Jobb későn, mint never: a Tokaji borvidéken elkezdtek gondolkodni az eredetvédelmi rendszer kidolgozásán. Ennek konkrét következményei lehetnek. Rövid távon: szigorú korlátok közé szorítanák a mustsűrítmény alkalmazását, újraszabályoznák a tokaji név használatát. Középtávon: kidolgoznák a tokaji borok eredetvédelmi rendszerét. Hosszú távon: kizárnák a nem eredetvédett borok tokajiként történő forgalmazását. A Tokaj Renaissance Egyesület tagjai szeretnék elérni ezt.
Az Alkoholista értesülése történetesen arról szólt, hogy a mustsűrítmény széles körű alkalmazása elé óhajtanak jelentősebb akadályokat gördíteni a renaissance-osok, ezért hívtuk fel Mészáros László elnököt. Elbeszéléséből kiderült, többről van szó, a félédesek dilemmája csupán része a nagy egésznek. A Disznókő-vezérigazgató elmondta, Hegyalja szerepének komplett újragondolása zajlik épp. Minden érdekelt bevonásával próbálunk megállapodni a közös célokról – tudatosította a vállalkozás léptékeit. Mindenekelőtt az a gond ugyanis, hogy továbbra sem a minőség, hanem még mindig a mennyiség a szempont sok helyütt. Azaz, vannak silány borok bőséggel, amelyeknek nem szabadna viselniük a büszke tokaji nevet.
A Tokaji a világ legjobb édes boros borvidéke, abszurd, hogy itt mustsűrítményt lehet használni – kanyarodott vissza alapkérdésünkhöz az elnök. Közbevetőleg: a palackonként néhány száz forintért tokajiként eladott félédes furmintok és hárslevelűk számottevő része nem a napfénynek, inkább a sűrítménynek köszönheti cukortartalmát. Másfelől a sűrítményhasználat ellenőrzését a leglehetetlenebb megoldani. Hiszen míg a cukrozás meg az alkoholozás részint labormérésekkel is kimutatható, részint túlzott alkalmazása megborítja a bor egyensúlyát, addig a sűrítménnyel könnyedén visszaélhet, aki akar. Ráadásul bár bizonyíték nincs, bátran feltételezhető, hogy vannak, akik szamorodnik és aszúk készítésekor is huncutkodnak.
Vannak variációk, a tájborok esetében használatos zemplénitől a felvidékin át a hegyaljaiig
Tény, hogy némely piaci szereplő számára a lehetőség megvonása likviditási gondokat okozhatna, éspedig nem a Renaissance-tagok körében. (Azzal együtt, hogy köztük is vannak, akik csinálnak félédes furmintot, de ők állítólag készek áldozatot hozni.) Megoldást jelenthet az érintettek felmerülhető gondjaira, hogy Mészáros szerint nem a bort tiltanák, csak a névhasználatot. Azaz az, aki édesített borokkal akar kedveskedni a fogyasztónak, tehetné továbbra is, de nem nevezhetné tokajinak a termékét. Vannak variációk, a tájborok esetében használatos zemplénitől a felvidékin át a hegyaljaiig. A következő lépés az lenne, hogy meghatároznák az eredetvédett borok körét és készítési módjait. Ide nemcsak az aszú és a szamorodni tartozna, bizonyos száraz kategóriák is kiérdemelnék a kiemelést, és a tokaji megnevezés csak ezeket illetné.
Pillanatnyilag ott tartunk, hogy a renaissance-osok bemondták a javaslatot, a többiek meghallgatták, és nem tiltakoztak kapásból. A vélemények érdemi ütköztetése mindazonáltal csak később lesz esedékes. Mészáros László bizakodik. Azt mondja, mindenki tisztában van vele, hogy megérett a helyzet az együtt dolgozásra. Na meg azzal is, hogy meg kell alkotni az úgynevezett tokaji víziót, fel kell emelni a borvidéket. Van honnan. Van hová.
Utolsó kommentek