Előzsűriztük az új Kopárt. Mennyország vagy kárhozat? Bevállaljuk? Igen/nem!
A Hilltop Cserszegi Fűszerese mellett valószínűleg a Gere Kopár a legismertebb márka a magyar borpiacon. Az előbbit vélhetően sokan kóstolták is, az utóbbit sokkal többen szeretnék. Magára valamit adó borsznob azonban visszakézből söpör le mindent, ami „a villányi zsákutcából” folyik, élen a Kopárral.
A Kopár hírnevét a kitűnő 2000-es évjárat betonozta be, és a 2002-es sem ingatta meg. Nagysága a gyümölcsösségben, a testességben és az újfás érlelés vaníliás, kávés árnyalataiban rejlett. Kezdetben mindenki úgy hitte, hogy a legdélibb, napégette magyar dűlő a Kopár titka, aztán lassanként kiderült, hogy erről szó nincs: egyrészt vagy három Kopár-dűlőnyi magyar vöröst árulnak ezzel az eredetmegjelöléssel, és messze nem mind arany, másrészt maga a Gere Kopár is csak részben ennek a dűlőnek a termése. Ez utóbbi tény, bár a hátcímkén készségesen elismerik, meglehetősen zavaró. Ahogyan azt is zavarónak találnám, ha egy Villányi Cabernet Sauvignon hátcímkéjén azt olvasnám, hogy „Ehhez a kiváló borhoz a szőlőt Villány és Tolna megye legjobb dűlőiről válogattuk”. Engem azonban ennél is jobban aggaszt a robbanásszerű volumen növekedés: a békeidők 10-20.000 palackja után 2003-ban már 60.000 palack Kopár készült, és ez (magyar viszonylatban) megrendítően sok. (Egyébként a Gere Attila által forgalomba hozott bor mennyisége is megrendítően sok a termőterület nagyságához képest.) De mindez merő káka-motozás kóstolás nélkül.
Az új Kopárt egy 20-30 euros nemzetközi merítésben tálaltuk, hogy lássuk kimagaslik-e (öten kóstoltunk tízpontos rendszerben, ez nem azonos a MA szokásos pontozásával, itt ami 5 pont alatt van, azt nem szívesen innánk újra.):
El Principal Memorías 2001
Egy régi kedvencük rút sybarita váza. Illatában (szagában!) petróleum, rothadó hagyma, túlerjedt gyümölcs. Szájban szűrt cseresznyelé sav és tannin nélkül, aminek a végére ügyetlen kezek mentás, naspolyás ízt csirizeztek. Mindkét szemünk sírt. Átlag: 4.8 pont.
Ch. Calissanne Clos Victoire 2002 (Coteaux d'Aix-en-Provence) A riasztó szagok birodalmába tett utazásunk második állomásán egy baromfiudvar szemétdombjára érkeztünk, ahol esőáztatta káposztalevelek és torzsák vártak bennünket. Mélyebbre kapirgálva ropi és bors. Szájban viszont decens struktúra, délceg sav, van eleje, közepe (igaz, kissé horpadt), vége és kellemesen érdes tanninja. Tisztességes bor, de azért még randa. Átlag: 5.1 pont.
Csányi Elegance Cuvée 2003
Nagyon szerettünk volna végre valami jót, ezért a dúsan áradó meggyes, lakkos illatra lecsaptunk, mint gyöngytyúk. Korai volt az öröm. Éjféli sötétség, nagy gyümölcs, nagy test, goromba alkohol, goromba tannin. Újvilág – vágtuk rá. Szájban lekváros, égető alkohollal és tannin repeszekkel. Tör-zúz. Átlag: 5.5 pont
Vesztergombi „Reserve” Cabernet Sauvignon 2003
A baromfiudvar, majd a tannin és alkohol attak után rezignáltan vártuk az újabb megpróbáltatást. De ez volt a hepiend, és persze kakukktojás (hiszen nem cuvée). Rétegek, nemesség, savgerinc. Illatában dohány, szilvalekvár, ánizs, medvecukor, fekete cseresznye. Komoly, húzós, de csiszolt tannin. Hosszú, szépséges lecsengés. Kisimultak az arcok. Átlag: 8.1 pont
A Kopár nem egy borász egyéniségének és egyediségének foglalata, hanem a piac kollektív álma a nagy borról.
Villa Sandi Corpore 2001
A kapor félrevezetett, azt hittem, szentandi. Mogyoró, eszpresszó, kapor, konyakmeggy. Szájban csokoládés, cseresznyés, fűszeres, ugyanakkor mintha nem teljesen érett gyümölcsből készült volna. Éretlen tannin. Jó kis bor, de az előzőnek kezet csókolhat. Átlag: 6.7 pont
(Utólag kiderült, hogy ez Parker Öcsinél 93 pont.)
Gere Kopár 2003
Amilyen mázlija volt, a végére került. A 2002-esről őrzött emlékek alapján sem volt nehéz kitalálni, hogy ez a Kopár. Erdei gyümölcs, menta, medvecukor, lakk. Testes, de nem lomha, szájban is gyümölcsös, konyakmeggyes, finoman édes, vonzó bor. De: kusza tanninok (mintha valami villányi átok volna ez). Nagy adag finomság, finom árnyalatok nélkül. Átlag: 6.8 pont
Egy kóstolás, nem kóstolás. A mélyinterjú még hátravan. De esélylatolgatásként ennyit meg merek kockáztatni: lenyűgöző, hogy ilyen mennyiségben, ilyen megbízhatóan, ilyen minőségre képes egy magyar pince. Szerintem a 30-35 euros kategóriában a világ bármely borvidékének legjobbjaival fel tudja venni a versenyt, és az átlag fogyasztó szemszögéből nézve, komoly győzelmi eséllyel. Az igazi borsznobok viszont aligha fognak lelkesedni érte: túl finom, és ilyen tanninokkal eleganciáról szó sem lehet. Azt hiszem, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy Gere Attila és csapata mire képes, akkor helyesebb a Solus-hoz fordulnunk. A Kopár nem egy borász egyéniségének és egyediségének foglalata, hanem a piac kollektív álma a nagy borról.
Én a magam részéről, ha nagyon finomra vágyom, akkor harmadáron a 2003-as Heimann Cervaes-t választanám, ha pedig igazi nagyságra, akkor a Vesztergombi Csaba Cuvée-t. És kíváncsian várom az új Carissimae-t, ami a 2002-esek mezőnyében nálam (és kóstolócsapatunknál) biztos győztes volt.
Utolsó kommentek