A Hilltop ünnepi szortimentje ár-érték arányban megfontolandó. Katarzis persze nincs, viszont Kamocsay Ákost már rég el kellett volna csábítania a parfümiparnak. Bianca szép.

Még mielőtt muszlim testvéreink a karikatúrák után az alkoholfogyasztást is betiltanák (ti. sértenénk vele az ő vallásukat), sietősen elfogyasztottam nagyobb mennyiségű Hilltopot az ünnepi katalógusból. Egyébként a Hilltopok már rég kikoptak a hétköznapjaimból, mondjuk, kiöregedtem a Hilltopból. Boros pályám elején szorgalmasan ittam, persze, magam lehettem a neszmélyi marketingstratégiák modellembere. E marketingstratégiák szerint ugyanis könnyű, gyümölcsös, úgynevezett szoktató borokat nyomatnak a gyümölcsleves üdítőuniverzumból és alkopopvilágból érkező fiataloknak. (Én ugyan sör felől érkeztem, de az most mindegy.) És ez a stratégia sikeres is, a megnyerő illatú Hilltop-borok valószínűleg ezreket csábítottak át erre az oldalra. Afféle fogyasztó-utánpótlásnevelés ez, a többi borászoknak megérhetne egy köszönőlevelet. Mer' aztán a kezdő kis hilltopos kiröpül a gyümölcsös, reduktív fészekbül, és száll, csak száll tovább (az éjszaka hálót sző), és meg sem áll a Kopárig meg Szepsyig.

Tehát a húzós tanninok közt megfáradt veteránoknak a Hilltop olyan, mint öreg kiszesnek a tábortűz és a Cremona dobozgitár. Ha partizán vagy, vigyél el innen, ó bella ciao.

Alább tehát előrántjuk nagycsomó Hilltop-boros jegyzetünket, vetvén pillantást a Duna menti dombok új-újzélandjára (river-rareview, muhaha), mormolván zsolozsmaként magunk elé: ár-érték arány, ár-érték arány...

Hilltop Premium Chardonnay 2004 (2200 Ft.)

Ha jól értem, akkor a Virgin Vintage (jó néhány éven keresztül volt vördzsin az a vintidzs, ráadásul, mint tudjuk, többnyire nem erénye egy bornak, ha fiatal szőlőből készül, sőt) csúcssorozat ma már Premium néven figyel a boltokban, érdemes megjegyezni a kissé kaotikus Hilltop-szortimentből, amelyben Best Cellar verekszik Riverview-val. (Ha van még Best Cellar, ki tudja?) Ebből a sauvignon blanc és a chardonnay volt a cég két csúcsbora: saját, neszmélyi szőlők, kézi szüret[1].

A mérsékelten attraktív 2004 évben vajon mit tud az a chardonnay?

Illatban nagyjából mindent, mint a legtöbb Hilltop-bor. Kamocsay Ákosra már rég föl kellett volna figyelnie a parfümiparnak. Szalmaillat, mezei virágok, mézes érettség, kevés fűszer, szegfűszeg, enyhe kajszi.

Ízben vágtat a sav, magasra, föl, aztán lebukik, majd utóízben ismét határozottkodik. Van egy pillanatnyi érthetetlen szünet a kortyban. Az íz messze nem mutat olyan gazdag érettséget, teltséget, mint az illat. nyersesebb, bár a kajsziból marad valami, a chardonnay vajassága csak mérsékelten van jelen, éles, hűvös bor ez, annak nem rossz viszont. 5p

Hilltop Chardonnay 1997 (Muzeális) (2200 Ft.)

Ha ráírják egy borcímkére, hogy muzeális, az már gyanús. Mert hát úgyis látja ez ember, hanyas az a bor, ugye, és ha az aktuális évszámból kivonja a boroscímkén látottat, és az eredmény összege legalább nyolc, akkor a bor nyilván muzeális, vagy hát lehet annak hívni, de minek, ugye, kinek jutna eszébe muzeálisnak hívni egy '97-es bordeaux-it, mondjuk? Hiszen csikó az még. Persze, tudom, marketing is van a világon. De a marketingnek meg azzal kellene számolnia, hogy a muzeális szó erősen hordozza a porosságot, a vitrin mögé való élettelenséget.

