóniát. A test közepes, a tanninok kicsit fanyarítják az összképet, a savgerinc viszont kifejezetten szép és erőteljes, mégsem lóg ki. A lecsengés közepesnél hosszabb, döntően gyümölcsvezérelt, de feltűnik benne egy játékos, kicsit csípős fűszeresség is.

Összességében igen szép bor, talán még nincs egészen egyben, fél év múlva érdemes lesz megnézni, hogy merre kanyarodik vele a palackos evolúció. Provizórikus 6 pont. Nagy bor valószínűleg már nem lesz belőle, de az üldözőbolyban ott van.