Egy chardonnay-vébébronz matricán (még 2000-ből). Barackvirágos, mézes parfümös illat, csöppnyi urinalitás (also known as húgyszag), de nem zavaró, őszibarackok. Eddig semmi gáz, szép, érett illatjegyek, fáradtságnak, így, orrban, nincs nyoma. Olajos textúrával, biztatóan indul a korty, de villámgyorsan szétesik valahol középtájon, ugyan van sav és vele markáns, disszonáns savanya, de már tartása és játéka nincsen neki, szörnyen kifele áll a borból valahogy. Az utóízt is ez a savanyú uralja. Mintha valaki irtózatos mennyiségű citromlével ütötte volna föl a bodzaszörpöt. Ez egy visszavonulásra érett veterán, még pályára lehet engedni, de inkább csak könyörületből vagy tiszteletből, sok köszönet nincsen a játékában. Még éppen iható. 3p

Hilltop Virgin Vintage Merlot 2003 (2200 Ft.)

Ezek szerint a Virgin Vintage, mint Lenin: élt, él és élni fog. Persze single vineyard és hand harvested, ahogy kell.

Egyébként ahhoz, hogy az ember Hilltop, pláne neszmélyi vöröset válasszon, kell egy kis kalandvágy. A Hilltop persze elmagyarázza, hogy mindig is volt vörös ezen a környéken, már százötven évvel ezelőtt, de hát pont a bordeaux-i fajtáknak tűnik kissé hűvösnek az északi Vértes.

Akkor kalandra fel: hopp, vörösben bizony nem működik Kamocsay reduktív illatmágiája. Animalitás és meggylekvár uralkodik. Aztán csipkebogyóhús, égettség. Ízképben viszont a tannin. Agresszív és száraz. Nem túl bonyolult bor, és bejön az érettségpara: kicsit zöldnek tűnik, pedig 2003-ban a kapanyél is beérett, ugye; vannak savai, van kis fahéjas fűszeressége, ezeket szépen kirakja, oszt annyi. Viszont nyitott üvegben másnapra kutya baja, illata még gazdagodik is. 4p

Hilltop Villányi Cabernet Sauvignon 1997 (1600 Ft.)

A marketpolcokon teljesen váratlanul föl-föltűnő 1997-es villányi CS-ről nemrég írt Bob, nem ismételném meg örökérvényű szavait, inkább csak lelkesen egyerértek, és persze linkelek itten. Azt a kérdést tenném csak föl, hogy vajon ez a Hilltop Villányi CS 97 azonos-e a 2002-es Borkalauzban 80 pontosra értékelt Hilltop Villányi CS 97-tel? Mert ha igen, akkor súlyos formahanyatlás esete forog fenn. Ha meg nem... hm, az bonyolult.

Ezek voltak a Hilltop felsőbb kategóriás, de még baráti árú borai. Mostan pedig tegyünk egy gyors kört az alsóbb (ezer alatti) árkategóriában.

Hilltop Neszmélyi Királyleányka 2004 (820 Ft.)

Fehérvirágok illata, citrusok. Jó magas bor, egyenes savgerinc, citromos ízek. Egyszerű, iható, kissé mesterkélt. 4p.

Hilltop Észak-dunántúli Irsai Olivér 2005 (tájbor) (900 Ft.)

Vadonatúj bor, megint problémás évjárat. Hibátlan muskotályillat, az eszményi. Aztán szomorú, vizes üresség. Savak még vannak, úgy, ahogy, de azok is lágyak. Kis almát érezni, ami nem szerencsés ízjegy. Talán fröccsbornak nyárra megtenné az illata miatt. Víz akkor sem kéne már bele, csak buborék. 3 p.

Hilltop Észak-dunántúli Bianca 2004 (tájbor) (940 Ft.)

Állítólag bio, de az nem nagyon érdekel. Az inkább, hogy meglepő módon ebből a szinte nem létező, csak tájborként forgalomba hozható fajtából teljesen iható, persze nagyon jellegeztesen hilltopos bort bírtak készíteni. Szokásos illatbravúr a muskotályok felé, sok fehér mezei virággal, élénk savak, cingár testalkat, egyszerűség, szeretet. 4p+.